Ott Anna mindenkivel megszeretteti az olvasást
A modern világ egyik negatív hozadéka, hogy sokaknál feledésbe merül az olvasás és a könyvek varázsa, holott ennél szórakoztatóbb kikapcsolódási lehetőséget el sem lehet képzelni.
Ezeket láttad már?
Ott Anna inspiráló, olvasásösztönző Instagram-oldala az @ottanna, nagyon jól szemlélteti, hogy igenis helye van a közösségi médiában a könyveknek is.
A kultúra és az olvasás népszerűsítése a két legfontosabb missziód. Hogyan lett a közösségi média ennek a terepe?
Gyerekkoromban az volt a megállapodásunk anyukámmal, hogy havonta egy könyvet kaphatok. Nálam a könyvtár ki volt zárva, mert nem akartam visszaadni a könyveket, viszont a világ pénze sem lett volna elég, olyan ütemben faltam a könyveket. Amikor elkezdtem pénzt keresni, az első utam a könyvesboltba vezetett, hatalmas boldogsággal töltött el az érzés, hogy most bármit választhatok a saját fizetésemből. De csak álltam és bámultam a hatalmas, könyvektől roskadozó polcokat, és nem tudtam választani, fogalmam sem volt, melyik könyv fog hozzám szólni, melyiket fogom szeretni. Az egyik célom az oldalammal, hogy ha valaki hasonló helyzetbe kerül, tudjon hova nyúlni, legyen kinek a segítségét kérni. Ráadásul ha naponta több száz ajánlást kapunk Instagramon arckrémekről, rúzsokról, étrendekről és edzéstervekről, akkor miért ne kaphatnánk könyvekről is?
Milyen fogadtatásra számítottál?
Én is akkor töltöttem le az Instagramot, amikor ez újdonság volt itthon, és évekig osztottam meg a melegszendvicsemet meg a kutyámat, és csak az anyukám és a barátaim lájkolták. Mindig posztoltam azt is, hogy éppen mit olvasok, hiszen a könyvek fontos részei voltak az életemnek. Egy idő után minden elolvasott könyv borítóját kitettem a Facebookom Olvass!-mappájába. Ez leginkább magamnak szólt, úgy gondoltam rá, mint egy naplóra, hogy lássam, az adott évben mely könyvek voltak számomra fontosak. Talán akkor kezdtek el ismeretlenek is követni, amikor a munkáim által nagyobb ismertségre tettem szert. Nem volt benne tudatosság, máig kevés van, organikusan alakul az oldal, nem voltak vele szemben elvárásaim, máig megdöbbent, hogy majdnem harmincezer (ma már több, mint harmincháromezer) embert érdekel, mit olvasok épp.
Hogy látod mennyire nyitott a téma iránt a fiatal generáció?
Évek óta temetik a könyvet, olvashatjuk és tapasztaljuk, hogy nehéz felvennie a versenyt a sorozatokkal, a közösségi médiával. Egyet is értek ezzel, az olvasás munka, amibe időt, energiát kell fektetni, meg kell teremteni a helyét és idejét, és nem vagyok biztos benne, hogy erre a munkára való nevelés ideális, vagy elegendő eszköze a kötelező irodalom az iskolában. Valószínűleg buborékban élek, de az én buborékomban a fiatalok is olvasnak, egyre többet, egyre sokszínűbbeket, legalábbis hozzám ezek a visszajelzések jutnak el.
Milyen érzés, hogy neked köszönhetően egyre többen vesznek könyvet a kezükbe?
Nagyon örülök, ha ez így van, ez az egyetlen célom. Boldog vagyok, ha visszajeleznek, hogy segítettem a könyvválasztásban, hogy elolvastak egy történetet a javaslatomra és mennyit adott nekik, hogy sokan beavatnak a magánéletük nehézségeibe, és elmesélik a történetüket, amikre egy-egy elolvasott történet kapcsán bukkantak rá, vagy látják világosabban. Nehéz tanácsot vagy ajánlást elfogadni, nagyon figyelni kell, hogy kitől érkeznek ezek. Nagy öröm, hogy sokan engem választanak, és megtisztelnek a bizalmukkal.
A közösségi médiának vannak árnyoldalai. Te hogy látod ezt a kérdést?
Egyetértek vele. Egyrészt a filterezett életeket nézni egész álló nap nyomasztó lehet, nagyon fontos tudatosítani, hogy ez nem a valóság, ez csak egy nagyon pici, megmunkált, megszerkesztett részlete annak. Azt sem szeretem, amikor azt érzem, hogy hülyének vagyok nézve, ez általában a rosszul kommunikált szponzorált tartalmaknál fordul elő. Ami engem a legjobban elijeszt és frusztrál, az a kommentszekció. Hogy név és arc nélkül bárki, bármikor, bárhol a legaljasabb stílusban sárba tiporhat egy másikat. Szerintem nagyon fontos lenne megtanulnunk jól használni a közösségi médiát. Én nem félek használni az unfollow gombot, ha valaki mérgezi a mentális jóllétem, vagy úgy érzem, hogy nem ad, akkor kikövetem.
És, hogy kit érdemes követni Anna szerint? Íme pár ajánlás:
@beszelgessjol
A kapcsolataink egyik legfontosabb alapja a tiszta és célra vezető, a másikrafi gyelő és saját érdekeinket képvi selő kommuniká ció. Sára többek között ebben is segít az oldalával. Lehet, hogy naív vagyok, de talán ha az Instagramon egy re többen követik ezt az oldalt és tartják szem előtt az ott olvasott tanácsokat, akkor a kommentek világában is történhet változás.
@everybodyneedsart
Bencze Péter fiatal galerista, aki nap mint nap inspirál egyrészt a munkásságával, másrészt az oldalával. Sok képzőművészt ismertem meg az oldalt böngészve, sok műtárgy nézegetése segít elmélyülni más munkákban. Hálás vagyok neki!
@zsofibarabas
Barabás Zsófi festőművész segített a legtöbbet abban, hogy ne féljek a képzőművészettől, hogy mindenféle előképzettség nélkül az egyetlen, ami fontos, hogy ha ránézek egy képre, mit indít meg bennem. Szeretem azért is, mert mindennap bepillantást nyújt egy kép alkotási folyamatába, még azt is megmutatja, hogyan keveri ki a gyönyörű színeit. Számomra meditáció az oldalát nézegetni.
@drbenkovicsjulia
Számomra a nőgyógyászat, a nőgyógyászati betegségek mumusok kamaszkorom óta. A teherbeesés, a szülés, a szoptatás, a menstruáció olyan témák, amikről azt hihetnénk, hogy nincs helyük, vagy nehéz róluk jól kommunikálni az Instagramon. Dr. Benkovits Júlia ezzel száll szembe, érthetően, egyértelműen és humorral posztol sokszor tabunak számító témákról.
@melylevegoprojekt
Pszichológushoz járni szerintem természetes és fontos, ezt igyekszem többször kommunikálni is. A Mélylevegő Projekt oldala ebben erősít meg, nyíltan beszél a hangulat zavarokról, a depresszióról és nem utolsó sorFoban tanácsokat is ad, ha hasonló helyzetbe kerülünk, vagy ezt tapasztaljuk a környezetünkben.
Az anyag a 2021-es Tedd!&Ne tedd! mellékletben jelent meg.
Fotók: Zsólyomi Norbert
