„Az életem kalandja a szabadsággal kezdődött, nem cserélnék senkivel sem” - Sam Havadtoy, a magyar művész, aki húsz éven át élt Yoko Onóval
Sam Havadtoy egyesek fejében Samuként, másokéban Yoko Ono párjaként, megint másokéban a felső tízezer belsőépítészeként, vagy éppen csipkefestéssel alkotó képzőművészként él. Ő viszont minden esetben egy világjáró turistaként definiálná magát.
Ezeket láttad már?
Sam Havadtoy Kulturális migránsok című tárlatán híres alkotóművészek arcképein és művein keresztül mutatta be egy új oldalát a közönségnek, nekünk pedig egy kávé mellett mesélt az életéről, az utazásairól és arról, milyen volt életének az az időszaka, amikor Andy Warhol és John Lennon jelentette számára a szűkebb baráti kört New Yorkban.
Sam budapesti lakásán
Sam Havadtoy, vagyis Havadtőy Samu belsőépítésszel és képzőművésszel budapesti lakásán találkoztunk. Rögtön megkérdezem a művésztől, milyen érzés megint Budapesten lenni, mert bár ő Londonban született, de magyar származású családjával egy ideig Magyarországon is éltek, mielőtt Amerikába emigrált volna.
Sam lazán, nevetve válaszol, hogy ő nagyon élvezi a turistáskodást, valójában ő a világon mindenhol turistának érzi magát, aki kiélvezheti az adott hely sajátosságait, hangulatát. Én már mindenhol szigorúan turistaként élek.
A lakásába érve kifinomult elegancia fogad, antik és kortárs műtárgyak sorakoznak a falakon, a könyvespolcokon, a napfényes nappali ablakai pedig a Margit hídra és a Budai várra néznek. A lakásban látni jó pár eredeti művet Samtől is: az étkezőt például egy Rózsaszín párducos csipke festmény díszíti, de gyűjteményének ugyanúgy része pár Keith Haring és Andy Warhol alkotás is.
A kényelmes kanapén elhelyezkedve a művész rögtön mesélni kezd a kulturális migrációról, amit ő maga már egészen fiatalon megtapasztalt, és amit hetvenéves korára már autentikus létformaként él meg nap, mint nap.
Hommage – Kulturális migránsok címmel nyílt meg Sam Havadtoy kiállítása a Nemzeti Múzeumban. A megnyitó előtt egy exkluzív sajtóesemény keretein belül mesélt a munkáiról, a képeiről, a megörökített híres kulturális migráns művészekről és az életéről, amelynek ez a kiállítás az ars poéticája. A tizenegy kép mindegyikéről ismert arcok vagy ikonikus alakok köszönnek vissza: John Lennon portréja, Vasarely zebrái, és Mondrian négyszögei. A Kulturális migránsok kiállítás nem csak egy esztétikailag is lehengerlő tárlat, hanem Havadtoy kalandokkal teli életét megismerve intim beszélgetéssé alakul, hiszen beavatja a nézőket a belső vicceibe, bemutatja a régi, kedves barátait, feltárja az inspirációit és vitát kezdeményez a modern művész identitásáról. A képeket két hetente kiegészíti egy-egy bemutatott művész eredeti műve is, így Havadtoy híres baráti köre is bekapcsolódik a művész önálló kiállításába.
Az élete nyitott könyv, vagy inkább elhúzható fedeles festmény
A jellegzetes csipkés technikával készített képek valójában művek a művekben, hiszen az eredeti festmények kiegészülnek egy két-három szárnyas, szintén festett csipke fedéllel, amelyekkel a látogatók kedvükre „kinyithatják” vagy „becsukhatják” a műveket. Havadtoy a kávézás közben azonban kihangsúlyozza, hogy a nézők bárhova húzzák a fedeleket, nem tudják megkerülni, elfedni a kulturális migránsokat, mivel mindkét állapotban „egy eredeti Havadtoy-t” látnak végül: Én ezzel nem elfedni, hanem felfedni akarok magamból, az életemből részleteket.
A művész életének története pedig nem csak több termet, hanem egy egész múzeumot képes lenne megtölteni. A kommunizmus elől menekült magyar szülők gyermekeként született Londonban 1952-ben. Pár évvel később a családja hazaköltözött Magyarországra, de később visszavándorolt Nagy-Britanniába.
Angliában egy francia tábornok komornyikjaként dolgozott, akkor tanulta meg azt a fajta felsőosztályhoz tartozó etikettet, ami a New York-i életében már a mindennapok szerves részévé vált. Londonban megismerte a belsőépítész Stuart Greetet, aki felajánlotta, hogy kiviszi New Yorkba, amire Havadtoy egyből igent mondott. Persze, hogy igent mondtam. Ebben az életben gyorsan kell tanulni a sikerért
– emlékezett vissza a művész a New York Times-nak adott 2006-os interjújában.
A tengerentúlon pedig egy teljesen más világ várt Havadtoy-ra, mint amit Európában megszokott. Greet antik bútorokkal kereskedő galériájában dolgozott, és a mai napig úgy emlékszik vissza rá, mint a „legfontosabb ember az életemben, aki mindenre megtanított, és aki elindította az életemet”. Havadtoy életét sorsfordító találkozások mentén lehetne fejezetekre választani, és az egyik legfontosabb találkozásra Greet boltjában került sor: a kirakat előtt elsétáló John Lennon és Yoko Ono egy pár egyiptomi széken ámuldozott, majd betértek a galériába. Öt évvel később Havadtoy már a világ leghíresebb zeneipari párjának a Dakota-házban lévő lakását tervezte.
Élet Yoko Ono mellett
A párral szoros barátságba került, egészen John Lennon 1980-as hirtelen haláláig 1980. A zenész ellen elkövetett merénylet után Havadtoy Ono legfőbb bizalmasává vált, és bár a baráti kör és a sajtó a kapcsolatuk teljes hossza alatt, több mint húsz évig találgatta, pontosan milyen felállásban alkotnak egy párt, Ono és Havadtoy megfogadta, hogy sosem beszélnek nyilvánosan a kapcsolatukról. Havadtoy egy ideig a művésznő társa, barátja, szóvivője, vagy éppen asszisztense volt, bár a művész csak mosolyogva annyit mond, hogy „valahogy ezek kombinációja” alkotta a kapcsolatuk alapját.
A 80-as években New York a popkultúra, a felszabadult művészet oázisa volt. Havadtoy olyan művészekkel került szoros barátságba, mint Keith Haring, Andy Warhol és Victor Vasarely; karriere felívelésekor pedig belsőépítész megbízói között megtalálhatóak voltak a Rockefellerek, a belga nagykövetség, a Rolling Stone magazin tulajdonosa (akinek a magángépe enteriőrét tervezte meg), illetve a marokkói királyi család is.
Havadtoy és Ono a 2000-es évek elején váltak szét, Havadtoy 2005-ben pedig végleg elköltözött Amerikából, és azóta csak turistaként jár vissza: „Hálás vagyok, hogy eljöhettem.” Visszatért Londonba, ahol újfajta kihívásokkal szembesült: több évtized mentális terhét, traumáját csomagolta ki egy pszichiáter segítségével. Rendszeresen rögzítette a pszichiáterrel készült beszélgetéseit, és azokat visszahallgatva új perspektívába helyezte a kapcsolatát és a sérelmeit – rájött, hogy lehetett volna okosabb és kevésbé önző. Ezután eltelt 9 év, és 60 éves koromra lettem úgy, hogy végre elégedett vagyok, bár tudom, hogy nem tökéletes a világ. Az életben a legfontosabb dolog megtanulni szeretni a hiányosságainkat.
A művész ma legszívesebben Olaszországban tölti az idejét - számára Milánó az ideális hely, ahol tényleg otthon érezheti magát – ám átutazóként kiélvezi a budapesti lakását és a szentendrei alkotóműhelyének komfortját is. A szentendrei házat úgy tervezte meg, hogy a bejárat után egy négyszer négy méteres előszoba fogadja az érkezőt: Havadtoy és családja egy pont ekkora szobában élt, számára fontos, hogy emlékeztesse magát, hogy „innen indult minden”.
Bár folyékonyan beszél magyarul, vannak magyar barátai, ismeri a várost, az országot, számára a magyar gyökerekkel való érintkezés mindig kicsit keserédes. Sokat beszélgettünk a kulturális migránsokról, a globális világban a keveredő identitásokról, ő szívén viseli a témát, hiszen a személyes identitását is ehhez a kozmopolita világjáráshoz köti. Azonban a migrációnak egy másik aspektusa még fontosabb számára: a szexuális migránsoké. „Erről alig beszélnek, de ma 64 országban börtönbüntetés jár a másságért, tizennégyben pedig halál.”
Ő hatéves kora óta tisztában van az identitásával, azonban a mai napig nem szeret erről magyarul beszélni: Sam szabadon fogalmazza meg angolul, azonban Samuban még élénken él, hogy a baráti kör hogyan beszélt, hogyan gondolkodott a melegekről, így a fiatal Havadtoy is értette, mi volt a konszenzus a korabeli magyar társadalomban. Számára az ország elhagyása nem csak a kommunista rezsim alóli felszabadulást jelentette, hanem egy olyan autonóm élet megélésére is lehetősége adódott, amelyről korábban nem is álmodhatott volna. Az életem kalandja a szabadsággal kezdődött, nem cserélnék senkivel sem.
