Top 10: Kihagyhatatlan lemezek 2015-ből

Az egyre újabb platformok megjelenésével egyre többen kezdték temetni a lemezeket, mondván a jövőben az embereknek egyszerűen nem lesz idejük és türelmük teljes albumokat végighallgatni, és egy-egy jól eltalált számmal sikeres lehet bárki.

A lemezformátum mint koncepció azonban nem tűnt el 2015-ben, és még mindig úgy tűnik, ez a legfontosabb fokmérője egy-egy zenész megítélésének. Mi még hallgatunk lemezeket, igaz, már csak online a Spotifynak, a Soundcloudnak és a iTunes-nak hála, úgyhogy össze is gyűjtöttük nektek az idei év legemlékezetesebb albumait, remélve, hogy esetleg kedvet kapsz, hogy meghallgass néhány új előadót, vagy felidézd a kedvenceid idei ténykedését.

Válogatásunk szigorúan szubjektív.

Asaf Avidan - Gold Shadow

Az egészen megmagyarázhatatlan hangú izraeli énekest mindenki ismeri, de tényleg. A One Day/Reckoning Song című óriási sláger ugyanis az ő dala. Ha bárki azt gondolná, hogy Avidan csak egy egyszámos sztár, akkor téved. A zenekarával már 3 albumot kiadó zenész idén második szólólemezével jelentkezett, és a Gold Shadow tökéletes bizonyíték arra, hogy One Day nem afféle véletlen jó pillanat volt a dalszerezőnél, mert az új dalok között is nem egy potenciális sláger van. Hol kicsit blues, kicsit rock, kicsit soul zene izgalmasan változatos, Asaf Avidan különleges hangjának meg aligha kell reklám, azt csak élvezni kell!

Justin Bieber - Purpose

Hatalmas előszele volt ennek a lemeznek, és vártunk is rá eleget. Ilyenkor szokott megtörténni az, hogy a nagy várakozást nem tudja felülmúlni a végeredmény, hanem kifejezetten csalódottak leszünk. Ez Justin Bieber esetében egyáltalán nem volt így. Be kell vallanunk, és ezért lehet sok Belieber a torkunknak esik, de régebben nem szerettük és nem is érdekelt Justin zenéje. De idén valami történt vele, persze a hisztériától és a botrányoktól még mindig nem teljesen mentes, de Skrillex és Diplo igencsak ügyesen kezelésbe vették a fiút. A Purpose nemcsak Justin Bieber eddigi legjobb albuma, hanem Beyoncéhoz hasonlóan minden dalhoz videoklip is készült, ami kétségtelenül nagyot dob az egész élményen. Minket megvett!

Courtney Barnett - Sometimes I Sit And Think, And Sometimes I Just Sit

A 28 éves ausztrál lányt idei debütáló lemeze egy csapásra az indie rock megmentőjének szerepébe repítette. Nem is véletlenül, az olyan szemtelenül egyszerű, de mégis okos dalokat lehetetlen nem imádni. Courtney Barnett minden póztol mentes örömzenéje nagyon is ismerős, kikacsint belőle a grunge, tele van életerővel, ugyanakkor mi másról szólna, mint a döntésképtelenségről, az egy helyben vergődésről. Egyszerű, fanyar, vicces és időnként tragikusan ironikus, esetlen, és nagyon szerethető zene. Ez a lány valószínűleg sosem tartozott a győztesek, a jó csajok táborába, most meg mindenki olyan szeretne lenni, mint ő.

Christian Fitness - Love Letters in the Age of Steam

A walesi Andrew Falkous egyáltalán nem ismeretlen, előbb a McLusky, majd a Future of the Left frontembereként riogatta a közönséget. Persze, ha a punk, a noise, vagy a hardcore egyáltalán nem a te műfajod, akkor ez persze mit sem mond neked, de ez nem számít. A gyakran csak Falco néven emlegetett zenész egyszemélyes zenekarához ugyanis semmilyen előismeretekre nincs szükség, sem műfajokról, sem bármilyen más zenekarokról. A Christian Fitness albumán ugyanis egyszerűen jó, váratlan és pimasz dalok zakatolnak egymás után, hol az elképesztő lüktetése ragad magával, máskor pedig a gyanúsan slágeres részek kötnek le. Olyan, mint egy jó hullámvasutazás, egy napra elegendő adrenalinlöketet biztosít a hallgatójának.

CHVRCHES - Every Open Eye

A szintipop időről-időre új megmentőket talál, hol La Roux, hol a The Ting Tings, hol valaki másra hárul a szerep, hogy a műfajt naggyá tegye. Jelen pillanatban a skót CHVRCHES tölti be ezt a szerepet. Az idei második albumukkal egyelőre úgy tűnik, nekik talán sikerül hosszabb ideig a csúcson maradni. A popszintér legcukibb frontlánya, Lauren Mayberry által vezetett trió egy kifogástalan lemezzel jelentkezett. Nem találják fel a spanyol viaszt, de az Every Open Eye egy tökéletes slágerválogatás, kiszámítható, de nem unalmas, vérbeli bulizene. Alig várjuk, hogy jövőre a Szigeten élőben is láthassuk őket!

Downtown Boys - Full Communism

Szaxofon és gyilkos tempójú punkzene, no meg az utóbbi évek legszuggesztívebb énekesnője, Victoria Ruiz. Az énekesnő persze szinte sértő megnevezés rá nézve, hiszen ő egy agitátor, aki üvöltve, sikítva mond nemet a rendőri túlkapásokra, a rasszistákra, homofóbokra, vagy a nőket megalázókra. Van mögötte egy remek zenekar is, akik izzásban tartják Ruiz fékezhetetlen lendületét. Cseppet sem rádióbarát zene, sőt, viszont a nyers energiája egyszerűen letaglóz.

Ellie Goulding - Delirium

Nem vártunk másra, mint hiperszuperre Ellie Gouldingtól, és az angol popsztár legújabb stúdióalbuma eleget is tett az elvárásainknak, igaz, nem többet, de nem is kevesebbet. Aki szereti az énekesnő különleges, csengő hangját, bírja az olykor pörgősebb dallamokat, ugyanakkor kívánja a szíve a fájdalmas balladákat, annak a Delirium biztosan az év albumát jelentette. Mi is nagyon szerettük, meg a kissé túlkritizált szigetes fellépését is.

Selena Gomez - Revival

Selena Gomez nagyon nehéz időket tudhat maga mögött, és most nem a súlyát és alakját támadókra gondolunk, hanem a lupuszos megbetegedésére, amiről nagyon sokáig mit sem tudtunk. Természetesen egy ilyen hír teljesen más színben tüntet fel bármilyen előadót, úgyhogy biztosan ez is rádobott egy lapáttal új lemezének sikeres fogadtatására (ha pedig ez marketinges húzás volt, akkor elég gusztustalan), másrészről viszont Selena kezdi megtalálni önmagát, nemcsak hangzásban, hanem személyiségben is. Egyre nőiesebb, egyre erőteljesebb. Nekünk bejön!

Sleaford Mods - Key Markets

A nottinghami duó pont az ellentéte mindannak, amit a slágerlistás rapperek mutatnak a műfajról. Nincsenek aranyláncok, falatnyi bikiniben dörgölőző bombázók, drága sportautók. Nem, a Sleaford Mods teljesen minimalista iparvárosi munkás hip-hop, semmi glanc, csupasz szürkeség, monoton lüktetés. A Key Markets Guy Ritchie korai filmjeinek aláfestőzenéje lehetne, többet mond erről az életformáról, mint a legalaposabb szociológiai kutatás. Nyers, és helyenként elképesztően vicces szövegekkel.

Years & Years - Communion

Számunkra az idei év egyik legnagyobb felfedezettje az angol electronica trió, a Years & Years volt. A fiatal srácok első albumukkal, melyben egyszerre fedezhetők fel az electropop, az R&B és a 90-es évek house elemei, azonnal hatalmas sikert is arattak. A Communion lemezről a Shine és a King is slágerlista-vezető volt. Nehezen tudjuk elképzelni, hogy az angyali hangú Olly Alexander bárkit ne tudna magával ragadni. Már csak abban reménykedünk, hogy 2016-ban Magyarország környékére is ellátogatnak.