A Független Színház Magyarország új perspektívát kínál a roma fiataloknak

Szellemi és anyagi függetlenségük fontos számukra, és bár nincs saját játszóhelyük, az ország több pontján és a határon túl is találkozhatunk a Független Színház Magyarország szervezetének munkáival.

Újító szemléletű kezdeményezés

„Színészeink általában szakmabeliek és szabadúszók, de a fiatalok nagyrészt amatőrök. Például Czinka Panna című előadásunkban egy roma lány, Farkas Ramóna játszotta a címszerepet. Színházunkban roma szerzők és színészek egyaránt vannak. Tavaly egy pályázat jóvoltából lehetőséget biztosíthattunk roma rendezőknek, hogy megcsinálják első rendezésüket. Régóta színházunkat segíti Szegedi Tamás, Lovas Emília és Csányi Dávid. Ők nálunk rendeztek először. Általában az RS9-ben játszunk, de egy nemrég érkezett támogatásból, ha játszóhelyet nem is, de klubhelyiséget tudtunk venni. Ez óriási előrelépés és öröm számunkra” – kezdi színházuk bemutatását Szabados Edina, a Független Színház Magyarország projektmenedzsere.

A roma középosztály megteremtése

A társadalmi megbélyegzés talán a cigánysággal szemben a legnagyobb. Megkérdezem Edinát, hogyan fogadják ebben a körben a munkájukat. „Van egy szűkebb kör, aki tud rólunk, de próbálunk nyújtózkodni: nemcsak színdarabokat viszünk vidékre, hanem workshopokat, színházi foglalkozásokat is. Színházunk célja megteremteni a roma középosztályt, utat mutatni a fiataloknak a művészet által. Olyan emberek neveléséhez szeretnénk hozzájárulni, akik képesek döntéseket hozni, azokért felelősséget is vállalni, akik nemcsak gondolkoznak a körülöttük lévő világról, de alakítani is akarják azt. A romák vidékről nehezen jutnak fel budapesti workshopjainkra, de ott is rendszeresen jelen vagyunk, nem csak belvárosi művészszínházakban és egyetemeken. Legutóbb például Csömörön tartottunk találkozót, de tavasszal egy hétre Tornanádaskára is leköltöztünk és színházi foglalkozásba vontuk be a helyieket.

Danis Lídia: „Engem az élet vitt rá, hogy erős legyek”

Ezeken az alkalmakon a fiatalok írják meg a darabot, őket foglalkoztató kérdéseket boncolgatva, utána azt elő is adják, turnézva a környező falvakban. Jó látni, hogy a résztvevők mekkora személyiségváltozáson mennek keresztül az esemény viszonylag rövid ideje alatt. Volt fiatal, aki az elején egész nap csak mérgelődött, a végén meg ő vonta be és tanította a kisebbeket. Sokan ekkor látnak először életükben színházat. Workshopjainkon drámapedagógiai módszerekkel, általunk lefordított és kiadott roma drámákat dolgozunk fel a résztvevőkkel. Ezek témái változatosak, mint például a korai házasság, a diszkrimináció vagy a kirekesztés.”

Határokon átívelő együttműködés

Edina úgy látja, trendi a huszonévesek körében önkéntesnek jelentkezni hozzájuk, akár a fesztivál, akár színdarabok kapcsán. „Egyetemi szinten kíváncsiak a roma drámákon alapuló workshopokra. Van egy szakadék aközött, hogy mennyire érjük el a leghátrányosabb helyzetűeket és mekkora érdeklődés van az értelmiség köréből.”

Megkérem Edinát, meséljen a Roma Hősök Fesztiváljáról is. „Nemzetközi roma társulatokat hívunk meg, szakmai kerekasztal-beszélgetéseket tartunk. A fesztiválokra egyre több országból jönnek, és számos ország roma színházaival működünk együtt. A legszorosabb kapcsolatot Romániával, Csehországgal és Szlovákiával alakítottuk ki. Egyik legerősebb előadásunk, a Kaméleonlány cseh, spanyol, olasz, szlovák, angol nyelvre is le lett fordítva. Kritérium, hogy a darab szerzője vagy rendezője roma legyen, így támogatjuk a hiteles roma önreprezentációt.”

Tóth Andi: „Más Andi vagyok, mint amit a külvilág lát”

Edina angol-olasz szakon végzett, olasz irodalomból PhD-zett és Pirandello a témája. „A Selejtesek című darab kapcsán kerültem a Független Színház Magyarország közelébe. Én is nevelőszülőknél töltöttem pár évet, aztán a nagymamám nevelt. Amikor felfigyeltem rá, hogy hátrányos helyzetű fiatalokkal készül színdarab, izgalmasnak találtam, és csatlakoztam a csapathoz. Nem vagyok ugyan roma, de sorsközösséget érzek velük a gyerekkorom révén, és örültem, hogy a háttérből támogathatok egy ilyen újító szemléletű kezdeményezést. A színház világa mindig is közel állt hozzám. A nehéz időszakokon az irodalom és olvasás segített át, aztán a drámákon keresztül jött a színház. Egész gyerekkoromat abban a tudatban éltem, hogy felnőttként is majd minél több helyzetben azt kell sugároznom, hogy mindenki egyenlő.”

A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es októberi lapszámában jelent meg.

Szöveg: Kiss Annamária

Fotó: Rohonczi Anita – Festy

Fotóasszisztens: Könczei Kinga

Smink és haj: Nógrádi Barbara

Köszönet a helyszínért az RS9 Színháznak!

Olvass még többet inspiráló nőkről:

• Rothman Gabriella: „A függőség a függő családjában is megtalálható”
• Herceg Olga: „Az egészségünknek mi vagyunk a védelmezői”
• Bombera Krisztina: „Mindig a jelenben éltem, és elégedett voltam azzal, amit épp csináltam”