Őszintén beszél szenvedélybetegségéről Szabó Ádám a Yesyes új dalában, klipjében

A banda énekes-dalszerzője, Szabó Ádám ma már nyíltan beszél arról, hogy az elmúlt hónapokban mélypontra került az élete a szenvedélybetegsége miatt. A Yesyes frontembere azért döntött úgy, hogy megosztja a történetét a nyilvánossággal, mert másokat is arra szeretne inspirálni, hogy merjenek felkeresni valakit a problémájukkal.

Az Egyszerű pénz klipje a megtisztulása útját mutatja be, ezért is kapott benne szerepet édesapja, Szabó István is. De felbukkan a videóban Bánki Beni slammer, költő is, méghozzá azért, mert jelenleg éppen a yesyes új albumának számain dolgozik a srácokkal.

Nézd meg itt a ma debütált videoklipet, melyben Ádám őszintén megnyílik függőségéről:

Szabó Ádám a dal megjelenése kapcsán válaszolt pár kérdésünkre is, őszintén mesél a szenvedélybetegségének legmélyebb pillanatairól és arról, hogyan sikerült segítséget kérnie és szeretteivel közösen kimásznia ebből a nehéz helyzetből.

Mi volt az a pont, amikor rádöbbentél, hogy ez nem csak "játék", hanem komoly problémáid vannak?

Tavaly előtt, mikor megnyertem a Sztárban sztárt, sajnos a Covid miatt ellehetetlenítettek attól, hogy tudjak menni koncerteket adni, és rengeteg felkéréstől, lehetőségtől és előrelépéstől meg lettem fosztva, legalábbis akkor nagyon erősen ezt éreztem és összetörtem lelkileg. Megnyersz egy nívós műsort tehetséges előadóművészek ellen és utána semmiféleképp nem tudod kihasználni. Egyfolytában ez járt a fejemben és nem tudtam ettől a gondolattól szabadulni sajnos. Ezért először a dalszerzésbe, sportolásba menekültem, viszont miről írjak dalt? A fájdalmaimról? Az elégedetlenségeimről? Próbáltam pozitívan felfogni mindent, de nem ment, mert nem tudtam ezen túl tenni magam, hogy 10 éve vagyok a pályán, sok versenyben megfordultam már, de még egyet sem sikerült megnyernem. Csak a Sztárban sztárt. De azt is úgy, hogy utána nem tudok szólni az emberekhez, nem tudom átadni azt ami bennem van, mert a vírus miatt sajnos mindenkinek otthon kell maradni. Ezért muszáj volt keressek egy pótcselekvést - alkohol és társaival nem akartam mérgezni magam, ezért gondoltam kipróbálom a szerencsejátékot, leköt, izgalmas, van benne adrenalin és már 4-5 éve is játszogattam, de nagyon kis tétekkel. Most azt gondoltam, hogy miért ne próbálnám meg kicsit komolyabb szinten űzni ezt az egészet. Sajnos bele is betegedtem. Tehát 2020. januárjától lettem ennek a játéknak a ,,vesztese”.

Hogyan tudtad legyőzni a szenvedélybetegséget, önmagad?

Az első, ami eszembe jut erről az az, hogy a családom, barátaim nagyon furcsállták a viselkedésemet. Mindig a telefonomat bújtam, ha egy társaságban voltam, akkor nem nagyon figyeltem a többiekre, hanem azt néztem a mobilomon, hogy hogy állnak a meccsek. Ha a szeretteim nem látják rajtam, hogy furcsa vagyok és valami nem stimmel velem, akkor fogalmam sincs, hogy mennyi pénzt játszottam volna el... A legfontosabb talán az volt, hogy egyszer vettem egy nagy levegőt és elmondtam nekik, hogy szerencsejáték-függő vagyok és nagy baj van. Ha ezt nem teszem meg, hogy kibeszélem magamból, akkor tényleg nem tudom, hogy meddig mentem volna el.

Mi volt a "gyógyulási" folyamatban a legnehezebb?

Az őszinteség. A barátaimnak, családomnak hazudtam és kialakítottam magamban egy képet, hogy úgyis vissza fog jönni minden pénz, úgyis megoldom ezeket, csak időigényes, most rossz szériám van, most pont az utolsó percben nem jött a meccs, de mindig arra gondoltam, hogy Murphy törvénye alapján egyszer úgyis szakítok egy nagyot és akkor talán nem is kell senkinek meséljek erről a függőségről, hiszen annyi zsetont összegyűjtök, hogy csak elmondom nekik lazán, hogy ezt figyeljétek, mennyi pénzt nyertem! Csak úgy, a semmiből... Persze ez sosem jött létre, ész nélkül játszottam és semmiféle stratégia, semmilyen utánajárás nem volt, csak a statisztikákra hagyatkoztam a meccseknél és játszottam össze-vissza.

A klip forgatása nem volt rád rossz hatással, nem jöttek elő a régi késztetések?

Szerencsére semmifajta rossz érzés nem volt bennem, sőt nagyon erősnek éreztem magam és végre őszintének, aki elmeséli az érzéseit pontosan úgy, ahogyan a dolgok történtek. Semmi mellébeszéd, csak a csúf igazság.

Miért döntöttél úgy, hogy nyíltan is felvállalod ezt az egészet?

Egyrészt úgy gondolom, hogy a zenében, dalszövegekben mindig a hitelesség nyeri el méltó jutalmát. A dalszöveget én írtam, tehát ennél őszintébben senki sem tudta volna leírni, hogy mit érzek. Így érzem hitelesnek és igaznak ezt a dalt, és muszáj volt ezt kiírjam magamból, hogy tényleg le tudjam zárni ezt a korszakot és mindig vissza tudjak gondolni majd jövőre vagy 10-20 év múlva, hogy mit NE csináljak soha többet. Másrészt úgy gondolom és a környezemből is sok ilyet tapasztaltam, hogy nem vagyok egyedül ezzel a függőséggel és sokan szenvednek emiatt. Ezért szeretnék segíteni azoknak, akik ugyanebben a cipőben járnak/jártak, mint én, hogy ész nélkül és tudatlanul senki ne tegye meg ezt, mint én. Nem szabad, hogy ez a játék szóljon mindenről, akár több napon, hónapon, éveken át.

Mit üzennél azoknak, akik hasonló helyzetben vannak, mint te, de még nem kértek vagy nem mertek segítséget kérni?

Hallgassák sokszor a dalt! És komolyra fordítva a szót: merjék felvállalni és beszélni róla a családnak, barátoknak, szeretteiknek! Ciki, nem ciki, ezt meg kell lépnie mindenkinek, különben mindenki beszorul egy képzeletbeli szobába, ahonnan soha nincsen kiút!