Miklósa Erika: „A tehetség nem elég, kell hozzá szorgalom, a tanulni tudás és akarás”
Miklósa Erika Kossuth-díjas operaénekes a The Voice tehetségkutató coacha. A gyönyörű szoprán énekesnőnek azonban kezdetben teljesen más pályát szánt az élet. Fiatalkorát az élsport határozta meg, egy súlyos sérülés azonban pillanatok alatt véget vetett minden álmának.
Ezeket láttad már?
A The Voice coacha, Miklósa Erika a Glamournak beszélt őszintén arról, hogyan sikerült feldolgoznia a hirtelen jött változást az életében, és hogyan találta meg újra önmagát az éneklésnek köszönhetően. Exkluzív interjúnkból kiderül az is, hogy az operaénekesnek mit is jelent valójában a The Voice ikonikus forgószéke, valamint azt is megtudhatjuk, milyen tanácsot adna kislányának, ha anyukájához hasonlóan ő is a zenei pályát választaná.
Derékba tört sportolói karriered után hogyan jött az éneklés az életedbe? Mennyire volt tudatos döntés az, hogy operaénekes leszel?
Egy esküvőn énekeltem, és a vendégek között pont ott volt dr. Maday Lilla, egy fantasztikus énektanár. Odalépett hozzám azzal: olyan a hangom, hogy én lehetnék a világ egyik legjobb Éj királynője. Eleinte fel sem fogtam, miről beszél, mert addig nem gondoltam, hogy nekem énekelnem kellene. Csakhogy felkeltette az érdeklődésemet. A sportbalesetem miatt komoly kudarcot éltem át, egy gödörben éreztem magam, és ő pont ekkor jelent meg teljesen véletlenül – bár véletlenek nincsenek – az életemben, és mondta azt, hogy valamiben én lehetek "a világ egyik legjobbja". Kapaszkodót jelentett a kijelentése.
Hogy élted meg azt az időszakot lelkileg?
Kamaszodtam, lázadtam, nem találtam a helyemet. Addig én voltam a magabiztos lány, aki mindig tudta, mit akar az élettől, komoly céljaim voltak a sportban, majd jött a hirtelen és váratlan fordulat, egy combizom szakadás. Szembe kellett néznem azzal, hogy nem leszek olimpikon atléta. Pedig annak készültem. Úgyhogy Maday Lilla szavainak döntő hatása volt rám. Kiutat mutatott az önsajnálatból egy másik pályán. Azóta tudom, hogy a kudarcok is segítik az embert az előre jutásban.
Hogyan változott meg az életed ez után az esküvő után?
Már másnap elkezdtem Lillához énekórákra járni, közben beiratkoztam egy klasszikus zeneiskolába is, hogy legyen zeneiskolai végzettségem is. Tizenhét és fél éves voltam, és egyre gyorsabban haladtam. Pár hónap alatt hat évből vizsgáztam le, aztán érettségiztem, de már előtte felvettek a Szegedi Konzervatóriumba. Azt terveztem, hogy a konziból megyek a Zeneakadémiára, szépen végig járom az iskolákat. Végül minden sokkal gyorsabban alakult. A tizenöt-tizenhat év tanulásból az lett, hogy két és fél év után már az Operaházban énekeltem.
Hogyan sikerült ilyen elképesztően gyorsan megoldanod mindazt, ami másoknak - ahogyan te is említetted - hosszú évtizedekbe telik, mire eljutnak oda ahová te látszólag könnyűszerrel eljutottál?
A tanáraim azt mondogatták, hogy őstehetség vagyok. Nyilván csak később derült ki számomra, mit is jelent ez, amikor már tehetséggondozó mentorként én is felfigyeltem őstehetségekre. De a tehetség nem elég, kell hozzá szorgalom, a tanulni tudás és akarás, a rengeteg idő és energia, amit én is belefektettem. A sportnak köszönhetően pedig fizikailag is érett voltam arra, hogy akár színpadra is álljak. Így lettem az Operaház minden idők legfiatalabb magánénekese.
Hatalmas változás volt az élsport után ilyen gyorsan belecseppenni az opera világába. Miben voltál a legbizonytalanabb a karriered kezdetén? Hogyan vetkőzted le a kezdeti félelmeidet?
Ismeretlen világ volt nekem, nem ebben a közegben szocializálódtam. Sok mindenben bizonytalan voltam. Az ismeretlen mindig félelmetesnek tűnik, de úgy voltam vele, hogy megpróbálok felállítani egy tervet azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék elérni. Úgy, ahogyan a sportban is, mindent csak lépésről lépésre akartam, nem azonnal, nem mindent egyszerre. Jöttek is az eredmények, amelyek óriási erőt adtak.
Mennyire hitt benned a környezeted?
Azt gondolták, hogy két-három évnél tovább nem fogom ezt bírni, mert túl fiatal vagyok, de hál’ Istennek nem lett igazuk! Én tudtam, hogy nekem mi a jó, és minek a mentén kell fokozatosan haladnom ahhoz, hogy ne legyen igazuk.
Miért fontos neked a The Voice coach széke?
Szeretem, hogy rengeteg stílust, műfajt hoznak magukkal a fiatalok. Érdekes tapasztalás lesz számomra, hogyan tudom velük megtalálni a közös hangot, mindezt a lehető leghamarabb, és mik azok az útravalók, amelyek hasznosak lehetnek egy-egy embernek. Ez pszichológia is egyébként, hiszen nagyon gyorsan kell felmérni, már-már pillanatok alatt azt, hogy milyen az az énekes előadó, aki előttem áll. Meg kell találni a kulcsot a személyiségéhez, mert mindannyian mások vagyunk - szerencsére.
Milyen tapasztalatokat tudsz átadni a versenyzőknek?
Bár nem szándékozom holnap abbahagyni az éneklést, most a tanítás és a mentorálás, a fiatalok támogatása van előtérben az életemben. Tizenöt éve mentorálok fiatalokat és tartok mesterkurzusokat itthon és külföldön is. A harmincnégy év színpadon töltött tapasztalatot szeretném átadni, erősíteni őket, hiszen az elején nekem is nehezen ment a beilleszkedés ebbe a világba. De voltak mentoraim, segítő emberek. Miközben meg kellett teremtenem a saját kis világomat is. Próbáltam egy belső erővel, egy belső hittel menni ezen az úton, hogy bizonyítani tudjam, igenis, itt a helyem. Pontosan ezért – szerintem – nagyon sokat fogok tudni segíteni a versenyzőknek, mind lelkileg, mind személyiségformálásban és természetesen éneklésben is.
Mi az, amit a versenyzőktől elvársz? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie szerinted egy jó énekesnek?
Hogy soha ne veszítse el önmagát! Lehet, hogy közhelyesnek hat, de nagyon nehéz megvalósítani. Az ember hajlamos valamilyen irányba elhajolni. Vagy túlságosan önbizalomhiányos, vagy pont az ellenkezője. Az embernek mindig meg kell tartania az egészséges középutat. A józan ész megtartása a legfontosabb, akármilyen híres is az ember.
Mit tanácsolnál a mai tudásoddal és tapasztalatoddal a lányodnak, ha erre a pályára adná a fejét, és mondjuk szeretne elindulni egy tehetségkutató műsorban? Támogatnád vagy inkább lebeszélnéd róla?
Biztosan nem beszélném le róla! Ha ő így akarja kipróbálni magát, akkor fontosnak tartom azt, hogy ő is tapasztalja meg az életútját. Ha azt gondolja, hogy neki ez segít, és ez ad neki választ, akkor csinálja. De persze az is nagyon fontos, hogy kik ülnek a zsűriben. Ezért is nagyon nagy a felelősségünk a The Voice-ban is. Nem mindegy, hogy az adott pillanatban éppen mit mondunk, hogyan mondjuk.
Milyen a kapcsolatod a The Voice többi zsűritagjával? Adtok egymásnak tanácsokat?
Pont azt beszéltük a minap egymás között, hogy a felelősségbe bizony bele is lehet fáradni fejben. Annyira fókuszálunk és koncentrálunk, hogy minden egyes versenyzőre ugyanannyi figyelmet fordítsunk, és hogy nehogy sérüljön valaki. Szeretem a zsűritársaimat, nyitott, barátkozós vagyok, ők is mind azok. Pedig rólam sokan azt hiszik, hogy távolságtartó és kimért vagyok, pedig dehogy! Humánus vagyok, kíváncsi másokra, figyelmes másokkal.
A lányod, ha jól tudom, nagy Manuel és Curtis rajongó, így gyakran az otthonodban is felcsendültek a zsűritársak dalai…
Igen, ez így van, sokat hallgatta a dalaikat a saját szobájában, és amikor már nagyon nyúzott, hogy hallgassam meg őket én is, akkor kezdtem figyelni rájuk. Szinte régi ismerősként közeledtem feléjük, amikor aztán személyesen is találkoztunk. Gyorsan összekovácsolódtunk, kialakult köztünk egy családias hangulat, tartjuk a kapcsolatot a forgatásokon kívül is.
Említetted az interjúnk elején, hogy bár még nem áll szándékodban abbahagyni az éneklést, de a hangsúlyt inkább a tanításra szeretnéd helyezni. Abba lehet egyáltalán hagyni az éneklést?
Abba lehet hagyni, igen. Az ember megpróbálja reálisan látni magát kívülről, és figyelembe veszi az egészségi állapotát is egy döntés meghozatalakor. Egy operaénekes esetében komoly fizikai munka is az, amit csinálunk. Ezt nem lehet a végletekig folytatni. Én azért már régóta sokféle stílusban koncertezem, tehát azt is el tudom képzelni, hogy áttérek egy másik zenei stílusra. Most azt mondom, hogy nyilván száz évig is tudnék énekelni, de a fókuszban már nekem nem ez áll első helyen. Nálam már a fiatalok állnak első helyen, az, hogy fiatalokkal foglalkozhatok és fiatalokkal együtt léphetek fel. Feltölt, ha kipróbálhatják magukat mellettem egy-egy koncerten. Szeretnék minél több mindent átadni abból, amit én láttam a nagy világban, műfaji határok nélkül.
Hogy látod? Meddig fogsz még énekelni?
Ameddig érzem magamban a tüzet, ameddig bennem van az az izgalom, hogy színpadra léphetek, addig csinálom, de rutinból már nem szeretném folytatni.
