„Mire elénekelhettem a teljes dalt, patakokban folytak a könnyeim" - Interjú Szakács Gergővel és Rúzsa Magdival közös daluk kapcsán
A június 15-én megjelent Kék a szívem című dal Rúzsa Magdi és Szakács Gergő első közös duettje, valamint az ahhoz készült videoklip célja, hogy betekintést nyújtson az autizmus spektrumzavarral élők világába, hogy kicsit az ő szemükön keresztül láthassuk a helyzetüket. A GLAMOUR-nak adott exkluzív interjúban Rúzsa Magdolna és Szakács Gergő mesélnek arról, miként született meg a dal.
Ezeket láttad már?
Még csak öt hete debütált, de már 600 ezer megtekintésnél jár Rúzsa Magdolna és Szakács Gergő, a Follow the Flow énekesének közös duettje, amely amellett, hogy egy tökéletesen megalkotott zenei különlegesség, komoly társadalmi üzenetet is hordoz. A dal a közönség szívét is azonnal rabul ejtette, ezáltal pedig könnyebben eljut az a mondanivaló is, amit a Kék a szívem hivatott közvetíteni. Célja, hogy az autizmussal élők és érintettek, valamint a társadalom többi tagja között hidat képezzen, és felhívja a figyelmet az elfogadásra és az esélyegyenlőségre.
Sok az érintett, kevés az információ
„Az autizmus Magyarországon körülbelül minden 15. családot érinti, azaz országszerte megközelítőleg 160 ezer embert. A szám magas, ennek ellenére még mindig rengeteg tévhit kering, ezzel nehezítve a spektrumzavarral élők integrációját. Ez a dal azzal a céllal született, hogy az elfogadás és megértés fontosságának üzenete azokhoz is eljusson, akik eddig esetleg még nem találkoztak az autizmus ügyével” - olvasható a sajtóközleményben.
Rúzsa Magdi szerint egy dal ereje abban rejlik, ha annak üzenetével mindenki azonosulni tud
Említetted, hogy szívügyedként tekintesz az autizmus spektrumzavarral élők helyzetére. Véleményed szerint a dal milyen formában tudja formálni és érzékenyíteni a társadalmat az elfogadásra?
A zene nem ismer határokat a szó minden értelmében: vigaszt, megnyugvást, örömöt, boldogságot, szomorúságot közvetít. Egy dal szövegét mindenki a saját életének és az adott élethelyzetének megfelelően értelmezi, éli meg. Duettünk célja az, hogy erősítsük az autizmus spektrumzavarral élők megértését, elfogadását - ezzel tudunk széles körben segítséget nyújtani számukra.
Édesanyaként és énekesnőként is helytállsz, épp turnézol, de a pörgős mindennapok mellett a zenéden keresztül szakítasz időt arra is, hogy kiállj a fontos ügyek mellett.
Mindig is fontos volt számomra, hogy nemes ügyek üzenetét tudjam közvetíteni a közönségem felé. Nekem a zene a nyelvem, ebben tudok kiteljesedni. Mivel a mondanivaló sokat jelent nekem, ezért azt gondolom, talán ez a titka, ha egy dal olyan Magdis.
A duett pillanatok alatt meghódította az országot. A te lelkedet miként érintette meg?
Nagyon szeretem ezt a dalt, amely az Együtt az Autistákért Alapítvány gondozásában jött létre Gerivel. Jó volt vele a közös munka. Bár én csak villámlátogatásokat tudtam tenni a stúdióban, de félszavakból is megértettük egymást. Mind a dallam, mind pedig a szöveg megérintett, az ereje pedig talán abban is rejlik, ha az üzenetével mindenki azonosulni tud.
Szakács Gergő gyerekkora óta érzékenyítve érzi magát
A szerzemény megalkotásakor mi volt az elsődleges szempont, amelynek mentén szerettetek volna haladni?
A tavalyi Strand Fesztivál backstage-ében ért a megkeresés, amit egyből óriási kihívásnak éreztem. Adott volt, hogy Magdi hangján szóljunk majd a közönséghez, aminek külön örültem, mert már hosszú ideje nem írtam másnak, ráadásul ilyen karakteres hangú énekesnőnek talán még sohasem. Az elkövetkezendő hónapokban rengeteg videót néztem meg a témával kapcsolatban: interjúkat hallgattam, amikben érintettek próbálnak meg közelebb hozni minket a mindennapjaikhoz. Majd, amikor úgy éreztem, hogy kellően telítődtem a témát illetően, egyik este gitárt ragadtam és megszületett a refrén dallama, amit egyből Magdi hangján hallottam a fejemben.
Hogyan folytatódott tovább a folyamat, míg végül megszületett a végeredmény?
Próbáltam tovább bontani a topline-t és létrejött először a verse, aztán pedig a pre-chorus is. Innentől kezdve viszont egy nehezebb időszak következett. Számtalanszor ültem neki, hogy kitaláljam a végleges szöveget, de csak foszlányokig jutottam. Írtam egy kis esszét a bennem kavargó érzésekről: hogy miről szeretném, hogy szóljon, hogyan érzékenyítsen és világítson rá arra, hogy az érzékelés mennyire szubjektív, de egyszerűen nem tudtak megszületni a szavak. Közben a Follow the Flow 3. nagylemezén dolgoztunk, amit végül sikerült befejezni, így egyik nap elküldtem Csabinak (FuraCsé) a demot és vele együtt minden gondolatomat, hogyha esetleg maradt még némi kreatív energiája és tetszik neki a dal, segítene-e befejezni?
Mi volt a válasza?
Szerencsére nagyon lelkes volt és azt mondta, mindenképpen segít. Néhány hét múlva hazafelé tartottam az autópályán, Csabi felhívott és nagyjából 1,5 óra leforgása alatt befejeztük a dalt. Leírt pár sort, felhívott, én eldúdoltam és így haladtunk előre. Mire elénekelhettem a teljes dalt, patakokban folytak a könnyeim. Minden szerzeményünknél törekszünk arra, hogy sikerüljön érthetően megfogni és továbbadni az adott témát, illetve úgy leírni az érzéseinket és észrevételeinket, hogy azokat mások is magukénak érezzék. Mikor kész lett, és elküldtük a projektben résztvevő csapatnak, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, úgyhogy az első verzió egyben a végleges is lett.
A videóklip rendkívül mélyreható és különleges. Mi volt a koncepció?
Rengeteget ötleteltünk a klipes stábbal, hogy miként lehetne mozgóképre vinni az érzékelés szubjektivitását. A kék színnel, valamint a szívvel, mint adottsággal kellett dolgoznunk a szövegben és itt is. A víz ötlete, mint a kék legfőbb természetes hordozója az első pillanattól kezdve a kalapban volt. Szerettük volna, ha megjelenik egy akadály, amit sikerül legyőzni, és a magasugró rámpáról való leugrás a félelmeinkkel és gyengeségeinkkel való szembenézést és legyőzést hivatott szimbolizálni. Attila, a klip főszereplője nagyon ügyes volt, tényleg felsétált arra a kitett, szédítően magas rámpára. Végül a klip vezérvonalát a fordított világ ötletem adta. Építettünk egy szobát, ami fejjel lefelé lett berendezve, rögzítve. Még senki nem csinált ilyet közülünk, úgyhogy kicsit szkeptikusak voltunk az eredményt illetően, de már a forgatás alatt visszanézett snittekből láttuk, hogy minden mozdulat - leginkább a forgások, amiben folyamatosan változik a perspektíva - lehengerlően néznek ki ebben a környezetben.
Említetted, hogy gyerekkorod óta érzékenyítve vagy a speciális szükségletű emberek felé. Az élet milyen területén volt lehetőséged jobban megismerni a helyzetüket?
A nagybátyám születésétől fogva mozgáskorlátozott, valamint a beszédközpontja is sérült, a gondolkodása ellenben teljesen ép. Általa már kiskoromtól fogva betekintést nyertem az intézetek világába; voltam szemtanúja számtalan kilátástalan sorsnak az avasi panelek árnyékában. Életem 0. percétől mindig volt a környezetemben valaki, aki által nagyon korán realizáltam, hogy vannak emberek, akiknek nem adatott meg egyenlő esélyekkel megérkezni ebbe a világba, és amennyiben az ő ügyüket a társadalom egésze nem érzi sajátjának, akkor tenni sem fog érte, hogy ezt a tőle telhető legjobb módon kompenzálja.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”