Törőcsik Franciska a Dancing with the Stars-ról: „Csak akkor akarok győzni, ha az odavezető úton önazonos tudok maradni”
Törőcsik Franciska, a magyar filmek közkedvelt színésznője nem gondolta volna, hogy a közönség és a zsűri egyik kedvence, sőt a Dacing with the Stars komoly esélyese lesz profi táncpartnere, Baranya Dávid oldalán. Ám ő gyorsan bebizonyította, hogy művészi finomságaival, érzékenységével és intelligens ötleteivel olyan pluszt képes belecsempészni produkcióikba, mint senki más az évadban.
Ezeket láttad már?
Rendkívül intenzív időszak ez a Törőcsik Franciska számára, ugyanis miközben színészi munkásságát külföldön díjazták, itthon a Dancing with the Stars egyik győzelemre esélyes versenyzője vált belőle az idei mezőnyben. Partnere miatt pedig apait-anyait belead a táncba, ugyanis szerinte Baranya Dávid nagyon megérdemelné a győzelmet.
A műsor bemutatóján azt mondtad, hogy nem szereted, ha megdicsér a táncpartnered.
Azon szoktunk nevetni a próbákon, hogy amikor Dávid megdicsér egy mozdulatot, a következőt biztosan elrontom, így megkértem, hogy inkább ne dicsérjen. Viccet félretéve, alapvetően jól esik az elismerés, és már egyre jobban tudom kezelni.
A magyar filmek sztárja vagy, most pedig a táncparkettet szántod fel. Van még olyan oldalad, amit szeretnél megmutatni a közönségnek?
Úgy voltam vele, hogy van két-három műsor, ami az előadói képességekre épít, és amikben szívesen vállalnék szereplést, ha kapok rá felkérést. A Dancing with the Stars volt az egyik ilyen produkció, úgyhogy nagyon örültem, amikor felkértek a műsorra.
Mit éreztél, amikor elérkezett ez a pillanat?
Miután a decemberben bemutatásra kerülő Hogyan tudnék élni nélküled című magyar zenés, romantikus vígjátékban énekelni és táncolni is fogok, nem volt annyira meglepő a TV2 megkeresése. Egy ideje éreztem, hogy a táncnak hamarosan nagyobb szerepe lesz az életemben. Hihetetlenül szeretem a táncpróbákat, és hatalmas örömet szerez a tánc, amit mindenkinek meg akartam mutatni.
Gyerekkorodban is örömmel táncoltál. Miért nem táncosnő lettél?
Már kislányként imádtam a nappali közepén balettozni a húgommal, de csakis kötöttségek nélkül. Amikor később elvárásokkal találkoztam, azt már nem élveztem annyira. Később a Színművészetin felismertem a mozgásórákon, mennyire kifejező a tánc műfaja, ekkor már nagyon szerettem volna feszegetni a határaimat. A színészetben főként beszéddel és mimikával fejezzük ki az érzéseket, a táncban a fejtetőtől a lábujjadig mindennek van jelentése, sokkal nagyobb energiákat is kell megmozgatni. Katartikus érzés egy koreográfia által elmesélni egy történetet.
Lehet, hogy a műsor után táncos produkcióba, zenés színházakba is hívnak?
Volt már rá korábban példa. Egy színésznőnek plusz lehetőséget jelent, ha musicalben és operettben is tud szerepelni. A színészképzésnek nem véletlenül fontos része a mozgásképzés és a hangképzés, fontos, hogy egy színésznek legyen testtudata, és nem hátrány, ha tud énekelni.
Eddig főleg a filmnézők ismertek. Mennyire fogsz megbirkózni a tévés szerepléssel járó ismertséggel?
A sorozatoknak köszönhetően talán már azért sokszor felismernek, de a hétköznapokban szeretek elvegyülni, elég nekem a színpad. A Dancing with the Stars után talán jobban megismernek majd az emberek így, hogy most nem bújhatok el egy szerep mögé. Lehet, hogy ez egy másfajta ismertséget hoz majd, ezt még nem tapasztaltam meg annyira.
Los Angelesben a Made in Hungary fesztiválon megkaptad a legjobb női főszereplőnek járó díjat…
Igen, nagyon jó érzés a megerősítés a munkámmal kapcsolatban, de csak akkor tudok örülni egy elismerésnek, ha én is elégedett vagyok a teljesítményemmel. Sajnos csak akkor sikerült volna személyesen is jelen lenni a díjátadón, ha kiesek az első adás után, de nem így történt. Még pár napra sem akartam elszakadni a próbáktól, annyira komolyan veszem a feladatot, annyira beszippantott. A tánccal kapcsolatban is valahogy hasonlóan érzek, mint a színészi teljesítményemnél.
Tudtad, hogy benned él egy ennyire izgalmas nő, akit a tévében látnak a nézők?
Mivel színésznő vagyok, szerencsére tudok sokféle lenni, pláne, ha egy szerep, vagy egy műfaj ezt megkívánja. A kortárs táncunk például tele volt érzelemmel, lévén, hogy a dalt, amire táncoltunk a húgommal, Törőcsik Hannával (Művésznevén Kozmofobe - a szerk.), közösen írtuk, és a csodás koreográfia segített a kiteljesedésben. Dáviddal azon szoktunk nevetni, hogy ha csak a lépéseket mutatja meg, nem megy annyira, mintha el kell játszanom, hogy én most például slowfox táncosnő vagyok. Számomra első körben sokkal egyszerűbb színésznőként megközelíteni a táncot, utána már könnyebben a helyére kerülnek a lépések, amiket később szeretek megtölteni valódi érzésekkel.
Mersz már álmodni arról, hogy megnyered a versenyt?
Már merek álmodni róla, mert rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk mind a zsűritől, mind a nézőktől. De ez egy hosszú távú dolog, nagyon sok mindenen múlik a győzelem, a szerencsén is. Csak akkor akarok győzni, ha az odavezető úton önazonos tudok maradni. Leginkább arra koncentrálok, hogy hétről-hétre olyat tudjunk letenni az asztalra, amire büszkék vagyunk, közben szeressük és élvezzük a táncpróbákat, hogy ne egy küzdelem legyen a verseny, hanem élmény, és ez eddig abszolút így van. Nagyon feltöltenek a próbák és az élő show-k is.
A műsor ideje alatt félretetted a többi művészi elfoglaltságodat?
Amikor elvállaltam a műsort, még egészen üres volt a naptáram, de közben bejött a Los Angeles-i fesztivál, majd a Cannes-i megjelenés és egyéb felkérések is. Több mindenről le kellett mostanában mondanom, de ez a verseny teljes odaadást, olykor áldozatokat is követel. Kockázat nélkül viszont nincs siker.
