Amikor a halál elválaszt - A hét könyve: Darázsfészek
A legkevesebb együttérzésre egy szerelmi háromszögben a párkapcsolatba belépő, és azt szétziláló harmadik fél számíthat. Nevezhetjük őt csábítónak is, ha szeretnénk leegyszerűsíteni a dolgokat. A csábító negatív hős, aki zavart okoz, vagy egyszerűen kihasználja, hogy egy kapcsolatban éppen zavar áll be. A csábító önző, a saját vágyainak kiélésén kívül nincs tekintettel másra.
Ezeket láttad már?
A Darázsfészek főhőse és egyben elbeszélője, Ana ügyvéd és egyik ügyfelének elcsábítója. A sors kegyetlen játékot űz a végrendeletekre specializált nővel, hiszen egy nap éppen szeretőjének hirtelen halála miatt keresi fel a viszonyról mit sem tudó feleség. A titkos viszony velejárója, hogy a gyász is csak titkos lehet. Azzal, hogy a férfi, Connor meghal, az egymásról korábban mit sem tudó két nő óhatatlanul is közelebb kerül egymáshoz. Ana próbálja feldolgozni a veszteségét, de egyúttal a radikálisan megváltozott helyzetben, kénytelen újraértékelni az évekig tartó titkos románcot.
A regény szerzője, Sarah Crossan korábban gyerek és ifjúsági könyvek szerzőjeként lett ismert, sőt elismert. Az Egy címen magyarul is megjelent sziámi ikrekről szóló verses regényének is elképesztő sodrása van, és az írónő első kifejezetten felnőtteknek szóló művében is tökéletesen egyensúlyoz az elbeszélő és a lírai hatás között. Ana mozaikszerűen kibontakozó, a múlt és a jelen emlékdarabkáit, történetelemeit vegyesen felvillantó meséje nagyon szenzitív hangütésének köszönhetően azonnal berántja az olvasót a regénybe.
A felépítés, és a szinte lírai hangvétel nagyon sajátos és könnyen átélhető hangulatot teremt, de Sarah Crossan művének elbeszéléstechnikai sajátosságai mellett a legnagyobb erénye talán az, hogy a történet előrehaladtával, szinte észrevétlenül képes Ana és Connor kapcsolatában a hangsúlyokat átrendezni.
A regény kezdetén még mintha maga az elbeszélő, Ana is abból a nézőpontból szemlélné a titkos románcát, amelyikből a leggyakrabban a társadalom is megítéli a hasonló kalandokat. Ana azonosul a csábító szerepével, úgy tűnik fel, talán saját maga számára is, mintha valóban ő lenne a kívülről belépő harmadik fél, aki nincs tekintettel Connor házasságára, családjára, csak a pillanatnak él, és magának követeli a férfi teljes figyelmét, magának követeli a férfit. A történetek azonban sosem ennyire egyszerűek, és ahogy Ana lépésről-lépésre próbál egyre mélyebbre ásni a kapcsolatukban, annál több apró, de annál fontosabb részletből derül ki, hogy nem egyértelmű, hogy ebben a viszonyban ki volt a csábító, ki volt az, akit kihasználtak, ki volt az, aki manipulálta a másikat. Az élet, de még inkább a szerelem nagyon bonyolult dolog, csak első pillantásra tűnnek egyszerűnek, és könnyedén megítélhetők a résztvevők cselekedetei.
Crossan regényében igazán furcsa, hogy az elbeszélője, főhőse, Ana nem feltétlenül szimpatikus, a döntéseit, a cselekedeteit eseteként hajlamosak lehetünk elítélni olvasóként. Az írónő egyszerűen hagyja, hogy úgy lássuk az ügyvédnőt, ahogy a csábítókat látni szoktuk. Ugyanakkor mire túljutunk a Darázsfészek 260 oldalán, egészen elbizonytalanodunk, hogy vajon van-e jogunk pálcát törni Ana felett, vajon nem arról van-e szó, hogy ő is kiszolgáltatott, egyrészt Connornak, másrészt a saját családi kapcsolatainak, szocializációjának, vagy éppen a férjének.
Sarah Connor regénye igazán emlékezetes olvasmány, ami arra késztet, hogy elvessük a fekete-fehér gondolkodás egyszerű magyarázatait, ahol a szív megdobban, ott ugyanis rengeteg szín mosódik egymásba, nincsenek nyertesek és veszetesek, valahol picit mindenki egyik is és másik is egyszerre.
Sarah Crossan: Darázsfészek, fordította: Ács Eleonóra, General Press, 3690 Ft