Bűnös élvezetek és a megérdemelt feloldozás
Ismerős az érzés, amikor apró, édes vétkek ellen küzdesz, de amikor végül elgyengülsz és átatod magad a sáros örömöknek, végül sokkal nagyobb élvezetet nyújtanak? Mik a leggyakoribb guilty pleasure faktorok az életünkben? Miért okoz nagyobb jót, mint a legális boldogság? Mennyi bűnös élvezetet engedhetünk meg magunknak?
Ezeket láttad már?
Sajnos úgy vagyunk kódolva, hogy az életünk legtöbb területén a bűntudat és a gyönyör szinte kéz a kézben jár. Bármelyikkel is találkozunk, könnyen lehet, hogy kis idő múlva felüti a fejét a másik is. Jó lenne ezt annyival megmagyarázni, hogy szükség van az ellentmondásos élvezetekre - ezzel is balanszban tartva az univerzumot - de arról nem volt szó, hogy a bűnös élvezetek sokszor nagyobb mámort okoznak, mintha legitim módon örömködnénk. Vegyük sorra miknek esünk leggyakrabban áldozatul, és mit tehetünk ellenük.
Egyszerű, de nagyszerűnek ítélt tartalom fogyasztása
Habzsoltál már sekélyes romantikus sztorikat? Csüngtél órákon át reality műsorokon? Titkon imádod, amikor beszippant egy bulvár magazin? Mind vágyunk egy kis üresjáratra, amikor elvárások nélkül nézhetünk ki a fejünkből. Amikor a TLC előtt ragadsz, az pontosan ez a fajta kikapcsolódás az agyadnak. Az elmúlt években megnőtt az a hasznossági nyomás, hogy az időnket mindenképpen valami értelmes tevékenységgel kell tölteni. Ne feledd, hogy néha ilyen típusú relaxáció is szükséges, így a trash média fogyasztására végül is tekinthetünk befektetésnek. Arról nem is beszélve, hogy utána tutira megjön a kedved az értékteremtéshez!
Az a fránya birtoklási vágy
Érdekes dopping tud lenni a vásárlás: elűzi a bánatot, önbizalmat ad, elfoglaltságot nyújt, amitől máris teljesnek érzünk egy-egy napot. Aztán amikor kezedben a szatyrokkal hazaérkezel, azok amint földet érnek jön a zsigeri bűntudat. Az impulzusvásárlás veszélyes terep lehet, különösen azok számára, akik hozzám hasonlóan minden árat lefelé kerekítenek. Ellenben néhány listával, önfegyelemmel és rendszeres szelektálással a vásárlás igenis megadhatja a kellő shopping-boldogsághormont, és még a pénzedet is megfontoltan verheted el.
Csak ezt még bekapom és vége!
Ki ne evett már meg egy nagy doboz fagyit szégyentelenül rövid idő alatt, fél rúd szalámit vacsora után vagy kínosan sok csokikockát éjfélhez közeli időpontban? Mindenki. Ez pedig nem lehet véletlen, ugyanis van az az állapot, amin tényleg csak egy kis finomság segít. Hiszem, hogy nem véletlenül vannak ízlelőbimbóink, ám ahhoz, hogy ügyesen lavírozzunk a bűn és az élvezet között, muszáj mértéket tartani; elsősorban az egészségünk érdekében. A teljes tiltás sosem a legjobb módszer, ezért engedj meg magadnak minden nap egy keveset, mielőtt elszakadna a cérna és fejest ugranál a hűtőszekrénybe. És akkor még nem említettük az egészséges és bármikor elfogyasztható nasikat…
Infófüggés, folyamatos háttértevékenységünk
Nem tűnhet komolynak, ám annál több embert érint. Ha egy picit tovább gondoljuk a tényt, hogy egy nap hányszor frissítjük görcsösen az üzenőfalat, máris azonosíthatjuk a bűnös élvezet egy fajtáját. Ám van néhány haladó műfaj is: profilok csekkolgatása, Reddit addikció, kommentháború pörgetése és így tovább...
Mi baj lehet, ha egy kicsit kalandozunk az internet sötétebb bugyraiban, nem igaz? A gond csak az, hogy ezek a látogatások többnyire olyan negatív érzésekkel járnak, mint amilyen a kissebségi komplexus, az irigység vagy a káröröm. Ilyenkor máris jön a bűntudat, ha belegondolunk, hogy ezeket az érzéseket akár inspirációra, kultúrára vagy önfejlesztésre is cserélhetnénk.
Miután magam is megvallottam a bűnös élvezeteimet, rá kellett jönnöm, hogy a legfontosabb tanulság számomra az őszinteség. Miért csinálom ezeket? Mit próbálok pótolni? Miért ne engedhetném meg magamnak? Biztos, hogy ez jó nekem? A döntés mindig adott: szokásainkat kis tudatossággal megváltoztathatjuk, de azért azt senkinek sem javaslom, hogy minden élvezeti forrást háttérbe szorítson, még ha ha abban van is egy kis huncutság!
Érdekel a téma? Hallgasd meg a Púdermentes podcast bűnös élvezetekről szóló epizódját, ahol mindent elmesélünk:
