˝Szeresd azt, amit csinálsz, más pedig nem számít!˝ - interjú Kurta Niké színésznővel
A július-augusztusi számban a páratlan tehetségű színésznő Kurta Niké gardróbjába pillanthatsz be. Exkluzív interjúnkon keresztül pedig most még jobban megismerheted a csodálatos művésznőt!
Ezeket láttad már?
Mennyire fontos az életedben a divat?
Egy ideje szépen lassan átfordult, hogy a műkedvelőből gyakorló használója és figyelője lettem a magyar divattervezőknek. Ahogy telik az idő egyre több alkotót ismerek meg, a kizárólag praktikus és funkcionális ruháimat kezdik felváltani eggyel kreatívabb viseletek. Mindig is szerettem az öltözködéssel kifejezni, hogy éppen milyen állapotban vagyok magammal, a világgal vagy éppen mit szeretnék elrejteni, vagy éppen megmutatni. Azt gondolom, hogy az önkifejezésnek egy nagyon izgalmas formája, ami mindig is érdekelt, de tényleg az utóbbi pár évben indult el, hogy nem csinálom azt például, hogy akkor most beszaladok és veszek ezt-azt, hanem időszakonként tudatosan megkeresem azokat az embereket, akiknek tetszenek a munkái. Odamegyek hozzájuk és addig nem jövök ki, amíg pár dolgot nem veszek tőlük.
Kik azok a tervezők, akiknél az utóbbi időben megfordultál?
A Zagabo-t például nagyon kedvelem, olyannyira, hogy most én vagyok az új kollekciójuknak az arca. Amikor rájuk bukkantam borzasztó szimpatikusak voltak. Szabályosan izgultam, amikor felcsöngettem a showroomba, de aztán egy pillanat alatt eloszlott ez a fajta kételyem. Már az első pillanattól kedvesek voltak, és akkor vettem is tőlük pár dolgot. Fél év múlva megkerestek, hogy nagyon örülnének, ha én lennék a következő kollekciójuknak az arca. Ez egy iszonyú megtisztelő felkérés volt, borzasztó jó érzés. Az Urban Legends és Prieston by Noemi Nagy darabjait is nagyon szeretem. Az egész szellemiségük, a lényük, ahogy alkotnak közel áll hozzám. Minden ruhájuk olyan, amit akármikor fognék és hazavinnék.
Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
Mindenhová biciklivel járok, ezért van egy pici boyfriend beütése a cuccaimnak. Szeretek lezseren létezni úgy, hogy nem kell igazgatni, nem kell arra figyelni, hogy áll rajtam, hanem csak fölkapom az aktuális szettem és indulhatok a dolgomra. Viszont nyilván nekem is és a páromnak is jólesik, ha néha a csinosabb oldalamat is hangsúlyozom. Nyilván jóérzés igazán nőcisnek lenni, de például túl csinos nem tudok lenni. Amikor nagyon látszik rajtam, hogy egy adott szettbe energiát fektettem és kidolgoztam kevésbé tudok interaktív és kifejező lenni.
Rengeteg szerep van mögötted, volt olyan jelmez, amiben rosszul érezted magad?
Ha több alkalommal is találkozhatsz a jelmeztervezővel, akkor ilyen probléma nem fordulhat elő. Ha adott esetben valamiért kényelmetlen egy szerep, egy jól megválasztott ruha nagyon sokat segíthet. Egyébként teljesen más a funkciója a színpadon egy ruhának, mint az életben. Az életben a ruhának engem kell szolgálnia, a színpadon pedig én meg a jelmez szolgálunk együtt egy közös célt. A színház esetében általános, hogy a tervezés folyamatában és a ruhakeresésben is aktívan részt tudok venni. Bármilyen véleménykülönbözés van, addig készül míg közös lesz az egyetértés. Egy nagyobb produkcióban vagy filmben kevésbé van erre lehetőség, ott eléggé meg van kötve a kezed, nem nagyon tudunk beleszólni a tervezési folyamatokba.
Mennyire kell tanulni, hogy az ember könnyen le tudja küzdeni a gátlásait a színpadon?
Nyilván a legérzékenyebb dolog az, amikor szépnek kell lenned színpadon, és teljesen eltér, hogy mi a szép neked, a jelmeztervezőnek vagy a rendezőnek. Sok esetben valamennyire háttérbe kell szorítani a félelmed. Ilyen szempontból alázatosabbnak kell lenned. Arról szól ez a szakma, hogy a saját hiúságodat, nárcizmusodat fel tudd szabadítani. Egy fontos szerep arra is képes, hogy elengedd és le tud győzni a gátlásaidat. Egyébként pedig azt gondolom, hogy teljesen mindegy mivel foglalkozol, mindennapos munkát igényel, hogy a komfortzónádból ki tudj lépni, függetlenül attól, hogy mit dolgozol, hány éves vagy és milyen nemű vagy. Nyilván a színészet egy olyan műfaj, ahol néha szélsőséges helyzetekbe kerülünk időnként, sokszor ki kell tudni lépni a komfortzónádból.
Egy rosszkedv mennyire befolyásolja, hogy adott esetben a színpadon nem úgy tudsz teljesíteni? Ki tudod zárni?
A kizárással nem annyira próbálkoztam, mert erre nem vagyok képes, inkább az energiát formálom át. Azt gondolom, hogy a negatív energiáim is energiák és ezért nagyon hasznosak tudnak lenni, ha oda tudok rá figyelni. Egy rossz- kedvből néha sokkal tisztább dolgok születnek vagy egy haragból felgyűlt érzelmet is át lehet formálni olyan energiává, ami a végeredményben jó lesz. Ez egy tanulási folyamat volt, mire eljutottam ide, hogy így tudjak gondolkodni. Az se jó, ha túl kontroll alatt tartod magad, mert közben színészként teljesen szubjektíven kell létezned.
Van kedvenc karaktered?
Nyilván a Terápia című sorozatban nagyon szerettem Virág karakterét, vagy A Kút című filmben a Marcsit, a Helybroni Katicát is kedveltem, amikor csináltuk Kovács D. Danival, de a Pillanatfelvételben a Mendy karaktere is közel áll hozzám. A Marcibányiban a Hosszabbik út című darabban beugrottam Jess szerepébe és azt kell, hogy mondjam iszonyúan felszabadító. Borzasztóan lázba hoz, egy lázadó kamaszt kell játszani, aki csúnyán beszél, csúnyán öltözködik és nagyon nyers. Ez minden szerepemre kihatott, mert egy teljesen új színt fedeztem fel magamban.
Mi tervezel a nyárra?
Játszom a Patkányokban, a Te országodban, a Menekülj okosan interaktív társasjátékban, és a Pillanatfelvételben. Nyáron el akarok utazni a testvéreimhez, Németországba és Norvégiába és szeretnék egy északi körutat tenni.
Te nem vágysz külföldre?
Idén először komolyan elgondolkodtam ezen. El tudom képzelni, hogy máshol éljek, de alapvetően nem vágyom rá. Az itteni helyzeteket értem, bár rengetegszer csalódom, meg csodálkozom rá dolgokra. Ennek ellenére nagyon sok ember van itt, akivel egy nyelvet beszélünk és dolgunk van egymással.
Mennyire könnyű vagy nehéz szabadúszó színésznek lenni itthon?
Amikor le vagy szerződve valahova, akkor állandóan arról ábrándozol, miért nem csinálsz többféle dolgot, amikor meg nem vagy leszerződve és egy csomóféle anyagot csinálsz, akkor meg arra vágysz, hogy legyen valami biztos. Legyen egy közösség, aminek a része vagy. Azt gondolom, ha a saját utadon türelemmel tudsz haladni, akkor mindegy melyik formában vagy, csak az a lényeg, hogy szeresd azt, amit csinálsz, más pedig nem számít.
Hogyan tudod menedzselni a sok munkát?
A Szász Attillával forgattam Az örök telet, közben elkezdtük próbálni a A Studio K-ban a Peer Gyn darabot és emellett még drámapedagógia szakra is járok, ami igaz, hogy kéthetente jelent egy alkalmat. A három dolog mellett van a párom, a kiskutyám és a családom, de alapvetően minden menedzselhető. Viszont nagyon fontos a pihenés és a lelki egyensúly. Ha jóban vagy magaddal kevésbé fáradsz el.
Mesélj a Gardóbnapló fotózásról és a szettekről!
Nagyjából egy szett kivételével az összes olyan olt, amit én nem hordanék, de nem azért, mert nem tetszik. Van, amikor az ember leegyszerűsíti a dolgait. Nagyjából én a kék fekete vonalon mozgok, most kezd a pink szín is beszökni egy kicsit az életembe. Az első szettem egy natúr lenszínű ruha volt, ez a fajta letisztultság nagyon közel áll hozzám. Ilyen világos ruhákat nem szoktam hordani, mert biztos, hogy idő előtt történik vele valami baleset. Volt egy borzasztóan szexi csíkos ing, egy rövid szoknyával, az is nagyon tetszett. Ott én is meglepődtem magamon. Komolyan elhittem, hogy szexi vagyok és nem feszengtem. Laza is volt és szexi együtt. Az arany és ezüst keverése izgalmas, a szalmakalap is mindig nagy kedvenc A csipkeruha is közel állt hozzám, először azt hittem, amikor felvettem, hogy olyan leszek, mint egy jóskislány, aki sétál egy mezőn, de aztán a kiegészítők némi vagányságot is belecsempésztek a szettbe.
Kurta Niké gardróbnaplójának a fotóiért szerezd be a GLAMOUR július-augusztusi számát az újságárusoknál.
