Hollywood egykori főgonosza új szerepben: Sztáredzőt és Amerikát megmentő kutatót alakít Tony Goldwyn - Interjú
Tony Goldwyn azok közé a hollywoodi sztárok közé tartozik, akiknek valahogy nem akarjuk megjegyezni a nevét, mert folyamatosan negatív hősöket játszanak. Tony a legendás Ghost film főgonoszaként olyan hiteles alakítást nyújtott Partick Swayze mellett, hogy évekre bekategorizálta magát a negatív szerepekre, hogy aztán Amerika legsármosabb elnökeként térjen vissza a nagysikerű Botrány sorozatban, ezennel pedig a rendkívül fiatalos és fitt színész végre átkerült a ‘jó oldalra’. Rendezett is (A Walk on the Moon) és idén Will Smith mellett egy meghatározó (pozitív!) mellékszerepben alakítja Serena és Venus Williams edzőjét a nagysikerű Ricsárd király című filmben. Emellett a National Georgaphic Hot Zone - Anthrax minisorozatának egyik főszerepét kapta meg. Az Anthrax megtörtént eseményt dolgoz fel, a 2011-es évnek azt az időszakát, amikor az Egyesült Államokat borítékokban érkező biológiai fegyverrel támadták meg. A sorozat velőt rázóan életszerű. Ennek kapcsán beszélgettünk a színésszel Los Angeles-ben.
Ezeket láttad már?
Amerikaiként biztosan vannak személyes emlékeid az Anthrax-támadásokkal kapcsolatban. Hogyan emlékszel vissza arra a bizonyos évre, amikor kitört a pánik?
Nagyon jól emlékszem arra az időszakra. New Yorkban éltem át az Anthrax-támadásokat, ott laktunk akkoriban a családommal. Az Anthrax a 9/11-es terrortámadások után mindössze három héttel kezdődött. Az ikertornyok összeomlása nemcsak minket, hanem az egész világot megrázta. Mélységes mély traumán ment át akkor New York lakossága és mi is személyesen érintettek voltunk a dologban a gyermekeink által. Az iskolájukban számos diáktársuk elvesztette a szüleit a 9/11-ben. Még fel se eszméltünk a súlyos tragédiából, amikor megérkeztek az első Anthrax-borítékok. Őszintén mondom, rémisztő és rettentően félelmetes volt az egész. Rettegésben teltek a mindennapjaink. A közeli postán Anthrax-mérgezésben meghalt az egyik kézbesítőnk, próbáltuk megvédeni a gyerekeket és magunkat. A feleségem antibiotikumot tett a gyerekek innivalójába, amit az iskolába vittek magukkal, mert azzal elvileg ki lehetett védeni az Anthrax-fertőzést. Valóságos veszélyben éltünk.
Visszatértek a forgatás során az akkori a félelmeid?
Igen, abszolút. Újraéltem az akkori félelmeket, az egész év szörnyűségeit, amelyeken 2011-ben mentünk át. Most a forgatások alatt próbáltuk megérteni, elemezni a többiekkel, hogy mi is volt ez az egész. Igyekeztem sokat utána olvasni az Anthrax-nak a rendelkezésünkre álló forrásokból és bár sok mindenre emlékeztem a saját élményeimből, azért volt számomra új információ is. Nem tudtam például, hogy a nyomozás hat hosszú éven át tartott az Antrax-támadások után. Rengeteg dolgot feltártak a nyomozók, nagyon sok mindennel összefüggésbe hozták ezt az ügyet. A médiában egy ideig minden erről szólt, másról sem hallottunk a hírcsatornákon, csak az Anthraxról, de aztán lecsengett a dolog és szép lassan elfeledtkeztünk róla. Bár a társadalom szintjén elmúlt a félelem, most igen, mi újra átéltük. És ne felejtsük el azt sem, hogy - a sors iróniája - éppen egy világjárvány kellős közepén forgattunk. Teljesen szürreális élmény volt. Nem kellett túl nagy erőfeszítéseket tenni, hogy előhívjuk magunkból azt a rettegést, amit 2011-ben éreztünk. Az Anthrax-téma kicsit tükre volt a jelen valóságnak, amelyben tavaly éltünk a világjárványban.
Milyen Covid-protokollt kellett betartanotok a fogatások alatt?
Hű, nagyon szigorú szabályok mellett zajlott a munka, de hálásak voltunk, hogy egyáltalán dolgozhattunk… Egy teljes Covid-stáb dolgozott velünk, akiknek csak a szabályok betartatása volt a feladatuk. Minket, színészeket egy héten háromszor teszteltek és a teljes stáb - mindenki kivétel nélkül - maszkot és arcvédő pajzsot viselt. A próbák alatt csak ez utóbbit vehettük le, a maszk maradt. Csak amikor már a kamera forgott, akkor vehettük le a maszkot és minden színésznek volt egy asszisztense (PPA), aki egy dobozba betette a személyes felszerelést, a maszkot és a pajzsot és ahogy leállt a kamera, már ugrott is mellénk a dobozzal és mindent azonnal vissza kellett vennünk. Ha belegondolsz, ez a sok extra intézkedés nagyon megnehezítette a forgatásokat, elég csak az előkészületekre gondolni. De érdekes élmény volt, mert egyszerre jelentett komoly kihívást és egyszerre volt inspiráló a téma miatt.
A sorozatban kulcsszereped van, mert azt a kutatót alakítod, aki az Egysült Államok védelmi munkáját irányította. Mennyire hiteles ez a figura, tényleg létezett és ilyen volt Dr. Ivins?
Igen. Dr. Bruce Ivins a valóságban is létező személy volt, de már nincs közöttünk, így nem volt alkalmam személyesen megismerni őt. Viszont nagyon sok kutatást végeztem, hogy megismerjem, milyen is lehetett a személyisége és megpróbáltam ezek alapján az ismeretek alapján a leghitelesebben felépíteni a karakterét. Dr. Ivins az amerikai hadsereg biológiai fegyvervédelmi csoportjának kutatóit irányította. A biológiai fegyver volt a kutatási területe, de ezen belül is az Anthrax-ra specializálódott. Ő maga fejlesztette az Anthrax-vakcinát is arra az esetre, ha ilyen támadás érné az Egyesült Államokat, akkor meglegyen a megfelelő védelmi rendszere az országnak. Ami színészként érdekes volt számomra Bruce karakterében, hogy a megnyerő, vicces, mindenki által kedvelt arca mögött egy mentálisan nagyon beteg ember kórképe húzódott meg, aki szépen, folyamatosan az Anthrax megszállottjává vált. Valójában az Anthrax miatt siklott ki az egész élete. Úgyhogy a története egyszerre magával ragadó és tragikus is egyben.
Nézd meg a National Geographic antológiasorozatának előzetesét itt:
Sokszor robosztus vegyvédelmi ruhában látunk a sorozatban. Milyen volt ezt a jelmezt viselni?
Azok a vegyvédelmi ruhák borzasztóak, nagyon rossz bennük forgatni! (Nevet) Előhívják az ember klausztrofobikus érzéseit, olyan, mintha valami üvegkalitkában lennél. Nekem szerencsém volt, mert nem volt túl sok jelenetem, amit ebben a rendkívül kényelmetlen viseletben kellett töltenem és színészként nem válogathattunk… meg kell szokni, hogy néha nagyon kényelmetlen dolgokat kell felvenni vagy kellemetlen szituációban helyt állni… (Nevet)
A sorozat készítése során nyilván sok háttérinformációhoz jutottatok hozzá a biológiai fegyverekkel kapcsolatban. Hogyan látod ezután a munka után a biológiai fegyvereket? Kell rettegnünk?
Ez a sorozat felnyitja a szemünket, hogy milyen veszélyes a biológiai fegyver. Más perspektívából láttatja a vírusokat is. A Covid borzalmas, de ha a halálozás szempontjából nézzük, akkor messze elmarad az Ebolától vagy a HIV-től, ami a nyolcvanas években vezetette a halálozási rátát. Ha innen nézzük a dolgokat, akkor szerencsések vagyunk, hogy a Covidnak nem ilyenek voltak a mutatói, mert rendkívül fertőző és borzalmas pusztítást végzett volna. Amitől én tartok, az inkább az a félelem, amit a társadalom kreált a vírusok kapcsán, egy olyan rettegésekkel teli légkört hozott létre, ami talán még veszélyesebb, mint maga a vírus. Szerintem, most az a fontos, hogy egymást erősítsük, hogy a járvány alatt olyan sokszor elhangzott szlogent tartsuk az eszünkben, hogy “Mindannyian együtt megyünk át ezen.” Én remélem, hogy a jövőben nem kell ilyen kihívásokkal szembenéznünk majd.
Vida Virág, Hollywood
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket