„Te nem tűnsz szegénynek, te nem is vagy cigány!” - Női roma művészek alkotásait ismerheted meg a Bura Galériában
A Bura Galéria roma művészek alkotásait bemutató új kiállításának megnyitóját hatalmas érdeklődés övezte, több száz ember várt arra az este során, hogy bejusson a progresszív roma galériaként identifikálódó nyolcadik kerületi kiállítótérbe.
Ezeket láttad már?
Te nem vagy olyan címmel nyílt meg a Bura Galéria kiállítása, négy fiatal roma női alkotó, Balázs Kitti, Galyas Denerák Dóra, Horváth Anita, Takács Zsófia munkáinak bemutatásával.
Hiánypótló kiállítás
Oltai Kata, a kiállítás kurátora így írja le a kiállítás koncepcióját: „A kiállítás a nemiségüket és etnikai gyökereiket, ezek egymásba fonódó hatásait különféleképpen és különböző mértékben feldolgozó alkotó csoportos bemutatkozása. A művészek különböző terepekről érkeznek, és más-más aspektusait érintik a női és a roma elbeszélésnek, ezek közös halmazának, amelyek még inkább hiányoznak a kortárs társadalmi és művészeti diskurzusokból.”
A Bura Gelériában megrendezett kiállítást György Eszter történész, az ELTE BTK adjunktusa nyitotta meg. Érzelmekre ható beszédében üdvözölte a fiatal alkotók színre lépését: „Hol voltatok, hogy önarcképeitekkel, testetek legsérülékenyebb részeinek lenyomatán keresztül, érzékeny és bátor megközelítéseitekkel, szubverzív módon mutassátok meg, amit az európai festészeti és fotótörténeti kánon évszázadokon keresztül nem-roma és nem női (fehér férfi) tekintettel ábrázolt? […]
Hol voltatok eddig, hogy képeiteken keresztül ne csak a sokszoros hátrányt, a szegénységet, a kihasznált, az erőszakkal lemeztelenített, a pusztán a szexualizáltságában vonzó, a gyarmatosított testeket lássuk, hanem a legszemélyesebbet és az univerzálisat, a kortársat és a mindenkor érvényeset?”
A Bura Galériában tartott megnyitón közreműködött Nagy-Babos Rebeka és Lakatos Gabriella GAB is egy zenei performansszal. A kiállítás megtekinthető csütörtök-péntek-szombaton 15-19 óra között április 26-ig.
Mit lehet tudni a művészekről?
Balázs Kitti öt év kihagyás után kezdett újra festeni. Felnőttmesék írásával igyekszik szabadulni azoktól az elvárásoktól, amelyek számára egyre szűkebbre szabták a mozgásterét. Roma gyökerekkel rendelkező alkotóként egyértelmű elvárások támasztódnak felé. Nagyméretű festményei együtt mozognak az általa írt mesékkel, az akadályok és elvárások leküzdésének irányába.
Vajon nem ugyanúgy tabunak minősül-e, ha valaki a felé támasztott értelmezési kereteken kívül akar beszélni? Megengedő-e a közegünk, vállalhatja-e mindenki a közösségi felelősség súlyát?
Galyas Denerák Dóra önportréi [Flowers to Myself] a saját test elfogadásának eszközei, egy folyamat része, mely régebb óta foglalkoztatja. A női test folyamatos megmérettetése, a szocializációnk során tanult és elvárt tehetetlenségünk minden nő közös tapasztalata. A test fogalma passzív közeg, amelyre kulturális jelentések vésődnek fel.
Dóra az ideális-kívánatos-konform női test konstrukcióinak lebontásához saját magát ünnepli és ajándékozza meg egy csokor rózsával. A dermesztő sötétségből épphogy megvilágított táncoló lány alakja ugyanakkor a roma nők sztereotip erotizáló-egzotikus ábrázolási hagyományait is megszólítja. Átveszi a tekintet irányítását, feloldja a tárgyiasítást és aktív beszélővé lép elő - csatlakozva ezzel a női beszédmód több évtizedes eszköztárához.
Horváth Anita több sorozatából bemutatott munkái a származás, a magyar és cigány “kettős identitás”, a kisebbrendűség érzése, a keresztény hit, hívő lét és a nőiség számára kiemelten fontos aspektusait vizsgálják. A gondolat és az ezzel kapcsolatos érzések megformálásához teste azon területeit választotta ki, ahol a legérzékenyebb a bőre - jelezve ezzel, hogy a négy pont számára nagyon érzékeny terület - majd a testrészeit további három csoportra osztotta.
A saját testéről vett lenyomatok egy fragmentált, torzó alakját építik fel, melyekre Bari Károly, cigányköltő sorait írta fel. A fragmentált női test felmutatása visszatérő eszköze a női beszédmódnak: a szocializációnkról és a társadalmi konstrukciók előíró rendszerei alól felszabadított, szétszedett majd újrakonstruált alanyokról van szó, akik nem fogadják el, hogy egy kisajátító értelmező akarat határozza meg őket. A kiállítás címét Horváth Anita mester diplomaprojektje inspirálta.
Takács Zsófia egy alkotói ösztöndíj alatt kezdett dolgozni a Žáby sorozatán. A nemzetközi abortuszviták és újra tiltások szobatársaival - két cseh lánnyal -, hosszú beszélgetésekbe torkolltak, amelyek felhozták a szocializmus alatt Csehszlovákiában elkövetett brutális kényszersterilizációkat, amit roma nőkön hajtottak végre a tudtuk nélkül. „Több tízezer nő volt érintett ezekben a beavatkozásokban. Ez a sorozat ezeket az eseményeket dolgozza fel" - mondja Zsófia.
„Eddigi munkáim esetében, és ezeknél a képeknél is a kiindulási pont egy fotó, amit átírok a saját narratívám szerint. A fotók kiválasztásának fő szempontjai közé tartozik, hogy nem a romanticizált roma kultúrát ábrázoló képeket kívántam felhasználni, hanem inkább a nyers valóságot bemutatót, az akkori romák életkörülményeit, és legfőképpen a nők és gyermekek helyzetét. A žáby cseh eredetű szó, azt jelenti békák. A sorozat a hatalmasra nagyítás,- mint kényszerű szembenézés elkerülhetetlensége -, és a kisméretű, intim pasztell-papírok dimenzióváltásait együtt használja.”
A kiállítás megtekinthető csütörtök-péntek-szombaton 15-19 óra közt április 26-ig.
