A kerámia újra meghódította a világot – ismerd meg Rácz Rebeka különleges tárgyait

Jó ideje kerámiázol, hogyan foglalnád össze a stílusodat, érdeklődésedet? Változott az eltelt évek során?

Fontosnak tartom, hogy mindig valami újat készítsek, ne ismételjem önmagamat. Így számomra is érdekes, izgalmas marad az alkotás folyamata, és új ötletek is könnyebben születnek. Az évek alatt nem engedtem abból sem, hogy a tárgyaim által megkérdőjelezem az evidenciákat, amelyek a mindennapjaink részei: nyitott szemmel járni és megkérdőjelezni, nem elfogadni a normákat, csak azért, mert úgy illik, vagy mert mindenki úgy csinálja.

Mostanában milyen tárgyakat készítesz legszívesebben? Mi foglalkoztat?

Sok használati tárgyat készítek, de úgy érzem, hogy lassan újra a kevesebb funkcióval bíró tárgyak kerülhetnének előtérbe. Úgy tűnik ez egy állandó hullámzás bennem. Legutóbb a lámpák keltették fel az érdeklődésemet, és még mindig nagyon sok ötletem van a jövő lámpáira nézve, illetve szeretnék nagyobb tárgyakat is készíteni. A kedvenceim talán a hamutálak, amelyek sokszor inkább játszóterekre hasonlítanak - régóta készítem őket, és sose unom meg. Természetesen ezek között sincs két ugyanolyan tárgy.

Ahogy mondtad is, használati és dísztárgyakat is készítesz, hogyan viszonyulsz ehhez a két, első ránézésre egymástól távol álló tárgytípushoz? Szétválik a kerámiázás számodra alkalmazott és művészi attitűdre?

Pont azt élvezem, amikor elmosódik a határ a használati tárgy és a dísztárgy között. Miért kéne szigorúan kettéválasztani a kettőt? Úgy látom, hogy olyan korban élünk, amikor mindent lehet. Amikor leomlanak a határok, újraíródnak definíciók, amik sok ideig alapvetésként voltak velünk. Ez pedig oda vezet, hogy mindenki csinálhat mindent, szinte semmire nem lehet azt mondani, hogy ne lenne helye. Emiatt nagyon sok nagyon vegyes munka születik és egyre nehezebb kibogarászni az eredeti vagy értékes gondolatokat, a jó oldala ennek viszont, hogy mindenki kipróbálhat mindent. Például szerintem már itthon is egyre többen hozzászoktak a gondolathoz, hogy nem kell intézményesített keretek között tanulni a kerámiázást ahhoz, hogy valaki ezzel foglalkozzon.

Használati tárgyaidban a színek, a formák és a minták is nagyon hangsúlyosak, tudnál választani vagy fontossági sorrendet felállítani?

Fú, nem! Szerencsére nem. Azt hiszem a három egyenlő aránya adja a Rebu stílusát. Rettentően élvezem a tárgy megformálási és díszítési folyamata közötti különbözőségeket. Ha már elegem van az agyag nyomkodásából, nagyon felemelő érzés, hogy áttérhetek a festésre, ami teljesen más hozzáállást követel meg. Elég változatos fázisai vannak egy tárgy elkészítésének, szerencsére még mindig a kezdeti lelkesedéshez hasonló energiákat érzek, amikor leülök dolgozni.

Magadtól kezdtél kerámiázni, ha jól tudom keveset tanultad. Mit javasolsz annak, aki szintén kipróbálná?

Azt, hogy semmiképp ne üljön le otthon agyagozni úgy, hogy semmit nem tud a dologról. Legalább egy pár alkalommal menjen el egy kurzusra, vagy valakihez, aki megtanítja az alapvető dolgokra, mert rengeteg bosszúságot fog megspórolni vele magának. Én nagyon örülök, hogy nem ezt tanultam az egyetemen, de nagyon érzem a hátrányát is. Máig történik olyan, hogy egy bátrabb próbálkozás eredménye kuka lesz, és mindig arra gondolok, ez az én tanulópénzem. Ez az ára annak, hogy szabadabban állok a dolgokhoz, hogy saját magam kísérletezem ki, amit csinálok.

Véleményem szerint annak a kerámiás bummnak a hajnalán kezdtél ismertté válni itthon, amikor sokan elkezdtek hobbiból vagy komolyabban kerámiázni. Hogy látod, élted, éled meg, hogy sorra nyílnak Budapesten a kerámia műhelyek és a közösségi médiát is elárasztották ezek a tárgyak?

Igen, nagyon beindult itthon is végre ez a dolog és én nagyon örülök neki. Kicsit azt is remélem, hogy az én tárgyaim is inspirálnak embereket arra, hogy elkezdjenek agyagozni, ahogy bennem is volt egy olyan gondolat, amikor még régen a külföldi keramikusok munkáit nézegettem, és láttam, hogy elég szabálytalan a tárgy, hogyha ez oké, akkor viszont én is csinálhatom, hiába nem tanultam soha. Azóta is rengetegen keresnek meg, hogy hol kezdjék, hogyan kezdjék el, és mindenkinek ajánlottam a helyeket, ahol én tanultam. Szerintem nagyon jó, hogy egyre többen kipróbálhatják magukat a területen, illetve hogy olyan dolgokat próbálhatnak ki, amelyhez a kezüket használhatják, és ami egyre könnyebben elérhető. Most már úgy tűnik, mintha egy kicsit túl trendivé is válna a dolog, de aki nem mélyed el benne rendesen, az úgyse fogja sokáig csinálni. Szerencsére úgy látom, hogy sokan elég kitartók!

Külföldön is állítottál már ki és értékesítesz is. Milyennek látod a nemzetközi kerámiás szcénát? Más, mint itthon?

Furcsa, mert mindkét területet szinte csak az online térből ismerem. Itthon sem vagyok kapcsolatban sok keramikussal, persze azért néhányukat ismerem személyesen. Nagyon más az online reprezentáció, de ez egy teljesen más téma, lényeg, hogy szinte minden a virtuális világból van meg. A nemzetközi szcéna nagyon vegyes, én nagyon érzem, hogy ahol régebb óta az oktatás szerves része - pl. Amerika, Ausztrália -, ott rettentő izgalmas dolgok születnek. Meglepő, hogy bár oly sok dologban Nyugat-Európa izgalmasabb szereplőkkel bír, akik előrébb is járnak, a kerámiában én ezt nem így látom. Egész Európában később jött el a kerámia reneszánsza, és lassan alakul - amivel természetesen semmi baj nincs.

Mik a terveid a branddel? Mit láthatunk tőled mostanában?

A járvány alatt nagyon sokat dolgoztam, így most kicsit megpróbálok lazítani, de nyár végén érkezik az új kemencém, ami miatt nagyon izgatott vagyok. Sok új anyagot szeretnék kipróbálni, új masszákat, mázakat, kísérletezni magasabb hőfokokkal. Régóta vágyam bútorokat készíteni, remélhetőleg ehhez is egy lépéssel közelebb fogok kerülni.

Szerző: Dózsa Kamilla