Pozitív pszichológia és egy sorozatgyilkos

Most vezető szerkesztőnk, Kerekes Anna osztja meg veletek, mi az, amit idén nyáron biztosan el fog olvasni, ha végre kitör neki is a vakáció.

David Buckley: David Bowie (Cartaphilus, 4990 Ft)


2006 óta vagyok Bowie-rajongó, és életem egyik mikrotragédiájának tartom, hogy annak idején, amikor a Szigeten lépett fel a zenész, még nem ismertem annyira, hogy érdekeljen a koncertje. Nem is mentem el. Vélhetően pedig nem is fogok soha többet, ugyanis Bowie hosszú évek óta nem koncertezik, és lassan 70 éves lesz, szóval nem valószínű, hogy most fogja meggondolni magát. Mindegy, ez a hajó már elment, a rajongás viszont megmaradt, úgyhogy végre befejezem életrajzi regényét, amit még jó pár éve, karácsonykor kaptam a szintén Bowie-rajongó barátnőmtől. Innen üzenem neki, hogy életem egyik legszebb pár hete volt az, amikor együtt laktunk, és minden reggel a Space Oddityre keltünk!

Barbara Fredrickson: Love 2.0 – Határtalan szeretet (Akadémiai Kiadó, 3700 Ft)


Fredrickson a 2000-es években útjára indult Pozitív Pszichológia egyik legismertebb alakja. Kutatásaiban a pozitív érzelmek vizsgálatára specializálódott. Milyen menő már ez! A könyvben a szeretet és a szerelem témáját járja körül tudományos igényességgel, de rendkívül olvasmányos stílusban. Ha hihetünk a fülszövegnek – és miért ne tennénk? -, akkor a könyv hozzásegíthet minket ahhoz, hogy erőteljesebben éljük át a szeretet és az empátia érzését, és – amerikai szerzőhöz méltóan – mindezt konkrét gyakorlatokon keresztül tanulhatjuk meg Fredricksontól. Alig várom, hogy belevessem magam, és remélem, hogy a blogomhoz is remek inspirációs forrásul szolgál majd a Love 2.0.

Joyce Maynard: Lány a hegyen (Alexandra, 3499 Ft)

Imádom a krimiket, thrillereket, filmben és könyvben egyaránt. A baj csak az, hogy mind a vásznon, mind a könyvesboltokban sokkal több gagyit találni a műfajból, mint amennyi igényes darabot. Legutóbb tavaly tudtam örülni egy jó kis borzongásnak olvasás közben, amikor Stephen King új novellái akadtak a kezembe. Joyce Maynardről nem sokat tudok, de az bíztató, hogy elismert magazinoknak ír évtizedek óta, számos irodalmi díjat kapott, és tehetségére – meg, hát, szépségére – annak idején Salinger is felfigyelt. Mivel tényleg nagyon szkeptikus vagyok már, és a könyvek elég drágák, negyed óráig olvasgattam a könyvesboltban, mire rászántam magam, hogy megvegyem a Lány a hegyent. Eddig tetszik, nem találkoztam például azzal a mondattal, aminél pár éve megfogadtam, hogy automatikusan becsukom a könyvet, ha meglátom: "X.Y elsimított arcából egy rakoncátlan hajfürtöt." Ráadásul egy sorozatgyilkosról szól, ezeket a sztorikat meg különösen imádom.