Péterfy Bori: „Az önazonosság és az őrület inspirál”

Ez a cikk több mint 6 hónapja frissült utoljára, a benne lévő információk elavultak lehetnek.

Péterfy Bori az első számú példaképünk. Íme egy igazi ikon, aki autentikusan képviseli a rock and roll stílust, a hamisítatlan életigenlő érzést. A GLAMOUR Women of the Year-díjas énekesnő egy jelenség, akin életre, vagy inkább talán táncra kel minden ruhadarab.

Ezeket láttad már?

Péterfy Bori könyve megidézi a sokoldalú művészt az olvasó számára

Fotó: Földi Ádám

Péterfy Bori a kortárs magyar művészeti szcéna egyik megkerülhetetlen alakja, aki nemcsak színész, énekes és dalszövegíró, de a Borikönyv megjelenésével író is egyben. Viszont igazából mindegy, hogy Bori éppen mit csinál, mert egy ütős koncerten, egy húsbavágó darabban, vagy a nosztalgiával teli, kaotikus könyvében is ugyanazt az élményt kapjuk: kompromisszumok nélküli önazonosságot és önfeledt lázadást. A sokoldalú művészt a Borikönyv megjelenése kapcsán kérdeztük az elmúlt időszakról, és arról, hogy mi hajtja előre.

A korlátozásoknak vége, kezdődik a fesztiválszezon. Hogy vagy mostanában?

Most nagyon izgalmas ez az időszak, mert két év kihagyás után végre újra lesz gitáros a zenekarban, és ez fantasztikus, új energiákat fog adni az amúgy energiákban nem szűkölködő bandának. Mivel a járvány az élő zenét, a koncertezést tette leginkább lehetetlenné, mostanában színészként vagyok igazán leterhelve, nagyon sok új szerepem lett, rengeteget játszom, forgatok, ennyire aktív időszak színészileg már nagyon rég nem volt az életemben. És a világjárás is elindult végre megint, mert Mundruczó Kornél Látszatélet című fantasztikus előadásával nagyon sokat turnézunk külföldön.

Láthattunk már színpadon és filmvásznon is, most pedig a Borikönyv lapjain köszönsz vissza. Miért az irodalomhoz nyúltál, hogy elmondd a történeteidet?

Az irodalmi véna nagyon erős a családban, viszont a dalszövegírással is sokáig úgy voltam, hogy nem erőltetem, van itt elég költő, nekem máshoz van tehetségem. Aztán az utóbbi tíz évben rengeteg szöveget írtam, és élvezem. Általában nem gondolnák rólam az emberek, de zárkózott vagyok, ha a saját életemről kell beszélnem, sokkal inkább szeretem, ha azt látják bennem, ami a színpadon vagyok. Éppen ezért kicsit meredek ötletnek tűnt, hogy legyen egy életrajzi könyvem, a szó nem klasszikus értelmében. De megismerkedtem egy fiatal íróval, Tóth Júlia Évával, aki nagyon inspirált és megtetszett nekem. Egy teljesen véletlen ötlet volt, hogy akkor írjon rólam.

Tóth Júlia Éva: Borikönyv SCOLAR 5975 Ft

Milyen volt az alkotási folyamat?

Nagyon nagy lendülettel kezdtük, bevontuk alkotótársnak Stark Attila grafikust is, akinek nagyon szeretem a világát, és több mint tizenöt éve állandó grafikusa a zenekarnak: mindenképpen szerettem volna, ha ezt a könyvet is úgy telefirkálja, teleírja, mint a lemezeinket, plakátjainkat. Azt az elején leszögeztük, hogy nem egy klasszikus életrajzi könyvet akarunk. Magunk között úgy neveztük el, hogy „trashbook". De mikor megláttuk az első nyomtatott példányt, akkor szembesültünk vele, hogy annyira szép könyv lett, hogy ez a kifejezés már nem is illik igazán rá. Tele van fényképpel, történettel, rajzzal, az életem felvillanásaival. Szerettem volna egy tárgyat, amiben benne vagyok, hogy annak, akit érdeklek, vagy aki szeret és a rajongóm, ott legyen a polcán – és megidézhessen. Ha nem is olvassa, csak kinyitja, az egész világa ugyanolyan kaotikus, őrült legyen, mint amilyen én vagyok – mint amilyen a művészetem világa. Ezt a káoszt sikerült megvalósítani, de a linearitása a történeteknek azért megmaradt: tényleg úgy kezdődik a könyv, hogy megszülettem és ott ér véget, ahol most tartok.

Visszatekintve az életedre, van olyan, amit ma már máshogy csinálnál?

Nagyon furcsa volt ebből a szempontból az egész folyamat. Az elején nagyon sokat nevetett rajtam Julcsi, mert mindig azt mondtam: „De hát nem emlékszem semmire!” Az alcím is ezért lett Nyomozás egy nő után. Tényleg úgy éreztem, hogy elkezdek a saját életem után nyomozni, hogy ki is volt ez a nő, és mit miért csinált. Érdekes volt az életemnek a legsötétebb korszakait megfogalmazni, leírni. A legkitárulkozósabb részek azok, amikor egy-egy dalszövegnél elmesélem, milyen életkrízisben írtam, mi van mögöttük.

Péterfy Bori kompromisszumok nélkül képviseli azt, amiben hisz

Fotó: Földi Ádám

Ha ez a folyamat egy nyomozás volt, mi az, amit a könyv készítése közben találtál?

Azt megint megláttam, hogy – főleg művészileg – a döntéseim és a választásaim mennyire jók voltak. Hogy képes voltam egész életemben mindenféle csábításnak ellenállva a művészetnek azt a részét űzni, ami engem is érdekel, amiben azt gondolom, hogy érték van. A vége viszont nagyon megviselt. Látni, hogy mennyire nem kellünk ebbe az országba, mennyire nem érték a mostani hatalom számára a művészet, az alkotás, a gondolkodás, a kreativitás. Döbbenet minden szempontból, ami a szellemi élet kiirtásával történik. Főleg az én generációmnak, amilyen fantasztikus volt a kilencvenes évek, a kétezres évek eleje, tele kultúrával, alkotással; és mindez hogyan lett tönkretéve. Pedig az emberek imádják és akarják az igazán magas művészetet. Elkeserít, hogy mennyi fantasztikus dolgot hoztunk létre a kollégáimmal, alkotótársaimmal, és ehhez képest hol tartunk, mennyire vagyunk megbecsülve és hány tehetséges ember, rendező, operatőr, író hagyta el ezt az országot az évek alatt.

Az egyik legönazonosabb jelenség vagy. Hogyan tudod kompromisszumok nélkül képviselni azt, amiben hiszel?

Sokszor nehéz volt a covid alatt is nemet mondani ilyen-olyan lehetőségekre, de eldöntöttem: egyszerűen az én életem túl rövid ehhez. Nekem nem önazonos a bulvár, és képtelen vagyok olyan dologban részt venni, amiről úgy érzem, hogy nem az én világom. Én így vagyok boldog.

Művészként mi az üzeneted?

Nem szeretnék üzenetet átadni. Az ember a színpadon, az élő pillanat bír mindig üzenettartalommal. Mint mikor egy festményt vagy műtárgyat nézel, vagy meghallasz egy zenét és megdobban a szíved, elkezdesz sírni vagy elönt a boldogság és az adrenalin, és nem tudod miért. Viszont azt el tudom mondani, hogy rám mi hat, mi az, ami inspirál: az önazonosság, az őszinteség, az igazság, a tehetség – és persze az őrület.