Vadító hírességektől a szobanövényekig – avagy hogyan idomul a rajongásunk

Betudjuk ezt a pszichológiai jelenséget a fiatalkorunk egyik kötelező elemének anélkül, hogy belegondolnánk, milyen fontos szerepe van a személyiségfejlődésünkben. Rajongásunk tárgya, legyen az egy dögös színész, bohém énekes vagy akár az időjós a tévében, valójában tükröt tart elénk kibontakozó ízlésünkről.

Amikor még csak ismerkedünk a világgal, de leginkább saját magunkkal könnyebb másokat nézni, utánozni és szeretni, ebből a kalandból pedig tovább visszük bevált részecskéket. Edward Cullen, Anakin Skywalker vagy Zac Efron képesek voltak a puszta kétdimenziós jelenlétükkel feltolni a pulzusomat. Ekkor még nem igazán értettem, hogy mit súgnak nekem ezek a kedves karakterek, de aztán szépen kezdett lecsupaszodni az ízlésem először csak a fiúk terén. Természetesen azóta sem hívott el egyik sem randizni, de azt hiszem mostanra erről már le tudok mondani.

A felnőttek nem rajonganak?

De igen, csak már nem egészen így hívjuk és a pasikon túl is érnek ingerek. Többnyire mindenkit elér az a fordulópont, amikor a valóság izgalmasabb lesz a képzelt világunknál. Egyébként én a mai napig sokat ábrándozom, de a barátnőim mindig mondják, hogy speciális eset vagyok maradandó tini vonásokkal. Nem bánom. Szerintem aki képes egészségesen megőrizni ezt a tulajdonságát a felnőtt éveire, színesebben tudja megélni az élményeit.

A rajongásunk éppúgy érik, ahogyan mi. Csak most már kevésbé szexi vámpírokért lángolunk – bár mi rossz van abban, ha egy film erejéig legeltetjük a szemünket? – hanem a tökéletes almáspite receptért, egy dizájnos lakáskiegészítőért, politikai műsorokért vagy a hobbinkért. Az is rajongás, amikor minden reggel hatkor elindulsz futni, ahogyan az is, hogy nem tudsz zuhanyozni anélkül, hogy ne szólna a háttérben a kedvenc beszélgetős műsorod. De éppenséggel miért ne rajonghatnánk egymásért? A mederben tartott, tudatos rajongás például egy párkapcsolatban remek üzemanyagként szolgálhat a lustább időszakokhoz.

Találd meg, amiért te is odavagy

Ne azért, mert ez a trend és akkor végre tudsz valamit posztolni, hanem hogy teljesebb életet élhess. A tinédzserek ilyen szempontból sokkal bátrabbak, hogy nyíltan mernek szeretni valamit, amit nem is ismernek. Mi felnőttek pedig megtehetnénk, hogy fejest ugrunk bármilyen újdonságba, mégis sokszor a jól bevált mellett voksolunk, és még azt is csak félig csináljuk. Elő a gyermeki lelkesedéssel és irány felfedezni! A személyiségünk is akkor kerekedik, ha folyamatosan kap új ingereket, ne sajnáljuk hát magunktól!

Ha többet hallanál a témában, akkor nézz bele a Púdermentes ezzel kapcsolatos adásába:

Havasi Virág