Shura, Aurora - ez a két furcsa szőkeség az új reménység
Ebben az évben, szinte egyszerre debütált a popzene két legnagyobb reménysége. Az orosz gyökerekkel rendelkező, de manchesteri Shura, és a norvég kisvárosból származó Aurora ráadásul igen sok mindenben hasonlítanak egymásra.
Ezeket láttad már?
Mindkét szőkeség multiinstrumentális tehetség, akik saját maguk szerzik a dalaikat, és fiatal koruk ellenére nagyon határozott elképzeléseik vannak arról, hogy miként is kellene megszólalni a dalaiknak, így nemcsak szerzőik és előadóik, hanem rögtön az első lemezükön producereik is a dalaiknak. Shura és Aurora is azt az utat választotta, hogy már két-három éve egy-egy dallal jelentkeztek a különböző felületeken, így aztán már az első lemezük megjelenése előtt jelentős számú rajongójuk volt, és a szakírók a popzene valóságos megmentőinek kiáltotta ki őket.
Kettőjük közül Shura, azaz a polgári nevén Alexandra Lilah Denton az idősebb. A 25 éves lány már a 2014-es Touch című slágerével erősen bejelentkezett, így aztán az idén megjelent Nothing´s Real című lemeze máris a 13. helyen nyitott a brit slágerlistán.
Összességében Shura debütálása egyáltalán nem okoz csalódást, a korábbról ismert számai tökéletesen működnek a lemezen, a Touch, az Indecision vagy a What´s It Gonna Be? tökéletes popslágerek. Érdekes módon a Nothing´s Real pont akkor kezd igazán izgalmas lemezzé válni, amikor más albumok már kifulladnak. Az okos és táncolható popszámok ellenére, azért kicsit szomorkásan csordogáló album utolsó harmadára kap egy kicsit talán váratlanul álomszerű, pszichedelikus csavart, amelynek csúcspontja a korábbról már ismert White Light, amelynek lemezverziója 10 percesre nyúlik.
Az izgalmas végkifejlet arra ösztönöz, hogy újra belekezdjünk a lemezbe. Shura debütálás talán nem olyan lehengerlő, mint sokan várták, viszont okot ad rá, hogy váratlanul izgalmas folytatásban bízzunk.
A norvég AURORA, vagyis teljes nevén Aurora Aksnes habitusában, stílusában is nagyon közel áll Shurához, a zenéjét mindenképpen érdekessé teszi a bájos skandináv akcentusa, és bár ez nyilván elcsépeltnek tűnik, de az ő szintipopja valamivel fagyosabb.
Amennyiben Shura támaszkodhatott korábban megjelent slágereinek sikerére, akkor ennyiben a 20 éves Aurora sem vállalt nagy kockázatot a már címével hangulatba hozó All My Demons Greeting Me as a Friend című debütáló albumával. Egy kérdés volt, rajta lesz az utóbbi egy év egyik legfájdalmasabb popslágere a Running with the Wolves? Igen. Nos, ennyiben máris nyert ügye van a lemeznek, az említett dal ugyanis olyan sláger, aminek a hangulatától nehéz szabadulni.
Szerencsére azonban a norvég lány dalszerzői erényeit ezen a lemezen még jó pár alkalommal megcsillogtatja, példáaul már rögtön az albumnyitó Runaway című dalban akkorát énekel ez a törékeny lány, hogy azonnal libabőrözni kezdesz, hogy aztán a következő Conqueror című számmal azonnal a megpörgessen. Aztán szépen így tovább, Aurora kézen fog és egy csodásan izgalmas utazásra visz. Abszolút beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket