Személyesen bántalmazva érzem magam az És egyszer csak... által
Szögezzük le gyorsan az elején: keresve is nehezen találnál nálam nagyobb Szex és New York-rajongót, tényleg. Az elmúlt úgy nagyjából 15 évben rendszeresen újranéztem a sorozatot, szinte évente, és volt egy nyár valamikor 2008 környékén, igen, pont miután kijött az első film, amikor heteken keresztül minden egyes nap megnéztem azt. Jól olvastad. Így objektív abszolút nem lehetek a sorozattal és annak új fejezetével, az És egyszer csakkal kapcsolatban, viszont személyesen érintett nagyon is.
Ezeket láttad már?
Egy kiborult Szex és New York-rajongó neurotikus locsogását olvashatod, olykor szpojlerekkel teletűzdelve - csak saját felelősségre olvass tovább!
Tanulmányok, esszék sora taglalja (bizony, még én is tanultam róla az egyetemen), hogy milyen kulturális fordulópontot jelentett a sorozat 1998-ban, amikor elindult, a női szexualitás nyílt és addig még sosem látott őszinte ábrázolásmódja miatt. A sorozat szereplői sztárstátuszba lőttek ki pillanatok alatt, nem maradtak el a szakmai főhajtások sem, összesen 7 Emmy-díjat és még számos Golden Globe és SAG-elismerést zsebelt be a sorozat a 6 szezonján keresztül, Sarah Jessica Parker pedig egy megkerülhetetlen stílusikonná vált.
A tabudöntögetése, a vicces, okos és olykor igencsak megható, romantikus motívumai miatt a Szex és New Yorkot azóta is csak utánozni próbálják, de felülmúlni aligha tudják az olyan sorozatok, mint például a Csajok, az Emily Párizsban vagy a Love Life. Kétségtelen, hogy trendszetter volt minden területen és bizony, nagyon nyitottan állt hozzá az LMBTQ közösség reprezentációjához is, nem véletlenül olyan közkedvelt sorozat ebben a szubkultúrában is. Pionír volt, sokszor még ma is, de vajon a 2021-es (eddig) egyszezonos folytatás képes továbbvinni azt a fajta úttörést, mint amit 1998-ban elkezdett, vagy inkább csak próbál erőszakosan fennmaradni egy nagyon is telített piacon?
Vén szatyor
Egy gondolat kísért végig, amíg néztem a 10 epizódból álló És egyszer csak... című új fejezetét ennek az imádott sorozatnak: vén szatyor. A Szex és New York 3. évadának 4., Fiú, lány, fiú, lány című részében elhangzó utolsó mondata ez Carrie-nek, amint elhagy egy biszexuális fiút egy partin, mert "már túl öreg ehhez" és inkább "ahogy egy dögös vén szatyorhoz illik, hazakotródik". Valahogy én is végig így éreztem magam.
A sokakat megosztó Che Diaz karaktere a maga zsenialitásával együtt csak állandóan kihozott a sodromból, vagy talán inkább az, ahogyan Miranda gyakorlatilag minden lelkiismeretfurdalás nélkül kilép a házasságából és konkrétan elköltözik Kaliforniába miatta. Nos, ha valakitől többet vártam, akkor az a nagyon is logikus és megfontolt gondolkodású Miranda, nem ez az új, érzelgős, néha egészen butácska liba, mint akiként bemutatkozott az első epizódban is abban a bizonyos egyetemi jelenetben, amikor próbál nagyon felvilágosult lenni, de közben folyamatosan csak inzultál mindenkit a csoportban. Többet. Vártam. Volna.
És ha már buta libákról beszélünk, el se kezdjük Charlotte-ot, akiből konkrétan idiótát csinálnak az új sorozatban. Nem arról van szó, hogy nem kell a rassz-kérdésekről beszélni vagy lehetett volna a gyerekének az előbújását - már ha lehet annak nevezni - nála jobban kezelni, de Big halálát követően tényleg elviselhetetlenül viselkedik, amint az egész tragédiát egoizmusból magára veszi, és az ahogy próbál megfelelni a progresszív gondolkodású, felvilágosult, nyitott embereknek maga körül, az inkább nevetséges, mintsem elismerésre méltó. Nem ilyennek ismertük. És az a bizonyos vacsoraparti jelenet, ahol Charlotte és Harry az egyetlen fehér pár a feketék között, nagyjából összegzi a sorozat esszenciáját: az És egyszer csak okoskodva próbálja bizonyítani létjogosultságát egy teljesen más irányba haladó világban, vagy legalábbis egy olyanban, ahol nem biztos, hogy ezzel a módszerrel lehet relevánsnak maradni, még akkor is, ha ott abban a pillanatban sikerül neki.
Carrie, nos, Carrie. A Szex és New Yorkban ő volt a legkerekebb személyiség, aki nemcsak egy archetípus, mint a többi barátnő, hanem egy egész ember jóval, rosszal, mindennel együtt. Az És egyszer csakban? Carrie láthatatlan, gyenge, lebénult. Mi volt az, amit tett, amikor Biget megtalálja a fürdőszoba kövén félig holtan? Semmi! Imádom őt, még így is, de ez az új Carrie egy erőtlen, meglehetősen konzervatív valaki, vagy inkább senki lett - és ezt nekem fáj a legjobban leírni. Még számtalan kérdés kavarog a fejemben Carrie-vel és az új barátságaival kapcsolatban, de fölösleges is őket feltenni, mert "önkéntelenül is az jut eszembe", hogy nem fogok rájuk választ kapni.
Van remény?
Egyrészt Samantha nélkül aligha, ezt ez a szezon is bizonyította, amiben mindössze pár sms-váltás erejéig jelenik meg a rajongói kedvenc. Másrészt ott van Seema karaktere, aki olyan, mint friss levegőért feljönni a hülyeségtengerből, és akinek árnyaltságából szeretnék még többet látni! Szerencsére azt nyugodt szívvel konstatáltam, hogy az És egyszer csak... is végülis legmélyebben arról szól, amiről a Szex és New York is mindig: a barátságról. És persze a divat, hát a divat, az most is lehengerlő.
Külön paragrafust érdemel a korábbi ikonikus ruhadarabok előtt való tisztelgés, amit a sorozat mesterien visz véghez, Carrie legszebb és felejthetetlen ruhái, kiegészítői időről időre fel-felbukkannak, az pedig, hogy mindezt a Szex és New York filmből ismert hangulat-aláfestő dallamok kísérik, egyenesen szívet melengető.
Az is abszolút értékelendő ahogy a sorozat ismét megpróbál további tabukat megdönteni, mint például a menopauza, az öregedés és annak megállításának-visszafordításának kérdése, a halál és a gyász (a Stanfordot alakító Willie Garson valódi halálát csak egy cetlivel való elintézés azonban bőven hagy még maga után kívánni valót, de persze az is érthető, hogy a sorozat két gyászt már nehezen tudott volna elbírni), illetve az LMBTQ+ gyerekek nevelése szülőként, hiszen erről az oldalról igencsak kevés szó esik.
Nos, végezetül, mivel folyamatosan az "első évadként" hivatkoznak a sorozatra, gyanítom, hogy hamarosan érkezik a hivatalos bejelentés a folytatásról, kíváncsian várom, mi sül majd ki belőle, de azt sajnos nem állíthatom őszintén, hogy várom.
Ne tántorítson el a kritika az És egyszer csaktól, hibáival együtt szórakoztató és remekül kikapcsol, megtalálod az első szezon összes epizódját már az HBO Go kínálatában:
