Púdermentes podcast: Hogyan találd meg önmagad?

Most őszintén, nem könnyű motiváltnak maradni még akkor sem, ha az ember megtalálta élete tevékenységét. Egy idő után mindenben megjelenik a sematizmus, a monotonitás, elnehezül az egész attól, hogy feladattá válik és végül ott liheg a nyomunkban a kiégés… Kicsit olyan ez, mint egy kapcsolatban megtalálni az igazit, akiért érdemes küzdeni, áldozni és képesek vagyunk megtanulni megújulni.

A motivációs küszöbünk gyakran kézen fogja az önértékelésünket, és teljes harmóniában elindulnak a lejtőn. Ilyenkor tudjuk azt érezni, hogy igazából semmihez sem értünk, és tulajdonképpen minden, amit csinálunk nem csak hogy rossz, de még felesleges is.

Mi van, ha nincs tehetségem semmihez?

Íme, önmegvalósításom egyik legrettegettebb mondata. A jó hír az, hogyha kicsit jobban belegondolunk, a tehetség nem fontos ahhoz, hogy megtaláld azt, ami motivál. Persze gyakran kéz a kézben járnak, de ez sokkal inkább szól önismeretről vagy arról, hogy kinek mihez van érzéke. És most, hogy letettük ezt a súlyt, hogy valamiben muszáj jónak lenni, már meg is láthatjuk a szépségét ennek a keresgélésnek. A magam részéről állítom, hogy az egyik legjobb érzés, amikor felfedezek valami újat, ami érdekel, és éppen ez a titka az egésznek: megtalálni valamit, ami csak az enyém, általa több lehetek, többet adhatok, és végre elindulok egy irányba azon a bizonyos úton.

Létezik iránytű, ami eligazít?

Szellemi leltár

Érdemes az önvizsgálatot egy őszinte kitárulkozással kezdeni magunk felé, és összegyűjteni, milyen gátak nem engedték meg eddig, hogy kibontakozzunk. Nem kell világmegváltó gondolatokat előásni, teljesen rendben van, ha belátja az ember a négy fal között, hogy lusta, nem jó a kapcsolatteremtésben vagy eddig még nem igen volt kitartó semmiben.

Gyorsan teremtsük meg a balanszot, és emellé a lista mellé szedjük össze, hogy ezzel szemben miben vagyunk jók. A korábbi szigort engedjük el és simogassuk meg az egónkat, amivel csak tudjuk. Remek kiindulópont lehet ez a papírra vetett érzelmi attitűd kavalkád, ami betekintést enged a mélyebb ráncaink közé.

Nézd magad egy kicsit távolabbról

Nem szoktad azt érezni, hogy a magadról alkotott kép nem enged elrugaszkodni a valóságtól? Vagy éppen fordítva: torzítja és szépíti az igazságot? Tegyél egy próbát, és szemléld magad akár egy idegen. Mélázz kicsit a tulajdonságaidon, a döntéseiden, az emberi kapcsolataidon… Meglátod, néha a távolság segít észrevenni azt, ami végig az orrod előtt volt.

Tépkedd le a címkéket

Ezt már nevezhetjük haladó szintnek az önismeretben, hiszen a visszacsatolás manapság az egyik legnagyobb függőség. Annyit őrlődünk azon, hogy mit gondolnak rólunk mások, hogy szépen lassan feladjuk a személyiségünket és elfelejtünk önmagunk lenni. Könnyedén cipelhetjük ezt a gyerekkorunk óta, de gimis traumák, érzelmi csalódások és karrierkudarcok is jócskán próbálnak felcímkézni. Ahogy egy jó matrica is, felfelé könnyen megy, leszedni viszont annál nehezebb és fájdalmasabb, de ha nem mások megítélésével kidekorálva szeretnénk élni, muszáj letépkedni őket.

Görcsoldót ide!

Próbáld megengedni magadnak a haladékot, ha még nem tudod mit vársz igazán az életben. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkozz ezzel, de az útkeresés nem lehet erőltetett és nem is megy parancsszóra. Próbáld ki magad minél több dologban, ami egy kicsit is megdobbantja a szíved, és mielőtt belevágnál hagyd otthon az elvárásokat.

Tanulj meg hinni magadban

Amikor végre megvan az irány, már csak ahhoz kell bátorság, hogy elinduljunk felé. A mai világ kevés előnye közül az egyik az a szabadság, ami a lehetőségek sokszínűségében rejlik. A kitartás és a hitelesség pedig egy olyan útravaló ehhez a kalandhoz, ami jó eséllyel el is kalauzol a célhoz.

Téged is foglalkoztat az útkeresés? Érdekel az önismeret? Szívesen hallanál még a témáról?

Akkor hallgasd meg az ehhez kapcsolódó Púdermentes adást:

Szerző: Havasi Virág