Szépvilág: Divat és irodalom találkozása a reformkori Pest világában
A Petőfi Irodalmi Múzeum Szépvilág című kiállítása a reformkori Pest izgalmas kulturális és társadalmi életébe nyújt betekintést. A tárlat korabeli divatlapokon keresztül mutatja be, hogyan fonódott össze a divat, az irodalom és a társadalom modernizációja. A látogatók olyan vizuális és szöveges anyagokat ismerhetnek meg, amelyek új megvilágításba helyezik a korszakot.
Ezeket láttad már?
A Szépvilág című kiállítás egyedi módon vizsgálja a divat és az irodalom kapcsolatát, különös tekintettel a reformkori Pest kulturális pezsgésére. A tárlat célja nem csupán a divattörténet bemutatása, hanem az irodalmi szövegek és vizuális elemek kölcsönhatásának feltárása is. A kurátor, Mészáros Zsolt vezetésével olyan világ tárul elénk, ahol a művészet, a társadalom és az önkifejezés egyaránt központi szerepet játszik.
A Petőfi Irodalmi Múzeum Szépvilág című kiállítása korabeli divatlapokon keresztül kalauzol bennünket a reformkori Pest virágzó és izgalmas világába. Szentesi Réka a kiállítás kurátorával, Mészáros Zsolttal beszélgetett a múzeum kávézójában, a Szóközben, egy-egy szelet sütemény és kávé felett.
Művészettörténészként végeztél, a doktori címedet pedig az irodalomtudomány területén szerezted meg. Hogyan találtad meg az irodalom és a divat közötti kapcsolatot?
Wohl Janka és Stefánia a 19. századi Pest fontos alakjai voltak, irodalmi szalont vezettek és divatlapot szerkesztettek. Az ő életművükből írtam a disszertációmat, és nekik köszönhetem, hogy rácsodálkoztam a divatsajtóra. Méltatlanul keveset tudtunk erről a laptípusról, holott kölcsönhatásban állt az adott kor társadalmával és kultúrájával. Ráadásul általuk olyan kép- és szöveganyag tárul a szemünk elé, amit máshol nem igazán lehet megtalálni. A divatlapok forrásul szolgálnak az irodalom- és történettudomány számára, miközben új összefüggésekre világítanak rá.
Tehát nem hagyományos értelemben vett divattörténettel foglalkozol, ahogyan a Szépvilág kiállítás sem kifejezetten divatkiállítás.
Inkább úgy fogalmaznék, hogy a divathoz többféle módon közelíthetünk, és többféle módon gondolkodhatunk, beszélhetünk róla. A tárlat előkészítésekor a divat terjesztése és bemutatása érdekelt: hogyan közvetítették a ruhamodelleket képeken és szövegeken keresztül, illetve milyen jelentéseket társítottak hozzájuk.
Honnan jött a Szépvilág című kiállítás ötlete?
2021-ben ösztöndíjasként Párizsban kutattam a 19. századi francia-magyar divatkapcsolatokat. A munka során szembesültem a párizsi és a pesti divatélet párbeszédével, különösen a média területén, ami nagyon izgalmasnak tűnt. Ebből kiindulva formálódott a tárlat gondolata. Szerencsére a Petőfi Irodalmi Múzeum is támogatta az ötletemet, így további kutatásokat folytattam könyvtárakban és közgyűjteményekben.
Avass be minket kicsit a kurátori munka háttértitkaiba! Hogyan állt össze a kiállítás?
A kurátori munkában rendkívül sokat segít a látványtervező és a grafikus. A Szépvilág esetében Kemény Gyula álmodta meg a teret, Bogdándy Gábor pedig a vizuált. A kettejükkel való együttdolgozás révén alakult ki a kiállítás hármas egysége (sajtó, város, belső tér), tipográfiája és megjelenítése. Nekik köszönhetően az installációk élményszerűen strukturálják és közvetítik a látogatók számára az összegyűjtött anyagot, illetve magát a mondanivalót.
Mi a kiállítás alapüzenete, amihez válogattad az anyagot?
A korabeli divatsajtón keresztül kívántuk bemutatni a reformkor kulturális pezsgését, valamint a korszak modernségét. A felhasznált cikkek és lapillusztrációk a fogyasztás, a nyilvánosság és a nagyváros első tapasztalatairól mesélnek. Sőt, a mai értelemben vett divatrendszer alapjai szintén a 19. század első felében alakultak ki.
Miben különböznek a reformkori divatlapok a maiaktól, és miben hasonlítanak?
Ami közös, az a színes tartalom és a kép jelentősége. A reformkori divatlapok szóltak irodalomról, színházról, képzőművészetről és társadalmi ügyekről. Változatos illusztrációikkal pedig a közönség növekvő képéhségét igyekeztek kielégíteni. Adtak például karikatúrát és színészportrét. Viszont a sportnak és a szépségápolásnak még nem nyitottak külön rovatot.
Izgalmas számomra belegondolni, hogy hány kézen mehettek át a történelem során ezek a lapok, illetve elképzelni a korabeli hölgyeket, ahogy izgatottan lapozgatják a legfrissebb számokat. Jellemzően kik olvasták a kiállításon szereplő divatlapokat?
Elsősorban a középosztály és az arisztokrácia női és férfi tagjai forgatták ezeket. Az előfizetők száma laponként 700–1500 között mozgott, de rajtuk kívül olvasták családtagok és ismerősök is.
Hogyan születtek a divatrajzok?
Metszők készítették ezeket, általában francia minták nyomán. A Honderü viszont egyenesen Párizsból rendelt divatrajzokat. Ez szokatlan gyakorlat volt, mert a hazai lapok európai társaikhoz hasonlóan inkább illegálisan másolták a francia metszeteket. A Honderü postai úton kapta a divatképeket. Ezek néha késve érkeztek meg az úti és időjárási viszonyok miatt. Így adott esetben az Életképek ugyanazt a francia divatképet előbb hozta le, mint a Honderü. A gyorsaság versenyelőnyt jelentett. Az engedély nélküli közlés pedig kevésbé terhelte meg a szerkesztői kasszát.
Ha bevett gyakorlat volt a másolás, miért közölt a Honderü mégis eredeti francia rajzokat?
A magyar divatlapoknak komoly konkurenciát jelentettek a Magyarországon is elérhető francia és német divatújságok. Nem volt törvényszerű, hogy egy pesti polgár magyar nyelvű divatlapra fizetett elő. A Honderü marketingfogása abban rejlett, hogy az olvasó megkapta az eredeti, Párizsból hozatott divatrajzot, miközben támogatta a hazai művelődést egy magyar magazin előfizetésével.
Tehát már akkoriban is használták a divatot komolyabb társadalmi jelenségek kommunikálására, a magyar nemzeti ügy például rendszeres témája volt a divatsajtónak is?
Szorgalmazták például a belföldi szövetek előnyben részesítését. Célnak tekintették a lokális ipar fellendítését. Továbbá a ruhát a nemzeti kultúra részeként fogták fel, összefüggésbe hozták a tánccal, zenével és nyelvvel. Egyébként ez az identitásépítés a franciáknál is megfigyelhető, akik szintén a saját kulturális és történelmi örökségüket jelenítették meg a korabeli öltözködésükben.
Itt van egy kis ellentmondás: a magyar ügy támogatása mellett mégis a francia divatot másoltuk.
Igen, ebben igazad van. A kortársak érzékelték ezt az ellentmondást az 1840-es években. Jól tudták, hogy nem lehet teljesen független a magyar divat, mert eleve nemzetközi kontextusba ágyazódik, és tulajdonképpen nem is akarták onnan kiszakítani. Kétségkívül a divatrendszert meghatározta az erős francia marker, ami mai napig megmaradt annak dacára, hogy Párizs mellé felsorakoztak más városok is. Mindenesetre a reformkorban elindultak önálló, kreatív folyamatok, amellett, hogy maga a francia divat is használt magyar elemeket. Tehát nem volt teljesen egyirányú a kapcsolat.
A másik fontos társadalmi téma, ami megjelenik a divatlapok hasábjain is, az emancipáció.
Így van. Az egyik kedvenc, a kiállításon is látható divatmetszetem két decens hölgyet ábrázol, akik célba lőnek egy szalonban. Ennek a szokatlansága árnyalhatja mindazt, ahogyan a 19. századi nőkre gondolunk. Hiszen a reformkor sajtójában éles viták zajlottak többek között a válásról, a nők politikai szerepvállalásáról és írói működéséről.
Hogyan dolgoztak a divatszabók? Elképzelhető, hogy egy divathölgy megcsináltatta az egyik divatképen látott ruha pontos mását szabójával?
Igen, találunk ilyen példákat. Bizonyos báli tudósítások megjegyzik, hogy ez vagy az a hölgy valamelyik divatkép után öltözködött. A szabók is gyűjtötték a divatképeket, hogy inspirációt nyerjenek belőlük ők maguk vagy a kuncsaftjaik. Továbbá meghatározó volt a korabeli trendeknél, hogy ki mit látott másokon. Figyelték és utánozták a társaság ünnepelt személyiségeit.
Viselték többször ugyanazt a ruhát?
Abszolút. Napjainkhoz képest kevesebb ruhával rendelkeztek akkoriban a drágább és bonyolultabb előállítás miatt. Értékként tekintettek az öltözékre. Ezért folyamatosan újrahasználták, javították, frissítették, átalakították a korábbi darabokat. A textilek hosszú élettartamával számoltak. Valamiből gyerekruha lett, másikból ajándék a szobalánynak, vagy ha már végképp elrongyolódott a szövet, akkor takarításra fogták be.
Köszönöm szépen, Zsolt, az idődet! Már előre vérzik a szívem, hogy mennyi érdekes gondolatot nem fogunk tudni közölni a terjedelmi keretek miatt, de remélem, hogy sokan ellátogatnak még a kiállításra, és hozzáteszik gondolatban az olvasottakhoz mindazt, amit ott látnak.
Én köszönöm; sütizés és divatról beszélgetés – bár minden napom így telne!
