Főszerepben a roma tehetségek - Jön a Romaként. podcast új évada!
A Romaversitas Alapítvánnyal együttműködve hamarosan elindul a Romaként. podcastsorozat következő évada, melyet ezúttal a GLAMOUR-ral együttműködve készítenek el a videósorozat szerkesztői. Horváth Zsolttal a sorozat műsorvezetőjével, a szervezet kommunikációs menedzserével beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
A Romaként. podcast célja, hogy minél több különleges, a maguk területén sikeresen tevékenykedő romát ismerhessen meg a közönség és egyúttal rálátást kapjunk a magyarországi romák különböző értékrendjébe, gondolataiba, világlátásába.
Mi a legfontosabb küldetése a Romaversitas Alapítványnak?
A közel húsz év alatt egy nagyon fontos cél köré gyűrűznek a tevékenységeink: amikor elindult útjára a szervezet, a kezdetektől az volt a missziónk, hogy egy önálló narratívával rendelkező roma értelmiséget kell építeni. Ezen belül fontos a polgárjogi tudatosság, az aktivista ambíciók kérdése, de rendkívüli szerepe van, hogy olyanok is kövessenek minket, akik egyszerű munkavállalók, vállalkozók vagy éppen felsővezetők.
Mik a tevékenységetek fő alappillérei?
Jelenleg három programunk van, az első az egyetemista tanulmányokra felkészítő programunk. A második a polgárjogi tudatosságra nevelő aktivista program, a harmadik keretében pedig az egyetem utolsó évében lévőket vagy karrierjük elején lévő nőket célozzuk meg, ezekre 18-30 éves korig lehet jelentkezni. Az elmúlt években több programunk is volt, de jelenleg ez a hármas jelenti az alapot, ebből születnek különböző egyéb ügyek, amikkel úgy érezzük, hogy éppen foglalkoznunk kell.
Jelenleg kommunikációs menedzserként tevékenykedsz, korábban pedig a Romaversitas ösztöndíjasa voltál. Hogy indult a kapcsolatod a szervezettel?
Két évvel ezelőtt találkoztam először az alapítvánnyal, épp akkor végeztem a BME-n a kommunikációs és média mesterszakot. Úgy csináltam végig az alapszakot, hogy nem voltam roma értelmiségi közeg tagja, ami miatt nagyon sokáig magányos is voltam. Az egyik közösségi oldalon láttam meg az ösztöndíj felhívásukat. Hiába dolgoztam szakmai diákmunkát és kaptam az egyetemtől ösztöndíjat, muszáj volt keresnem valami bérkiegészítő plusz tevékenységet, pont kapóra jött a Romaversitas felhívása. Hatalmas segítséget jelentett, hogy bevettek, a közösség részese lehettem és megismerhettem hozzám hasonló értékrendekkel gondolkodó roma származású embereket.
Közben abszolváltam az egyetemen, elkezdtem munkát keresni. Akkoriban csatlakozott az új ügyvezetőnk, Fedorkó Bogi a szervezethez, neki köszönhetem, hogy meglátta bennem a lehetőségeket, ő kezdett el becsatornázni a különböző projektekbe. Kiderült, hogy számítanak rám különböző projektekben, többek közt a podcast folytatásában is, ugyanis amikor ösztöndíjas voltam, akkor a program keretében a társaimmal közösen készült el az első próbaadása a ROMAKÉNT.-nek Varga Erikával, a Romani Design vezetőjével.
Korábban már volt tapasztalatom műsorterv készítésben és műsorvezetésben a Polémia Intézet Kultikus podcastjával, és rendszeresen jelentek meg cikkeim egy popkulturális magazinban, így igent mondtam a felkérésre, nem sokkal később elindult a Romaként podcast. A Polémia Intézetet még szociológia tanulmányi időszakomban kezdtük el csinálni a haverjaimmal, manapság már nem vagyok túl aktív tagja, mivel nincsenek társadalomtudományi ambícióim, de félig parkolópályán még működik a Kultikus. Ebben röviden-tömören popkulturális kérdésekről beszélgetünk mélyre nyúlva, de kellő lazasággal.
Magától értetődő volt, hogy roma származásúként egy ilyen érdekeket képviselő szervezetnél tevékenykedj?
Egyáltalán nem volt terítéken, két munkaajánlatom is volt, amikor elvállaltam ezt a tevékenységet. Egy média-, és egy reklámügynökség is felvett volna teljes állásban, mégis úgy éreztem, hogy a Romaversitasnál felkínált lehetőségek teszik lehetővé, hogy a lehető legjobban kiteljesedhessek. Szóval nem volt ilyen koncepcióm, hogy na akkor keressünk valami roma alapítványt. Diákként dolgoztam startupnál, mehettem volna multihoz is, karrierkezdőként pedig voltam olyan szerencsés, hogy választási lehetőségeim voltak. Számomra a Romaversitas pozíciója volt a legizgalmasabb. Kevés munka része, hogy videós podcast keretében érdekes emberekkel beszélgess.
Gyakran számolnak be arról a tényről roma származású emberek, hogy a származásuk jóval hátrébb sorolja őket a sikerhez vezető úton. Te, hogy látod ezt a kérdést?
Hasonlóan gondolom én is, bár hozzáteszem én privilegizált roma vagyok. Ennek nem az az oka, hogy gazdag családból származok, hanem a bőrszínem jóval fehérebb, az emberek inkább gondolnak spanyolnak, olasznak vagy arab származásúnak, kevésbé érnek előítéletek, viszont az egyetemre kerülve például nekem is voltak nehézségeim. A családom nagyon büszke volt rám, hogy egyetemre mentem, de mivel nem ismerték a felsőoktatási rendszert, féltek attól, hogy diákhitelem lesz és miből lesz finanszírozva a történet. Ezzel végül nem volt probléma, mert nem önköltségesen végeztem el egyik egyetemet sem.
Nem volt a családi környezetemben olyan személy, aki elmagyarázta volna, hogy működik a felvételi (vagy ha lett volna, nagyon régen nem beszéltünk már és nem mertem lépni), a neptun, a felsőoktatási rendszer, vagy alapvetően hogyan kell egyetemre járni? Nagy lehetőségként éltem meg, hogy bekerültem a Pázmányra, majd a Műegyetemre. Sokszor nem értettem a társaimat, miért nem élik meg úgy az egyetemre járást, mint én. Aztán ahogy az évek teltek, bennem is sok minden megfogalmazódott a XXI. századi oktatással kapcsolatban, de ez egy nagyon másik téma.
Ehhez az ambíciódhoz kellett az is, hogy megfogalmazd magadnak: szeretnél kitörni vagy változtatni azon az élethelyzeten, amiben éppen vagy.
Nem szeretjük a kitörés szót használni, az utóbbi időben a különböző médiumok felkapták ezeket a kitöréstörténeteket, amikor a nagy szegénységből, hányattatott sorsból, hogyan ér el valaki nagy küzdelem árán sikereket. A valóságban nem minden történet ennyire fekete vagy fehér. Az én esetemben például az adott élethelyzetek történése és a körülöttem lévő emberek támogatása is nagyban meghatározta, hogy mostanra így alakuljon az életem.
A tipikus kitöréstörténetekből általában kimarad, hogy az egyén mögött van egy szervezet vagy egy mentor, aki végigkíséri vagy segíti ezen az úton. Minden csak megfogalmazás kérdése, ezért is fontos, hogy az ilyen történeteket megfelelően kezeljük, de nyilván az egyéni ambíció elengedhetetlen hozzá. Kell az akarás, a tehetség és a talpraesettség. Személy szerint nekem nem kellett a “klasszikus” értelemben “kitörni”, úgy érzem.
A GLAMOUR magazinnal együttműködve hamarosan újraindul a Romaként. podcast sorozat. Mesélj egy kicsit az együttműködésről és az új részekről.
Műsorszerkesztés szempontjából mindig nagyon nehéz megtalálni azt a balanszt, hogy az ismert embereken keresztül, olyan szereplőket is bemutassunk, akik kevésbé vannak reprezentálva. Próbáltunk olyan közéleti, művészeti szereplőket megkeresni, akik gondolkodó emberek, nem félnek elmondani a véleményüket, emellett szeretnénk terepet adni a nálunk egykori vagy éppen valamelyik programban részt vevőknek.
A szereplőkön keresztül szeretnénk megmutatni, hogy a roma emberek sem egyformák, nem feltétlenül gondolják ugyanazt a világról és nem ugyanazok a tapasztalataik. Egységes egészként szoktak beszélni arról, hogy “a cigányok”, pedig mi is emberek vagyunk különböző gondolatokkal. Az eddigi adásokban volt olyan vendégünk, akivel egyetértettem dolgokban, meg volt olyan akivel kevésbé. Ez a lényeg. Jöjjenek, beszéljenek, gondolkodjunk és raktározzuk el magunkban a beszélgetés adta élményt.
Larry Kingről sokszor állítják, hogy riporterként a régi-iskola tagja volt, illetve ő nem volt olyan konfrontatív, mint egy másik nagy legenda, Mike Wallace. Én mindkettejük stílusát nagyon szeretem más okból, de például ehhez a podcasthez kifejezetten jobban illik King érdeklődő, beszéltető stílusa. Rengeteg videót néztem vele, amiben az interjútechnikájáról beszél. Mivel ez továbbra is egy podcast, ezért nem viselkedem újságíróként, de ezeknek az interjútechnikáknak az ismerete és Larry King stílusa nagy hatást gyakorolt rám. Szerintem sokat hozzátesz, hogy többet ki tudjak hozni a vendégeimből, aztán persze remélem a nézők/hallgatók is így gondolják.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”