Toxikoma: Egy film felnőtteknek egyáltalán nem csak felnőttes dolgokról - Interjú Molnár Áron színésszel

Milyen tanácsokkal látott el Herendi Gábor rendező a főszereplő, Szabó Győző megformálásával kapcsolatban?

Herendi Gábor egy elképesztően érzékeny rendező. Nagyon finom instrukciókkal terelt. A legmarkánsabb az volt, hogy ne utánozzam Győzőt. Csupán néhány gesztusát, jellemzőjét és a testtartását vettem át, gyúrtuk össze, de a titkokat, a fájdalmakat nekem kellett előhoznom önmagamból. Gábor a forgatás alatt nagyon vigyázott rám, és ez a fajta biztonság az, amit egy ilyen szerepnél mindenképp éreznem kellett.

Hogy érzed, mennyire sikerült megértened Szabó Győző „függő” énjét, lelkét és belső konfliktusait? Egyáltalán beszéltetek ti egymással a forgatások idején?

Győző az egyik legjobb barátom. Szinte minden nap beszélünk, nem volt ez máshogy a forgatás, a felkészülés alatt sem. Azt mondja, az inkarnációját látja bennem, ugyanazt a temperamentumot, pörgést, intenzitást, ami őt is tüzelte ennyi idősen. Egyébként én imádok felkészülni egy szerepre, és most a Toxikoma főszereplőjének szemszögén át beszélhettem a barátom legbátrabb „coming outjáról”. A drogos múltról a legtöbben nem beszélnek, inkább szeretnék elfeledni egy életre. Győző egy ország előtt vállalja a múltját. Beleállt, elmesélte a történetét, hogy azoknak az embereknek, akik hasonló helyzetben vannak, vagy a környezetünkben van olyan ember, aki hasonló démonokkal küzd, megmutassa, hogy igenis lehet tisztán és szabadon újrakezdeni.

Melyik jelenet volt számodra lelkileg és fizikailag a legmegterhelőbb?

Több jelenet is ilyen volt. Például az is, amikor megiszom azt a szert, amit Csernus ad, majd összehányom és összefosom magam. Ezt öt órán keresztül vettük. Mentálisan pedig az a jelenet vett nagyon igénybe, amikor bocsánatot kell kérnem a családomtól, valamint a Tóth Anitával történő interakció, aki csodálatosan játszik a filmben. Vegetáló függőt egy alakít és őt kell ápolnom.

Bányai Kelemen Barna játssza a másik főszereplőt, Csernus doktort. Hogy jellemeznéd a közös munkát?

Fantasztikus volt. Barna egy igazán tehetséges színész, nagy öröm volt veled dolgozni. Szeretettel és figyelemmel voltunk egymás felé úgy, hogy közben a filmben brutálisan egymásnak feszülünk. Barna profi, kíváncsi, és nagyon emberi.

Dr. Csernus Imre igencsak megosztó személyiség. Vannak, akik imádják, és vannak, akik rögtön elkapcsolnak, ha a tévében látják nyilatkozni. Nem szégyell beleállni a konfliktusokba, nagy az igazságérzete, és ha nem tévedek, te is ilyen vagy, elég, ha csak a Toxikomához készült számodat és klipet megnézzük. Volt már valaha gondod abból, hogy szókimondóbb vagy az átlagnál?

Nem a gondok számítanak, hanem a cél, amit el szeretnél érni ezekkel a konfliktusokkal. A negatív kritikák leperegnek, hogyha az ügy létrejön. Velem is körülbelül úgy vannak az emberek, mint Csernus dokival: vagy tiszta szívből utálnak, vagy bírják, hogy kiállok a közügyekért. Én nem szimpatikus szeretnék lenni. Az a célom, hogy egy szabadabb és nyitottabb országban éljünk, de ez konfrontációkkal, konfliktusokkal jár. Sokkal jobban érdekel az országom sorsa, mint a fenyegetések, épp ezért utóbbira meg sem rebbenek.

A filmben jó néhányszor lövöd be magad heroinnal. Hogyan oldottátok meg ezeket a jeleneteket? Hogyan lett minden mozzanat ennyire hiteles?

Volt egy műkarom, egy úgynevezett prosztetik kar, volt mű ér és igazi belövés. Rátok, a nézőkre/olvasókra bízom, hogy hol, melyiket használjuk.

Akkor meg kell nézzem még párszor a filmet, ugyanis engem nagyon izgat a dolog. Azt tudtad, hogy amikor Leonardo DiCaprio az Egy kosaras naplójában drogost alakított, a kritikusok azt mondták, olyannyira hitelesen játszott, hogy kizárt, hogy nem volt kapcsolata korábban droggal. Te honnan merítkeztél a szerephez? Mi kellett neked ahhoz, hogy ennyire ijesztően pontosan felépítsd a karakter drogra éhes pillanatait?

Mindenkinek megvan a maga démona. A heroin csak egy szimbólum. Ha azt behelyettesíted a saját függőségeddel, mi már szállítjuk is a képletet, hogy mi történik, ha túltolod. Viszont mivel a heroinfüggőségnek nagyon tipikus jellemzői vannak, illetve nagyon tipikus elvonási tünetei, aktív és volt szerhasználókkal találkoztam három hónapon keresztül. Segítségemre volt Dudich Dénes terapeuta és Petrics Soma. Ők voltak, akik elkalauzoltak a pokol mennyországába. És persze óriási segítség volt Győző is. Emellett megnéztem számos dokumentumfilmet, amik megkönnyítették, hogy minél hitelesebben, mondhatni a legnyersebbben mutassam meg a függőség mozzanatait.

Nézd meg a film előzetesét itt, a Toxikóma (18) szeptember 2-tól a mozikban a Vertigo Media Kft. forgalmazásában:

Volt valaha olyan ismerősöd, aki belecsúszott a függőség csapdájába? Egyáltalán mennyit tudtál te a drogosok világáról a forgatás előtt?

Elég sokat. De mivel ez a magánéletemnek egy nagyon érzékeny része, a titkot inkább megtartanám magamnak.

Mennyire érzed missziónak a Toxikomát? Tervezitek, hogy prevencióként is „használjátok”?

Bár a Toxikoma 18-as karikát kapott, de maga az ügy, amiről a film szól egyáltalán nem 18 pluszos! Sokan már gyerekkorban találkoznak a droggal. Pont olyan sületlenség lenne csak 18 év felettieknek ajánlani a filmet, mint komolyan venni a homofób törvényt. A Toxikoma eszköze a film, a könyv, a közönségtalálkozók, a Dorkoval való együttműködés, hiszen a nagyon menő Toxikomás póló, pulcsi, táska, satyi eladásával szerzett bevételt egy alapítványnak, vagy szervezetnek fogjuk adni. A héten megyünk a BRFK-hoz fiatalokkal találkozni… Mindenkinek azt ajánlom, hogy vigye a film hírét, hiszen ez egy közös ügy!

Jónás Ágnes