A siker titka a jó külső? Steigervald Krisztián generációkutató lerántja a leplet a 21. század jelenségeiről

Generációk harca. Hogyan értsük meg egymást címmel jelent meg Steigervald Krisztián generációkutató új könyve, amely abban segít, hogy jobban megértsük a velünk együtt élő társadalom tagjait és a magánéletben vagy a munkahelyen is könnyebben alakítsuk ki a kapcsolatainkat. A kutató a GLAMOUR olvasóinak is elárulta a módszerét.

A születési dátumok segítenek az eligazodásban azt illetően, hogy ki melyik generációhoz tartozik?

Előszőr is azt, hogy praktikusabb a születési évszámokat feltüntetni, hiszen így jobban meg lehet ragadni egy időtartományt, azonban én mégsem szigorúan évekhez, inkább élményekhez, az azokat meghatározó történésekhez, jelenségekhez kötöm egy-egy generáció határait. A veteránok a második világháború idején születtek vagy akkor voltak gyerekek, a baby boomerek a háborút követő újjáéledés időszakában gondolták újra az életet, a hidegháborúban, a kommunizmusban születtek vagy nevelkedtek.

Az X generáció tagjai az analóg ipari forradalom, a saját mosógép, az önálló centrifuga, a porszívó, a televízió, a rádió és a magnó tömeges elterjedésének gyermekei, az Y generáció pedig már az individualizmus, az énközpontúság megjelenésének alaptapasztalatából építkeznek, ami a walkman megjelenéséhez is kapcsolódik. A Z egyértelműen az internet, az alfa pedig az okoseszközök generációja. Látható tehát, hogy kevésbé a születési dátum, mint inkább az a meghatározó, hogy globálisan mi történt, amibe az egyén beleszületett, és az milyen élményeket biztosított számára.

Mások az alaptapasztalatok, a kultúrához való hozzáférés, a tájékozódás módszerei. Elképzelhető, hogy emiatt nem tudják megtalálni a hangot egymással a különböző generációk tagjai?

Van ebben igazság, hiszen nagy különbségek vannak az élményekben, gondoljunk csak a közelmúltra: a koronavírus-járvány megjelenésekor a házhozszállításhoz szokott fiatalok csodálkozva nézték, hogy az idősek spájzolnak, hiszen a tartós dolgok felhalmozásának alapélménye nincs meg számukra, még kamra sincs a lakásukban. Az Y- és Z-attitűddel rendelkezők nem értették, miért mennek ki a nyugdíjasok, hiszen tanácsosabb otthon maradni.

A veteránok és baby boomerek viszont úgy nőttek fel, hogy maguknak kellett mindent megoldaniuk és nem kérnek segítséget. Feladatorientált élményrendszerükben a vásárlás egy megoldandó probléma volt, és nem akarták a gyereket terhelni ezzel, hiszen annak is annyi dolga van. Ráadásul a társadalom sincs arra berendezkedve, hogy az idős embereknek tartalmas időtöltést tudjon nyújtani otthon, a hatvan-nyolcvan éveseknek nem megszokott, hogy online figyeljék a történéseket.

Vannak olyan jelenségek, mozgalmak, akár a #metoo is, amelyek össze tudnak kapcsolni fiatalokat és időseket egyaránt. Képesek lehetünk hidakat építeni akár ezek mentén és összerendezni a különböző generációkat?

Lehet hidat építeni, de sok energiát és oktatást igényel, ráadásul kihívás, hogy más platformon kell megjelenniük. A mostani negyvenesek érzelmileg a televízióhoz kötődnek, nekik a műholdas csatornák, a sport- és zenetévék megjelenése volt az alap, az idősebbeknek a rádió és az újság, míg a fiataloknak az internet. Ha most a valós idejű információáramlás az online térben történik, az nehézzé teszi a hidak építését, hiszen több generációnak is más platformokhoz épült ki a kötődése. Vannak jó megoldásaink a XXI. századi embereknek, de a XX. századiaknak a négy fal között nem nagyon tudunk adni semmit.

A #metoo esetében egyébként az volt az érdekes, hogy nem generációkról és platformokról szólt a vita, hanem nemek álltak egymással szemben, ezért tudott hatni olyan széles körben. A nemek kérdésében fontos megjegyezni, hogy az Y vagy Z alapélménye, hogy a nők nem alárendelt tagjai a társadalomnak, szemben egy baby boomer vagy Veterán generációval, ahol természetes volt az a felfogás, miszerint a férfit embernek hívták, a nagymamám úgy mondta, „Ott jön az ember”, ha látott egy ismerős férfit közeledni. Máshol volt számukra a nők szerepe és rangja, ezért olyan nehéz a nőknek most azért harcolni, hogy a jövedelmi különbségeket kiegyenlítsék a férfiakkal.

Észlelhető és kimutatható, hogy a huszadik századi generációk esetén mást jelentettek a férfi és női szerepek, míg a Z generáció tagjai kikérik maguknak, hogy egyáltalán különválasztja valaki ezeket. A jelen szempontjából nem tűnik helyesnek, ahogy régebben gondolkodtak, de ők azt kapták készen, nem azért vélekedtek úgy, mert rosszak voltak, hanem belecsúsztak abba, amivel csak szép lassan tudtak kezdeni valamit. Ez volt a minta, ezt kapták kézhez, de már elkezdtek a témával foglalkozni: ezért tudnak a mostani fiatalok már mélyebben belemenni. Vedd észre: nélkülük (BB és Veterán) most nem menne ez a fajta véleményalkotás.

Konkol Máté filmrendező: „Kik lehetnének Magyarország vezető női politikusai, ha máshogy alakul?”

Mintha úgy tűnne, hogy visszafele nem kompatibilisek egymással a generációk.

Ez pontosan így van, az élménytartomány visszafele nem működik, mert hiába mesélsz róla, az csak mese lesz, mint a Bogyó és Babóca, nincs valóságtartalma. Ha egy mostani tizen- vagy huszonévesnek azt mondod, hogy a családok együtt leültek a tévé elé és megnézték a Dallast péntekenként az egyetlen televíziójukon, az számára nem valóságos, hiszen abban a világban, ahol bármit, bármikor és bárhol megnézhetsz, nincs értelme a tévének, így az az érzelmi kötődés és kapaszkodó sincs meg hozzá, mint az idősebbeknek, akik most is szívesen leülnének együtt a tévé elé.

Kulturálisan ez meghatározott?

Igen, hiszen eltérő történetek alakulnak Ázsiában, Amerikában, sőt még Európán belül is, akár a régi szocialista blokkon belül - gondoljunk csak Lengyelországra, ahol nagyon fontos a vallás, és teljesen más a családfelfogás. Az olaszoknál a kulcsos gyerekek a 20. század elején rohangáltak, nálunk ez az X-esekre volt jellemző. Minden nemzetnek megvan a a maga lokális sajátossága.

A munkahelyen is összeakadhatnak a különböző generációk, lehet erre készülni?

Mindennek az alapja a megértés, a másik generáció megismerése. Azért írtam a könyvet, hogy láthatóvá tegyem a generációk alapélményeit, ugyanis ha nem jössz rá, miért működik úgy, ahogy, akkor az félreértéseket, akár agressziót is szülhet. A munkahelyeken sokkal többet változott az elmúlt 30-40 évben a férfi szerepe, mint a nőké, a férfiaknak sokkal több klasszikus női tulajdonságot kell felvállalniuk otthon és a munkahelyen egyaránt.

A férfi vezetőtől is elvárják, hogy például mentor szerepe legyen, coach-hoz járjon, a csapat pszichológusa is legyen, amiket régen nem a férfiakkal azonosítottak. A szépség sem a férfiakhoz tartozott, viszont az utóbbi egy-két évtizedben ez drasztikusan megváltozott, a mostani tinédzser fiúknál (is) a siker alapja, hogy jól nézzél ki.

Ha megnézünk sportolókat vagy énekeseket 1980-ban és ma, látjuk a változást, hogy a férfiak mit meg nem tesznek újabban a kinézetükért. Egy szervezetben, ha sokgenerációs csapatod van, oda kell figyelni arra, hogy vezetőként milyen férfi- és apaszerepeket vállalsz fel, a poroszos stílusú, hierarchikus vezető ma már nem trendi, nem tudnak vele azonosulni.