Pataki Ági: „A felelősséggel terhelt rugalmasságot a filmes szakma tanította meg nekem”

Utóbbit egyszerűen csak úgy érdemes aposztrofálni, mint a nagy váltások asszonyát, aki párhuzamosan több szakmát is tart a kezében. Pataki Ági producer, a Szemletanács tagja, vitamin és kozmetikai brandet jegyez, társadalmi célú kampányokhoz modellkedik.

Mi adta a motivációt, hogy újraindítsátok a 2012-ben megszakadt Magyar Filmszemlét?

A Filmszemle jogilag a Filmművészeti Szövetség tulajdona, mindig a Szövetség keretein belül került megrendezésre. Tizenhárom évvel ezelőtt megszűnt a finanszírozása, ezért nem tudott létrejönni. Tarr Béla lemondása után Muhi Andrást választották meg elnöknek, az ő ötlete volt, hogy vissza kéne hozni a Filmszemlét. Az utóbbi két évben rengeteg film készült, nagy költségvetésű, állami filmek az NFI támogatásával éppúgy, mint független filmek. Az idei filmtermésben több a független film, mint az államilag támogatott. Ezeknek az alkotásoknak nincs fóruma, barátságból, szerelemből, szeretetből, összefogásból születtek, a promócióra és a forgalmazásra már nem jut pénz. Többségük méltó arra, hogy eljusson a közönséghez.

Milyen fázisban csatlakoztatok be a szervezésbe férjeddel, Kovács Gábor producerrel?

Muhi András megkeresett bennünket, hogy beállnánk-e, segítenénk- e őt a munkában. Boldogan vállaltuk, Csutak Tamás producer is csatlakozott hozzánk. Négyen létrehoztunk egy nonprofit társaságot, beletettük az induló tőkét, utána kezdtünk el támogatókat gyűjteni. Nagyon sikeresek voltunk, fontos, jó támogatók álltak mögénk, nem csak más területekről, hanem a filmszakmából, producerek. A pénzen túl mindannyian beletettük a munkánkat, az energiánkat és a networkünket is.

Első és legfontosabb támogatónk a Főváros Karácsony Gergely főpolgármester személyében. A Budapest Film ingyen a rendelkezésünkre bocsátotta a Corvin Mozit, és anyagilag is támogatja a Szemlét. Ezért tudjuk megengedni, hogy ezer forintos jegyárakkal legyenek látogathatók a vetítések. Célunk az is, hogy a filmes szakma egymás filmjeit nézze, hogy a diákok és a nyugdíjasok egyszerre több filmre is válthassanak jegyet. A tömeges filmnézés lehetősége mellett a másik dolog, amit megfogalmaztunk, hogy a filmszakma ne különüljön el államilag finanszírozott és független filmekre.

Schoblocher Barbara: „Élvezem a magammal való munkát, abszolút központi témája lett az életemnek”

Mindenkit szeretettel vártunk. A milliárdos költségvetésű mega-produkciók nem neveztek, jóllehet, kinyitottunk egy információs szekciót is a számukra. Nagyon sok, a Nemzeti Filmintézet által finanszírozott film vesz részt a mezőnyben. Elértük, hogy az elmúlt két év hazai filmtermésének a keresztmetszetét mutassuk be.

Filmkészítői, produceri energiáid felszabadultak?

A Fekete pont volt az utolsó filmünk, tíz produceri iroda tizenkilenc producere állt össze, hogy létrejöhessen a film. És milyen jó, hogy létrejött Szimler Bálint rendezőnek, Rév Marcell operatőrnek köszönhetően. A közeljövőben nincs olyan projekt, amire koncentrálhatnánk. Nekem személy szerint is nagyon jókor jött a Filmszemle. Feloldhatja azt a fajta hiányt, amit Gáborral érzünk a filmszakmán belül, a kettéválást, az elidegenedést. Szakmai értelemben már most sikeres, hiszen befutott 382 nevezés.

Milyen meghatározó emlékek fűznek a régi Filmszemlékhez?

Filmes létem meghatározó pontjai azok Filmszemlék, amelyeken részt vettem. Először 2001-ben, az Üvegtigrissel, a legelső filmmel, amiben producerként közreműködtem. A személyes életünkben is meghatározó a jelentősége, hiszen ott találkoztunk Mécs Mónikával és Mesterházi Ernővel, akikkel hosszú évek óta tartó barátságot kötöttünk. A Filmszemle mindig is egy szakmai találkozási hely volt, társasági esemény azon túl, hogy nézzük egymás filmjeit és beszélgetünk.

Hogyan emlékszel vissza az egykori Pataki Ágira, aki belevágott a filmezésbe?

Rudolf Péter, Kapitány Iván, Kovács Gábor is komolyan részt vett az Üvegtigris létrehozásában. Tökéletes összmunka volt, ami azóta sem változott az én produceri szemszögemből nézve. Nincs akkora szakmai tudás és háttér mögöttem, hogy egyedül létrehozzak egy filmet. Beletettem, amit én tudok, más meg hozta, amit ő tud. Mindig szakmai összefogásból születtek a filmek, amelyekben részt vettem mint producer. Többnyire Kovács Gáborral közösen hoztuk őket tető alá. Fontos mérföldkő a szakmai életemben a Kenesei Edinával közösen készített Egy nap című film is.

Miben változtál, fejlődtél, mit tett hozzá huszonöt évnyi filmezés a személyiségedhez?

Filmesként fontos dolgokat tanultam meg: nagyon rugalmasnak kell lenni, nem lehet ragaszkodni a saját ötletünkhöz, meglátásunkhoz, mert csapatmunkából, sok ember összefogásából születik meg egy film. Európában, Magyarországon egy producernek alkalmasnak kell lenni a másokkal való, lehető legzökkenőmentesebb együttműködésre- a külsős munkatársakkal éppúgy, mint az alkotó csapattal.

Az ember személyiségére kihat a karrierje, ahogy a karrierjére a személyisége. A filmes karrier pozitívan hatott a személyiségemre. Sokkal rugalmasabbá váltam. Ez Kovács Gábor érdeme is, aki eleve képviseli az attitűdöt, amivel ezt a szakmát érdemes és kell csinálni. Merevebb, szabálykövetőbb voltam, könnyedséget, a felelősséggel terhelt rugalmasságot a filmes szakma tanította meg nekem.

Mikes Anna: „Az életem valahogy mindig arról szólt, hogy bedobtak a mélyvízbe, és nekem fel kellett zárkóznom”

Ahányszor találkozunk, mindig letisztult, gondtalan benyomást keltesz, és noha lehetnek problémáid, soha nem ülnek ki az arcodra... Mi a titkod?

Megtanultam élvezni az életet, nem keseregni, nem búslakodni sem a ráncokon, sem a kilókon, sem az éppen aktuális filmtelenségen. Azt is megtanultam, hogy nem számítható ki minden előre, nem lehetünk biztosak a sikerben. Hiába vállal be az ember egy produkciót tehetséges alkotókkal, odaadó stábbal, pénzügyi háttérrel, nincs biztos siker. Más szakmákban, ahol egy személytől függ a siker, okolhatod magadat, egyszemélyben korrigálhatsz.

Kívülről úgy tűnik, hogy többszörösen produktív korszakodat éled: időnként modellkedsz, vitamin terméket dobtál a piacra, közéleti szereplőként is népszerű vagy.

A mostani életszakaszom bebizonyította, hogy nem csak egy dologgal lehet foglalkozni. Nyitottság, pozitív hozzáállás kérdése, hogy nagyon érdekel az öregedés, az egészség, a szépség, az utóbbi kettő egymásra hatása. Bármi is a szakmánk, rendkívül fontos, hogy egészségesek legyünk, a lehető legjobb kondícióban.

Szabó Gál Bence az egyik tudósa itthon ennek a területnek. Az ő szakmai tudásából és az általam megfogalmazott tapasztalatokból, elvárásokból keletkezett a saját brandem, a Pataki Ági TITOK. A termékek sikere bátorított arra, hogy egy új, kozmetikai termékcsaláddal jelenjek meg tavasszal. Hiszek a kívül-belül szépségben, a vonzó külsőben. Nem elég, ha csak kívülről vagy csak belülről tápláljuk magunkat.

Felméry Lili: „Az anyaságtól kiegyensúlyozottabb lettem a balettben is”

Inspiráló példát mutatsz másoknak arról, hogy a korral nem törvényszerű a leépülés, sőt, felszabadulhatsz új kihívásokra...

Minél idősebbek vagyunk, annál kisebb szerepe van a genetikának és annál nagyobb saját magunknak. Ezt próbálom képviselni, átadni. Fiatalon nyilván genetikai kérdés a kinézetünk. Ám ahogy haladunk előre a korral, sok minden tőlünk függ: mit sugallunk, milyen reakciókat váltunk ki. Életünk végéig építhetjük magunkat. Sokan megengedhetnék, hogy önmagukkal törődjenek, és most itt nem a nehéz egzisztenciális helyzetben lévőkre gondolok, mégsem teszik meg. Könnyebb időtöltés hátradőlve tévét nézni, mint mondjuk sétálni az erdőben vagy a lakótelep körül.

Mi fér bele a napi rutinodba ahhoz, hogy fiatalos maradj?

Bele kellene férni minden napba másfél-két óra sétának, ez sajnos nem mindig van így. Bele kell férnie a baráti kapcsolatoknak, a női könyvklubnak, ahol megbeszéljük az olvasott könyveket, a társasági kapcsolatoknak. A fizikai-szellemi aktivitás megtartása minden szempontból a legfontosabb egy bizonyos kor után.

Stylist: Pintér Judit, Stylist asszisztens: Wang Jia Yu, Smink: Tombor Sarolta