Wednesday Addams a bizonyíték arra, hogy nem ciki önmagunknak lenni
Hatalmas öröm a rajongóknak, hogy a Netflix berendelte a Wednesday második évadát. Bár egészen 2024-ig várnunk kell rá, de addig is élvezzük ki a már megkapott, fekete masnival átkötött kis ajándékunkat Wednesday-től, azaz daráljuk le annyiszor a sorozatot, ahányszor csak lehet, hiszen nem csak megunhatatlan, hanem van némi tanulsága is.
Ezeket láttad már?
Mindent letarolt a Netflixen futó Wednesday című sorozat, és a rajongók már most tűkön ülve várják a folytatást. Azon túl, hogy a főszereplőt alakító gyönyörű színésznő, Jenna Ortega egyértelműen Wednesday szerepére született, érdemes kicsit a karakterben is elmerülni. A búskomor ábrázatú, morbid humorú és sötét lelkű lány mindenre vágyik, csak éppen társaságra nem, a körülötte lévők mégis rajongásig imádják. De komolyan: mit tud Wednesday, amit mi nem?
A tiltott gyümölcs a legédesebb
Talán nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk: a megközelíthetetlen mindig is különösen vonzó volt az emberek számára. Szomorú tény, hogy a „szomszéd fűje mindig zöldebb” mondás sem véletlenül született, hiszen abban is megbújik az a vágy, hogy jó, ami van, de még inkább kéne, ami nincsen. Ettől édes annyira a gyümölcs, mert tiltott, és annyira jó lenne beleharapni, de túl magasan van azon a fán. Talán ebben rejlik igazán a Wednesday karakter titka: egyszerűen lehetetlen elérni őt.
Az „énerő" mindent visz
Nyilvánvalóan lennének csinosabb, okosabb, belevalóbb és népszerűbb lányok is a Nevermore-ban, mégis mindenki Wednesday figyelmére éhezik: a lányok a barátnői szeretnének lenni, a fiúk randira hívják, a tanárok pedig kitüntetett figyelemben részesítik. Wednesday azonban nem engedi, hogy bárki és bármi letérítse az útjáról vagy kizökkentse a jól felépített árnyékvilágából, mert egy láthatatlan erő dolgozik benne, méghozzá az önmagába vetett hite. Sem holmi tinilányos nevetgélés, sem pedig egy romantikus randi nem tudja annyira lázba hozni, mint amikor fel kell derítenie egy bűnügyi rejtélyt.
Istenadta tehetség
Wednesday a mai fantáziavilág újdonsült Hermione Grangere, egy kicsit morcosabb és egy kicsit (még) antiszociálisabb változatban: pengeéles ésszel és kiemelkedő tehetséggel áldotta meg a sors, de ennek ellenére is nagyon sokat kell bizonyítania ahhoz, hogy kiléphessen a különc szerepéből. A kitaszított csoport legkitaszítottabbja, és eleinte sokan lebecsülik, de végül bebizonyítja (nem saját magának, hiszen az önbecsülésével eddig sem volt gond), hogy nem különc, hanem inkább különleges.
A bátorság nem egyenlő a vakmerőséggel
Wednesday mindkettő tekintetében élen jár; utóbbi sokszor életveszélybe sodorja, előbbi viszont becsülendő erény, amellyel kivívja a társai elismerését is. Megemlítve újra Hermione Granger karakterét, ismét találhatunk párhuzamot köztük: mindkét lány félelmet nem ismerve áldozná fel akár a saját életét is azért, hogy megmentse a barátait. Innen pedig már kanyarodhatunk is a végkifejlethez és egyben a konklúzióhoz: Wednesday ugyan más, mint a többiek, viszont nem szívtelen és végképp nem pszichopata, csak egy érzelmileg megközelíthetetlen lány, akinek nem volt túl fényes a gyerekkora.
Önbizalom a négyzeten
A rejtély megoldása közben számos buktató akadályozza az útját, így az is előfordul, hogy zátonyra fut egy-egy ötlete vagy teóriája. A magabiztossága viszont határtalan. Senkivel és semmivel nem foglalkozik, csak megy a saját feje után. Ezek miatt ugyan sokszor megüti a bokáját, esetének tanulság mégis az, hogy nem engedi, hogy a körülötte lévők lebeszéljék az éppen aktuális tervéről, és a cél érdekében a legmerészebb kihívásokat is bátran meglépi. Ha belegondolunk, tinédzserként tele vagyunk kételyekkel, bizonytalansággal és könnyen befolyásolnak minket a külső körülmények. Wednesday egy kívülálló, aki fekete-fehérben látja a dolgokat, de mindig aszerint cselekszik, amit éppen érez. Ha valakire nem akar rámosolyogni, akkor nem teszi, és ki meri mondani azokat a dolgokat, amikről titkon mind azt kívánjuk, hogy bár lenne hozzá bátorságunk.
Lehullik a páncél
A sorozat előrehaladtával nagyon jó látni, ahogy Wednesday kinyílik, mint egy virág. A készítők láthatóan gondosan előkészítették a folyamatot és adtak elegendő időt és teret a karakter kibontakozásához. Wednesday egyre többet mer megmutatni magából, ritka alkalmakkor ugyan, de még mosolyogni is tud, a lepel mégis akkor hullik le teljesen, amikor először látjuk sírni. Végül engedi, hogy ha nem is teljesen, de valamelyest lecsupaszítsa a lelkét és sebezhetővé váljon. Wednesday nem tudatosan ugyan, de tökéletesen jól lavírozik a kortársi közegben és akaratlanul is maga köré vonz mindenkit; eleinte az őt körülölelő misztikum csábítja hozzá az embereket, majd megcsillogtatja azokat az értékeit, amik által szerethetővé válik, végezetül pedig megtanulja viszonozni is azt. Nem kérdés hát, hogy mi a titka: magasról tesz arra, ki mit gondol róla, ami a szívén, az a száján, nem görcsöl rá semmire, nem analizál ki minden apró részletet, hanem egyszerűen csak teszi a dolgát. Különcként, önmagaként, Wednesday-ként.
