Több millióan követik őket: így tartják egyensúlyban az offline és az online életünket a TikTok sztárjai

Ennek a jelenségnek legfőképp azok a fiatalok vannak kitéve, akik tartalomgyártásra adják fejüket. Mi az, amit megoszthatunk életünkről és mi az, ami már túl sok? Rengeteg ilyen és hasonló kérdés felmerülhet bennünk, de most segítségül hívhatjuk az Iconicakes TikTok-duót, akik saját tapasztalataikról, élményeikről beszélnek.

A testvérpár, Sara és Avni tartalomgyártókként szintén megküzdöttek azzal, hogy egyensúlyban tartsák online és offline életüket.

Kezdetben a mindennapi életükről osztottak meg videókat, dokumentálták a jó pillanatokat, felvették a napi rutinjaikat. Eleinte mindez azért volt, hogy embereket ismerjenek meg, hiszen Sara és Avni 10 és 8 éves korukban költöztek az Egyesült Királyságba Indiából. Mivel nem voltak sokan hasonló helyzetben, a közösségi média segítség volt, hogy egyfajta közösséget alakíthassanak ki. Az fel sem merült bennük, hogy ekkora népszerűségre tesznek majd szert. 2021 szeptemberében már 2,3 millió követővel és 84 millió lájkkal büszkélkedhettek TikTok-on. Természetesen azóta ezek a számok növekedtek és immár 2,7 követőt és 111 millió lájkot tudhat magáénak a duó. Ezek a számok egészen elképesztőek, főleg úgy, hogy Sara 19, Avni pedig mindössze 17 éves. Nem csoda, hogy édesanyjuk kétkedve reagált gyermekei sikerére.

„Egy idő után az anyukám így szólt; „várjatok, mi folyik itt?” és, amikor elmagyaráztuk neki tipikus anyukás reakciója volt; „inkább tanulnotok kellene, tegyétek le a telefont!”.

Alapvetően az ötletük nem az volt, hogy tartalomgyártók lesznek, egyszerűen csak elkezdtek felvenni dolgokat, így a siker és az ismertség nem feltétlenül volt benne a pakliban. Avni akkoriban még gimnáziumba járt és elmondása szerint ebben a korban az, hogy valaki aktívan posztol a közösségi felületeken és láthatóvá teszi magát, nem feltétlenül lesz jó hatással rá.

„Nem érdekel, ki mit gondol, engem az érdekel, amit csinálok és csak ez számít.” Mindkettőjüknek el kellett fogadnia, hogy ezzel az „életstílussal” vállalniuk kell azt is, hogy az emberek bárhova mennek ismerhetik őket. Sara akkor tapasztalta ezt meg igazán, amikor elkezdte az egyetemet és a többi diáknak már megvolt a benyomása róla (anélkül, hogy ismernék, persze).

„Én sem vagyok mindig szórakoztató, vannak rossz napjaim és olyan is előfordul, hogy egy szörnyű pizsamában jelenek meg a suliban és nem akarok senkivel sem szóba állni.”

Az online és offline lét közötti egyensúlyt muszáj megtanulnunk kezelni, azonban ahhoz, hogy a határvonalakat megismerjük nincsenek kézikönyvek és útmutatások, a lányok saját bőrükön tapasztalták meg és épp ezért szeretnének a fiatalabb generációnak segíteni. Nem csupán az egyfajta balansz kialakításában adnak tanácsokat, hanem egyúttal a negatív kommentek kezelésére is van praktikájuk. Ha tartalomgyártásba kezdesz azzal is számolnod kell, hogy lesz, aki szándékosan gonosz hozzászólásokat tesz, megbánt. Sara számára ezt az egészet az könnyíti meg, ha ezek mögé a névtelen, sokszor gátlástalan kommentek mögé egy embert tesz.

„Egy gonosz komment szinte sosem gonosz helyről érkezik. Önbizalomhiány van mögötte és az, hogy valaki nem érzi jól magát a bőrében.”

Azt hiszem, nem csak bennem merült már fel a kérdés; vajon mi az, amit a TikTokkerek nem osztanak meg?

Sok videósnál úgy érzem, hogy szinte részese vagyok az életének, hiszen ő maga ad engedélyt a betekintésre, de vajon hogyan döntik el, hogy melyek azok a dolgok, amiket nem mutatnak a nézőknek? Sara és Avni ezzel a problémával is találkoztak karrierjük során; eleinte nehéz volt elkülöníteni azt, ami a videóba való és azt, ami nem.

A lányok itt is az egyensúly fontosságára hívják fel a figyelmet. Fontos meghúzni azt a bizonyos határvonalat – még úgy is, hogy erre nincs szabály, senki sem fogja tisztázni ezt a határvonalat –, hiszen még ha meg is szeretnének osztani mindent, nem szabad. Főleg azért nem, mert az internetnek bármit mutatsz, kelleni fog. Soha senki nem fogja azt mondani, hogy ezt már nem, ezt nem akarja látni. Vannak olyan pillanatok az életben, amelyeket meg kell tartani magunknak, nem kell dokumentálni, az csak a mienk kell, hogy legyen. Életünk intimebb részletei talán nem tartoznak a nagyközönségre; az online élet aktív szereplőinek is van családja, barátai és az ő identitásukat védeni kell. Az, hogy valaki úgy dönt, szeretne ismertté válni, nem jelenti azt, hogy barátaik és családjuk is szeretné ezt. A kapcsolatokra is lehet negatív hatással az online szereplés, ha mindig minden az újabb és újabb posztról szól, akkor a minőségi időtöltés gyakran átalakulhat valami kevésbé élvezetes, mondhatni „munkakapcsolattá”. A lányok például, hogy egészséges testvéri köteléküket meg tudják tartani, heti egyszer elmennek együtt valahova és nem veszik fel, egyszerűen csak együtt lógnak ilyenkor.

Sara a karantén után vette észre magán, hogy a telefonja szinte az egész életévé vált. „Szükségem volt rá, hogy megálljak és rájöjjek arra, hogy rendben, mialatt ezt csinálom, más dolgokat is csinálhatok. Kell, hogy legyen életem. A tartalmat az életem köré kell építenem és nem a tartalom köré az életemet rendezni.”

Avni is hasonlóképp látja a dolgot, nagyon fontosnak tartja, hogy ne az életünk legyen a videózás, hanem legyen a videózás az életünk része.

Nagy segítség lehet a lányok látásmódja, hiszen ők pontosan tudják, mivel jár pontosan a tartalomgyártás. Tudják, milyen áldozatokat kell meghozni, hiszen, mint minden más munka, ez is megköveteli, hogy néhány dologról lemondjunk. Az viszont nagyon fontos, hogy ne engedjünk a nyomásnak, éljünk meg pillanatokat kamerák nélkül, hiszen tényleg vannak olyan részei az életünknek, amelyek csak a mieink.

Szerző: Varga Fanni