Televíziós karrierjét menő kézműves vállalkozásra cserélte a Tarkaplacc alapítója
„Erősen hiszek abban, hogy az alkotásnak megvan a helye a mindennapokban is” – vallja Káposznyák Viktória, aki négy évvel ezelőtt álmodott egy nagyot, és férjével közösen elindította saját vállalkozását, a Tarkaplaccot: vidám, szerethető játékokat horgol, ékszereket és kitűzőket tervez.
Ezeket láttad már?
A korábban újságíróként és szerkesztő-riporterként dolgozó hölgy van, hogy napi tíz-tizenkét órát is horgol, mégis mindig derűsen zárja a napot.
Négy-öt éve éve fordítottál hátat a rohanó életmódnak: magad mögött hagytad a televíziózást és az újságírást, hogy teljes mértékben a családodnak és szenvedélyednek, a horgolásnak szentelhesd az időd. Mára a Tarkaplacc branddé vált, s ha jól tudom, annyi megrendelést kapsz, hogy alig győzöd munkával. Hol sajátítottad el a horgoláshoz szükséges szakmai tudást?
Kezdetben a nagymamámhoz hasonlóan szerettem volna horgolt angyalkákat készíteni, de időközben rájöttem, hogy a horgolásban ennél sokkal több csoda rejlik. Elkezdtem angol és magyar nyelvű videókat néztem horgolási technikákról, amigurumi készítésről, mindent autodidakta módon az internetről tanultam, rengeteget gyakoroltam, és fejlesztem magam a mai napig.
Milyen utat jár be a fonal a kezed alatt az ötlettől a megvalósításig? Hogyan készül el Harry Potter, egy nyuszi, egy virág, vagy egy tacskó?
Ha saját magamnak készítek valamit, akkor először lerajzolom azt egy A4-es lapra. Megnézem, milyen színek passzolnának egymáshoz, aztán elkezdem készíteni az alapformát. Az alapforma mindig egy gömb, egy mosható tömött anyag, ebből spirálisan felfelé haladva lehet állatfigurákat és díszeket kialakítani. Vannak, akik drótvázzal dolgoznak, aminek előnye, hogy a figura végtagjai mozgathatók lesznek, én azonban nem dolgozom ilyennel, mert ha egy horgolt játék egy kisbaba kezébe kerül, a drót még kárt tehet benne. Folyamatosan írom és számolom, hogy melyik sor hány szemből áll, és hány pálcát használok az alkotófolyamat során. Ha az alap megvan, digitális rajzot és részletfotókat készítek. Nemrégiben egy lajhárt készítettem, aminek a horgolásmintáját egy külföldi alkotótól vásároltam.
Másfél éves kisfiadnak aranyélete lehet, hiszen sosem fogy ki a játékokból. Sőt, olyan játékai lehetnek, amik egyediek, és csakis otthon „kaphatók”.
Meglepő módon pont ő volt az, akit jó ideig egyáltalán nem érdekeltek az amigurumijaim. Ezt negatív kritikának vettem (nevet). Nemrég azonban újra felfedezte magának az egyik korábban készített alkotásom, ami egy zsiráf formájú Montessori készségfejlesztő összerakós játék. Szerencsére örömmel pakolgatja egymásra a horgolt karikákat, majd bontja szét a tornyot, és kezdi elölről.
Volt olyan egyedi, netán abszurd vásárlói kérés, amire nemet mondtál?
Nem, de azért a Willendorfi vénusz méretpontos másának elkészítése igencsak megizzasztott! Egy hölgy szerette volna ajándékba a férjének a 11-13 centiméteres szobor horgolt változatát. Csodával határos módon találtam hozzá mintát az interneten, ami azt jelenti, hogy valaki a világban szintén elkészíttette már ezt. A végeredmény szerencsére nagyon tetszett a megrendelőnek.
Az én egyik legkedvesebb figurám tőled a Kis herceg, már csak azért is, mert nagyon szeretem a meséjét. Minden évben újraolvasom. A te Kis herceg horgolmányod elképesztően hasonlít Saint-Exupéry által rajzolt főszereplőre!
Örülök, hogy tetszik! Sokan kérik ezt a figurát, szerintem ez az egyik legnépszerűbb darab a hozzá tartozó róka és a szundikendős vagy csörgős nyuszik mellett. Ha kiteszek egy fotót róluk, mindig jön egy újabb vásárlói hullám, és szinte mindenki ezeket kéri. A Kis herceg egyébként egy elég nagy figura, harminc ceti, így nagyobb gyerekeknek is remek ajándék lehet.
Amigurumik esetében van méretbeli korlát?
Nincs. Tudok olyan alkotóról, aki 100-150 centis figurákat is készít. Nálam a legnagyobb a 30-35 centi, illetve egyszer készítettem egy 42 centis nyuszit vastag fonalból.
Fogadjunk, hogy legalább annyi fonalad van otthon, mint a Szex és New York Carrie-jének cipőkből.
Lehetne belőlük boltot nyitni, igen. Van egy szekrényem, ahol egymás mellett dobozokban elrendezve állnak a különféle vastagságú és színű, vagy épp színátmenetes fonalak. Ha boltban járok, mindig megérintem, megtapogatom a gombolyagokat, aztán amikor hazaérek az új szerzeményekkel, még jól meg is szaglászom őket. Imádom a friss fonal illatát!
Létezik horgolással járó jellegzetes „sérülés”?
Aki sokat és rendszeresen köt, az legtöbbször ínhüvelygyulladásra szokott panaszkodni. Nálam is így van ez, és még a csuklóm is szokott fájni. Régebben előfordult, hogy leültem a kanapéra, elkezdtem nézni egy filmet, aztán még egyet és még egyet, közben pedig folyamatosan horgoltam. A nap végén döbbentem rá arra, hogy gyakorlatilag 10-12 órán át meg sem állt a kezem.
Az utóbbi időben két ismerősöm zsebében, táskájában is láttam már horgolt stresszlabdát. Én soha nem hittem ennek a jótékony hatásában, de az egyik ismerősöm meg van győződve arról, hogy egy ilyen kis „szerkezet” növelheti az érzelmi stabilitást, és segíts javítani a közérzeten.
Ez valóban így van, tapasztalatból mondom. De esetemben maga a horgolás is remek stresszlevezetés: az ismétlődő mozdulatok teljesen megnyugtatnak, képes vagyok elengedni, ami zavar, hiszen ilyenkor kizárólag a jelenre kell koncentrálnom. Engem az alkotás és maga a vállalkozás is türelemre tanít. Rákényszerít arra, hogy elfogadjam, nem sikerülhet minden azonnal. Van, hogy egy figurát kétszer-háromszor is újra kell kezdenem, ha például egy nehezebb technikát tanulok rajta. Minden nap végén szükségem van arra az érzésre, hogy alkottam, hogy létrehoztam valamit a saját két kezemmel. Az csak hab a tortán, ha az alkotásaimmal másoknak is örömöt okozhatok.
Horgolás, amigurumi alapok
Szerző: Jónás Ágnes
