´Úgy néz ki, mint egy öregember fenekén a szőr´ - szuperközeliben a divatvilág csúcsa

A divat szerelmesei nem tehetnek mostanában panaszt a filmes világra. A szenzációs McQueen dokumentumfilm után a Netflix még tavaly decemberben útjára indított dokumentumsorozata a 7 Days Out most elvisz egy olyan világba, ahová minden divatrajongó szeretne egyszer bekukkantani. A dokumentumsorozat alapötlete nagyon egyszerű: egy-egy nagyszabású esemény előtti egy hetet kíséri végig, hogy miként készülnek fel a világ egyik legnagyobb e-versenyére, vagy éppen az egyik legrangosabb kutyakiállításra. Minden része izgalmas, de kétségkívül számunkra a Chanel show volt igazán lenyűgöző.

Sok hűhó, 20 percért

Ha láttál már (mondjuk a YouTube-on) Chanel show-t, akkor tudod, hogy szinte mindig a párizsi Grand Palais grandiózus épületében rendezik meg, ahová lenyűgöző díszleteket álmodnak meg. Egy divatbemutató általában még szűk fél óránál sem tart tovább, de ahogy láthatjuk a 7 Days Out epizódjában, már 6 nappal korábban elkezdik építeni a Chanel show aprólékosan megtervezett, és profi módon kivitelezett díszletét, ami a film készültekor, éppen egy éve, egy klasszikus francia kert volt. Már a díszletre fordított elképesztő energia is hihetetlen, az, hogy felépítenek egy teljesen valóságosnak látszó szimmetrikus francia kertet, szökőkúttal, lugassal, rózsákkal 20 percért, ahol ráadásul mindez tényleg csak háttér, hiszen a produktum, a ruhák volnának a lényeg. Miközben hat napig kalapálják, rendezgetik a díszletet, a Chanel főhadiszállásán éjt nappallá téve folyik a munka.

Végre megszólalnak és láthatóvá válnak azok is, akik levezényelik az egész folyamatot. A haute couture bemutatóra a divatház hatvannál is több szettet készít el. Karl Lagerfeld, ahogy a filmből kiderül, a kezdő lökést adja meg, és a végső jóváhagyást, közben pedig egy hadseregnyi varrónő, szabász, és különböző részfeladatok mestere dolgozik, hogy a Császár által felskiccelt rajzokból tényleg ruhák szülessenek.

7 dolog amivel megváltoztatta a divatot Coco Chanel

7 dolog amivel megváltoztatta a divatot Coco Chanel

Hányan kellenek egy ruha elkészítéséhez?

Nyilván a film legizgalmasabb részei a Chanel műhelyében játszódnak. Megtudjuk, hogy a divatház csapatának mindössze 6 hét áll rendelkezésére, arra hogy a bemutatóra szánt ruhákat létrehozzák. Itt valóban kézi munkáról van szó, a filmben többször láthatjuk, hogy egy-egy virágdíszt, gyöngyöt tényleg egyesével varrnak fel a ruhákra, és nem ritkán a hierarchia csúcsán álló részlegvezető tervezők is a kezükbe veszik a tűt és a cérnát. Ahogy fogynak a napok a bemutatóig úgy láthatjuk, hogy egyre fáradt, és idegesebb mindenki. A show záródarabjának szánt esküvői ruhának is beillő hófehér szmokingot egy tollas boleró és félszoknya tesz különlegessé. A szoknyarészt Párizs legpatinásabb hímzőműhelye, a Lemarié szállítja (1996 óta a Chanelhez tartózik az 1880-ban alapított műhely), ami csak nem akar kész lenni, pedig végső jóváhagyásra Karl Lagerfeld előtt kell prezentálni a kollekciót a bemutató előtti napon. Az utolsó éjszakán még mindenki lázasan dolgozik, hogy a divatház fejének utolsó kívánságait teljesítsék. Lagerfeld olyan megjegyzéssel szórakoztatja a munkatársait, hogy egy rojtos rész úgy néz ki, mint egy öregember fenekén a szőr, máshol két centit fel akar hajtatni egy szoknyából, egy helyütt a megfelelő mennyiségű díszítést hiányolja. Így aztán a csapat a bemutató előtt is éjszakába nyúlóan dolgozik, egy jelenetben láthatjuk, előfordul, hogy egyszerre kilenc ember is dolgozik egy ruhán. Persze, minden feszültség ellenére aztán a show-ra minden összeáll.

A divat szenvedély

Nagyon szórakoztató Karl Lagerfeld felbukkanása a filmben, miközben hangsúlyozza, hogy mindez csapatmunka, közben gondoskodik róla, hogy a saját mitológiáját tovább csiszolja. A romantikus zsenikultusz tökéletes megtestesítőjeként mondja el, hogy tulajdonképpen megálmodja a szetteket, és reggelente azonnal rajzolni kezd, hogy nehogy elillanjanak az álmában látott ruhák. Tele van hol megmosolyogtatónak, hol nagyon is sikerültnek látszó pózokkal, annak ellenére, hogy valószínűleg nincs a divatvilágban, aki igazán meg merné kérdőjelezni egy-egy ruhával kapcsolatban a véleményét, mégis látszik a ruhapróbán, hogy kifejezetten igényli, hogy mindenki dicsérgesse a kreációit. Időként az önteltségig magabiztosnak tűnik, máskor viszont szinte szomjazza az elismerést. Közben vitathatatlan a hozzáértése, egy fél mondatából kiderül, hogy tényleg mindent tud erről a szakmáról, de hát Lagerfeld az ötvenes években Christian Dior gyakornoka volt, aztán Pierre Balmain jobb keze, nem akárhol tanulta a szakmát.

A 7 Days Out mégsem az ő története igazán, hanem azoké a szenvedélyes, elhivatott varrónőké, részlegvezetőké, szabászoké, akik kimaradnak ugyan a rivaldafényből, de ők működtetik az egész divatházat. És még inkább az, hogy ezek az emberek, első sorban nők, szenvedélyesen szeretik a munkájukat, hogy elhivatottak. Rengeteg munkát tesznek bele abba, hogy létrehozzanak valamit, és teszik ezt anélkül, hogy sütkérezhetnének a sikerben. Nekik (a remélhetően tisztes fizetés mellett), a bemutató után egy puszi jut a nagy embertől, meg az öröm, hogy megcsinálták. Ők, az általában névtelen háttéremberek teszik lehetővé, hogy lenyűgöző dolgok szülessenek, életben tartanak egy szakmát, egy hagyományt. Ők az igazi hősök, a 7 Days Out leginkább az ő munkájukat ünnepli, még ha nem is ezzel a céllal készült.

A 7 Days Out a Netflixen látható.