´Sosem vágtam volna bele´ - írja Zsófi, de megbánta?
Szigeti Zsófi, a Shaibo énekesnője Amszterdamba költözött, ahol zeneakadémián tanul. Blogjában bemutatja egy külföldi egyetemista mindennapjait, a kétlaki élet kihívásait, és rengeteg érdekes tapasztalatát, tippjét osztja meg veletek. Az előző bejegyzést itt olvashatjátok!
Ezeket láttad már?
Legközelebb április végén megyek haza, amikorra már több mint két hónapja lesz, hogy utoljára otthon jártam.
Anyukám legjobb barátnője azt mondta amikor elköltöztem, hogy innentől majd sokkal minőségibb lesz az az idő, amit otthon töltök.
Részben igaza volt, például a tavalyi volt életem legjobb karácsonya, de év közben általában maximum csak egy hétre mentem haza, és akkor is állandóan a Shaibóval foglalkoztam, így végül csak másfél nap lett, amit otthon töltöttem a családommal.
Most már sokkal jobban bírom ezeket a mikro-együttléteket, de év elején többször volt olyan, hogy azt hittem, kiszakad a szívem a helyéről, amikor rájuk gondoltam. Nagyon sokszor elfogott a gondolat, hogy véges az az idő, amit együtt tölthetünk, én meg itt bicajozgatok Amszterdamban.
Áprilisra érett meg bennem, hogy nincs lelkiismeret furdalásom, mert nem vagyok otthon, nem látom a tesóim gyerekeit, ahogy oviból suliba mennek, vagy nem ülök a szüleimmel a teraszon és kortyolgatom az Apu által égig magasztalt vörösborocskát. Valahogy így is ott tudok lenni velük, megtanultuk, hogy ebédeljünk együtt vasárnap Skype-on, és ugyan nem volt könnyű, de annak ellenére, hogy nem látjuk egymást minden héten, mégis igyekszünk a lehető legtöbbet megosztani egymásnak magunkból.
A kapcsolataimon kívül a másik nagy szerelmem Budapest. Még a mai napig megsajdul a szívem, ha eszembe jut a város. Tizenöt évesen költöztem oda a szüleimtől, Székesfehérvárról, és ott töltöttem az előző hét évemet, ott nőttem fel igazán, ott indult el a zenekar, ott ismertem meg Nyitit, és ott kaptam meg a kiscicám, aki most éppen a mellettem lévő párnán alszik.
Valószínűleg ha előre tudtam volna, hogy mennyi macerával jár majd a külföldre költözés, akkor sosem vágtam volna bele. De szerencsére nem tudtam, és most ez alatt a pár hónap alatt annyi élménnyel gazdagodtam, és annyit tanultam magamról, amennyit otthon talán csak évek alatt sikerült volna, hiszen ott van minden és mindenki, biztonságban vagyok. Itt megtanultam értékelni a jelent, ami annyira de annyira értékes, és soha nem jön vissza, ezért igyekszem minden napot úgy élni, hogy a végén várakozással töltsön el a holnap gondolata.