Tűzvédelmi mérnök helyett lett Doktor Balaton - interjú Mészáros Andrással
"Jobban érdekel az, amit én adhatok és okozhatok a néző lelkében, mint hogy mit hoz nekem ez a hivatás" – vallja Mészáros András, aki tavaly év vége óta Dr. Balla-Tóth András, azaz Doktor Balaton szerepében tűnik fel a TV2 új teljes egészében saját fejlesztésű napi sorozatában. A színművésszel a szerepről, az országos ismertségig vezető útról és családi indíttatásról is beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
Mi volt az első színházi élményed?
Mácsai Pál és Huzella Péter Villon-estje. Négyszer néztem meg, olyannyira lenyűgözött, de nagy hatással volt rám Jordán Tamás Szabad ötletek jegyzéke című önálló estje is. Már általános iskolásként is szerettem a verseket, különösen az Arany János-balladákat. Volt bennük egyfajta varázs, amikkel csak sci-fikben és fantasy kötetekben találkozik az ember. Versmondó versenyeken indultam, és ugyan sosem lettem első, de a közönségdíjat mindig én kaptam. A gimnáziumban az irodalomtanár megkérdezte, van-e kedvem a színjátszáshoz. Igent mondtam, és ezt követően alternatív műhelyben működtem közre.
Amikor egy fiatal felnőtt bejelenti otthon, hogy színész szeretne lenni, általában kétféle fogadtatásra lel: támogatják, vagy pedig elhangzik a "tanulj valami normális szakmát!" utasítás. Nálatok melyik volt?
Támogattak, de azért kilátásba helyeztünk egy "B" tervet is, ez volt a tűzvédelmi mérnök. A mai napig fogalmam sincs, hogy mit csinál egy tűzvédelmi mérnök, hiszen nem jelentkeztem a szakra, helyette négyszer felvételiztem a Színművészetire, közben bejutottam a Pesti Magyar Színiakadémiára, majd felvettek a Kaposvári Egyetemre. Velem ellentétben a családban mindenki inkább reál beállítottságú – apukám földmérő mérnök, a fiútestvérem térinformatikus programozó matematikus doktorandusz a Budapesti Műszaki Egyetemen, a nővérem pedig statikus.
Ismertség és pénz – pályakezdők gyakran ezeket tartják a legfontosabbnak, miután kijönnek az egyetemről. Neked mi volt a kezdetekkor az első a képzeletbeli listán?
Jobban érdekel az, amit én adhatok és okozhatok a néző lelkében, mint hogy mit hoz nekem ez a hivatás. Tetszik az a fajta lehetőség, ami a színész kezében van, vagyis, hogy emberek tucatjait képes megríkatni és/vagy megnevettetni. A színházban és a filmezésben pont az a legjobb, hogy mindent ki tudsz próbálni, számos karakterbe és szituációba helyezkedhetsz bele. Úgy tekintek a színházra, mint egy kommunikációs fórumra, ahol jelen van a befogadó (néző) és a közlő (színész), a térben pedig folyamatos a gondolat- és energiaáramlás, és ahol arról beszélhetünk, ami körülöttünk történik. Egy kicsivel jobban szeretem a próbafolyamatot vagy a forgatást, mint magát a végeredményt, mert közben rengeteget tanulok magamról, a kollégákról és bizonyos élethelyzetekről.
Játszottál többek között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban, a Radnóti Színházban, alternatív társulatok produkcióiban, a Thália Színházban, 2015-ben szerződtél a Centrál Színházhoz, a nagy áttörést azonban Kostyál Márk Kojot című filmjének főszerepe hozta el számodra 2016-ban.
A Kojot egy roppant izgalmas munkafolyamat volt, Imádtam! Az általad említett munkákon kívül ott volt még például a Zsaruk, a Jófiúk és a 200 első randi is, amik szintén kedvesek a szívemnek.
Idén a TV2 új, teljes egészében saját fejlesztésű napi sorozatában, a Doktor Balatonban láthatunk – már egy ország ismer téged Dr. Balla-Tóth Andrásként. Durván másfél évtized kellett ahhoz, hogy szélesebb körben is láthatóvá válj. Visszanézve mennyire látod rögösnek ezt az utat?
Nem mondom, hogy nem volt nehéz, és természetesen voltak felismerések, amikről időközben kiderült, hogy nem teljesen egyeznek meg az eredeti elképzeléseimmel, de szerintem minden szakmában van ilyen. Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik még nem égtek ki, és akit még mindig lázba hoz a színpad, a szinkron vagy a kamera.
Szürreális portrék és sötét absztrakció: Interjú Tejfel Krisztiánnal
Szürreális portrék és sötét absztrakció: Interjú Tejfel Krisztiánnal
Doktor Balaton szerepét casting útján kaptad meg?
Igen. Megcsináltam egy-két jelenetet, aztán értesítettek, hogy enyém a szerep.
A karaktered gondolkodása és habitusa mennyire áll közel hozzád?
Doktor Balaton egy kalandorszerű karakter, egy külföldi misszióban vesz részt külföldön orvosként Afrikában, egy kitalált országban. Onnan tér haza, mivel megpróbálnak rábizonyítani egy gyógyszerlopásos ügyet. Eltiltják a praxistól a vizsgálódás ideje alatt, így vidékre, Balatonmeggyesre kényszerül. A figura türelmes, kerüli a balhét, de nem tér ki előle. Ebben hasonlítunk.
Sok közös jeleneted van Bezerédi Zoltánnal, Hirtling Istvánnal és Kőszegi Ákossal. Milyen volt forgatni velük?
Nagyon sokat tapasztalhat az ember alázatról, tudatosságról, pontosságról, profizmusról, ha ilyen élő legendákkal forgathat. Én nagyon akartam tanulni tőlük. Jó volt figyelni őket, ahogyan a forgatás szüneteiben léteznek, és örömmel hallgattam a humoros, frappáns megjegyzéseiket, amiket néha ellőttek.
Játszhatnád a megközelíthetetlen művészt, de a beszélgetésünkből nekem egy közvetlen, nagyon emberi Mészáros András-kép rajzolódik ki.
A családomtól olyan neveltetést kaptam, ami nem igazán engedi, hogy illúziók mentén éljem az életem.
Zavar, ha felismernek, vagy ha közös szelfit kérnek?
Nem. A helyén tudom kezelni az ismertséget. Kicsit persze furcsállom, hogy úgy írnak rám ismeretlenek, mintha ismernének – érezhetően összemosódik a fejükben Doktor Balaton szerepe és Mészáros András, a színész. Ha rám ír valaki, hogy gratulál, azt megköszönöm, de bugyis képre nem reagálok, mert nincs értelme.
A tehetségen kívül szerinted mi számít ebben a szakmában a leginkább? Hogy jókor legyél jó helyen? Vagy, hogy megfelelő kapcsolatokkal rendelkezz?
Szerintem vannak dolgok, amikre teljes mértékben van ráhatásunk, vannak, amikre csak részben, és vannak, amikre egyáltalán nincs. Én minden tőlem telhetőt megteszek, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kell ehhez a hivatáshoz (is) egy jó nagy adag szerencse. Kétségkívül könnyebb tud lenni úgy az út, ha van egy kolléga, vagy egy rendező, aki meglát benned valamit, és szívesen dolgozna veled, ezt az adományt azonban meg kell tudni hálálni, nem szabad ellinkeskedni.
Jónás Ágnes
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”