Oszkó-Jakab Natália: „A mai napig megsiratom, ha bezár valami, és megünneplem, ha egy hely kinyit”

Oszkó-Jakab Natália, akinek a neve ma már szinte egyet jelent a Művészetek Völgyével, kissé kakukktojásnak tűnhet a kampányban, hiszen nincs üzlete, színháza, vagy bármilyen vállalkozása Budapesten, a II. kerületben. Azonban kerületi lakosként fontosnak tartja, hogy ha kilép az otthonából, akkor minél több értéket lásson.

Milyen lehetőséget láttál a meNő kampányban?

Alapvetően ide születtem, a második kerületbe. Négyéves voltam, amikor elköltöztünk, és harminc, amikor vissza. Itt kezdtem el nevelni a lányomat, ugyanazokon az utcákon tologattam babakocsiban, ahol anno engem tolt az édesanyám. Rengeteg jó emlék beugrott akkor, mert mindig nagyon szerettem itt élni. A Moszkva téren szocializálódtam, a mai napig megsiratom, ha bezár valami, és megünneplem, ha egy hely kinyit.

A Margit negyed revitalizációját célzó programban is részt vettem, támogattam az önkormányzat vezetését az ötleteimmel, kapcsolatrendszeremmel. Szerintem az elég menő, hogy a kerület kis utcáiban képzőművészeti workshopok, dizájner üzletek, szuper kávézók, kiállítások és számos kulturális kezdeményezés van jelen. Ily módon önzetlennek tűnik a szerepvállalásom, miközben van ebben jókora önzés is, mert nem bezárt üzleteket, lehangolt, elhagyatott helyiségeket szeretnék látni magam körül.

Oszkó-Jakab Natália rájött, hogy egy művészi tevékenység tud vidékfejlesztést is indukálni

Fotó: Kelemen Gergő

Pálmai Anna: „Most igazán jól vagyok”

Nem olyan helyre akartam költözni, ahol sok jó dolog van, hanem azt támogattam, hogy idehozzuk a jó dolgokat. A Jurányival szoros a kapcsolatunk a Művészetek Völgye kapcsán is, tehát az alapkapcsolat megvolt, a meNő projekttel pedig nagyobbra nyitottuk az ollót.

A kulturális érdeklődésedet, nyitottságodat otthonról hozod?

Anyukám orosz, de 1986-ban a családunk Ukrajnában kötött ki, ott jártam az első három osztályt. Engem már háromévesen vittek az operába, zeneakadémiára vagy a Szépművészeti Múzeumba, szóval az alapokat korán megkaptam. Óvodásként rajzversenyt nyertem a Krisztus a kereszten alkotásommal, mely témaválasztás kiváltott némi értetlenséget az óvodapedagógusok részéről, nem ismerve múzeumi látogatásaimat.

Később a Toldy Gimnáziumba jártam, ahol Eck Júliának van ikonikus színjátszó csoportja, a Toldy Teátrum, ahova egyébként a mai napig visszajárok. Fuvoláztam is, abszolút vonzott a zenei, színházi lét. Édesanyám közgazdász, édesapám diplomata, így természetesen otthon állandóan azt hallgattam, hogy ezek a kulturális területek nem rendes munkák.

Kiskoromtól három nyelven beszélek, amihez később még hármat tanultam, így adta magát, hogy a külügy felé vegyem az irányt. A Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakára jártam, a kulturális diplomácia területén voltam gyakorlaton Brüsszelben, és tanultam az Egyesült Királyságban és Új-Zélandon is. A MÜPA nyitása volt a komoly vízválasztó, akkor kerültem szorosabb kapcsolatba a kulturális szférával és ott kezdtem el a kulturális pályafutásomat is.

A kultúrával a kapcsolatod egyre szorosabb lett, főleg, amióta átvetted a Művészetek Völgye Fesztivált. Ami akkor éppen nem volt topformában, mi miatt láttál benne fantáziát?

Már a MÜPA mellett elkezdtem a szabadidőmben a Művészetek Völgyének dolgozni, ami tényleg némileg lehangoló arcát mutatta akkor. Egy évig egyedüli állandó munkatársként csináltam 2013-2014-ben a fesztivált. De rájöttem, hogy ennek így nincs értelme. A kiskosztümös nagyvárosi tárgyalások után felhúztam a gumicsizmát, és mentem Kapolcsra. Egyértelmű lett, hogy szabadidős elfoglaltságként nem lehet a völgyet működtetni, és közben a kislányom is megszületett, így meghoztam a döntést és váltottam.

Volt ebben is bármilyen önző szál a részedről? Ami miatt úgy érezted, hogy meg kell mentened?

Akkor ismerkedtem meg Péterrel, (Oszkó Péter – Natália férje – A szerk.), és ő biztatott. Én nem gondoltam magamról, hogy vállalkozói szellem lennék, és hogy intézményesítem az egészet. Rengeteg elképzelésem, ötletem volt, de az szólt igazán mellette, hogy ezeket az ötleteket nem kell átverekednem egy több fős vezetőségen vagy nagyobb szervezeten, ami adott egy nagymértékű szabadságot. Tetszett, hogy van lehetőség kísérletezni, s ha valami nem válik be, akkor lehet menni tovább.

Szőke Zsuzsi: „Ruhát soha nem dobok ki”

Volt egy stabil állásod, amit elengedtél egy bizonytalan kimenetelű fesztiválra, miközben akkor lettél édesanya. Mindig ilyen bátor döntéseket hozol?

Valóban, az akkori életfázisomhoz sokkal jobban passzolt volna a stabilitás, de úgy éreztem, hogy feszítenek a felettem és körülöttem lévő keretek. Érdekes volt, hogy amikor átvettük a Művészetek Völgyét, és megalapítottuk a Művészetek a Vidékfejlesztésért Alapítványt, akkor azt láttuk, hogy itt van a senki nem ismerte Kapolcs, Taliándörögd, Vigántpetend, de hirtelen felkerült úgy a térképre, hogy ezt a fesztiválon kívül nem indokolta semmi. Rájöttem, hogy egy művészi tevékenység tud vidékfejlesztést is indukálni. Ebben pedig láttam lehetőséget, fantáziát, ami kellő muníciót adott a folytatáshoz. Átstrukturáltuk az egészet, bevezettük a jegyelővételt, teljesen új alapokra fektettük a működést.

Biztos megkaptad már a kérdést, hogy mit csinálsz egész évben, hiszen a Művészetek Völgye csak nyáron van?

Igen, ezt gyakran kérdezik. Ilyenkor mindig levezetem, hogy egy „sima” színházban egy évadban háromszáz-négyszáz előadás van, nálunk pedig tíz nap alatt háromezer, amihez tíz fős stábunk, és projekt alapon kétszáz fős szervezői gárdánk van. De csak nézzük onnan, hogyha előre akarunk jegyet eladni, akkor ahhoz már november körül kell lennie egy alapprogramnak. Aminek a szervezéséhez szintén kell idő, ahogy a kampányok kialakításához vagy a jegyelővételi akciókhoz is. Folyamatosan követjük a trendeket, tavaly betörtünk a TikTokra is, szponzorokat keresünk, különböző minőségi együttműködéseket alakítunk ki, állami forráslehetőségekre pályázunk.

Alapvetően téged mindenki a Művészetek Völgyéhez köt, miközben több másik kulturális projektet is irányítasz. Melyek ezek?

A Kerekdomb mellett vezetem a Startup Safari Budapestet, és kuratóriumi elnöke vagyok a Magyar Turisztikai Program Alapítványnak. Nagyon sok nemzetközi érdekképviseletnek is a tagja vagyok, mint az Európai Fesztiválszövetség, vagy EIT, ezek mind komoly rálátást biztosítanak a többi európai ország programjaira, ötleteire, lehetőségeire.

Szentesi Éva: „Azt üzenem a magyar nőknek, hogy húzzák meg a határaikat”

Egy ideje a fenntarthatóságnak is hangsúlyos szerep jut a fesztiválokon. Mennyire tudtátok ezt gördülékenyen megvalósítani?

Alapvetően fontos, hogy a művészettel nem csak a vidéket, hanem a turizmust is lehet építeni. Van egy három pillérből álló komoly fenntarthatósági stratégiánk 2018 óta. Ebből az egyik a gazdasági láb, amivel diverzifikáltuk a bevételi portfóliónkat, stabilizáltuk a fesztivál bevételeit. Ennek köszönhetően például az áramok felvételi pontjait elkezdtük kiépíteni és picit mindig invesztálunk rá.

Bevezettük a repoharakat, amit az üzleti tervben végig számoltuk öt évre előre, hogy fenntartható legyen. Aztán van az ökológiai lábnyom, ugye sok helyen ebben merül ki a fenntarthatóság, hogy szelektív a hulladékgyűjtés. Ebben is élen járunk, mert hiába növekszik a látogatószám, a hulladékmennyisége csökkent. Az, hogy ötven százalékos kedvezménnyel lehet utazni a fesztiválra, az látványosan letakarította az utakat.

A harmadik lábunk pedig, hogy megnyitottuk a Művészvölgy Kúriát, ami egy kis kulturális központ, de tudunk hozzá pályázni EU-s forrásokra. Itt hetente több kulturális program van, ami a környékbeli közösséget célozza meg, és nagyon jól működik.

Sóvári-Fehér Anna, a Pokoli rokonok színésznője: „Elfogadom magam a hibáimmal együtt, és ettől minden a helyére kerül”

Tudsz minden projektre ugyanannyi időt és energiát fordítani?

Igyekszem, de szerencsére nagyon jó csapat van körülöttem. A Völgynél már csak a stratégiai vezetésben vagyok benne, főleg az új partnerekre és a szponzorszerzésre koncentrálok. Kicsit mindenen rajta tartom a szemem, de nem nekem kell 0-24-ben mindennel foglalkoznom. Természetesen idén is július 18. és 27. között minden nap el tudnak majd csípni a Művészetek Völgyében, az egész családunkkal ott leszünk.

Melyik projekt áll hozzád a legközelebb?

Mindegyik, mert az én fejemben az egész egy projekt, ami egy hálózatban összekapcsolódik.

Ha éppen nem valamelyik projekten járnak a gondolataid, akkor mit csinálsz?

Szinte folyamatosan ötletelek, sok szakirodalmat olvasok, nem nagyon kapcsolok ki. Többször felmerült már bennem, hogy el kellene kezdenem meditálni, ezért a barátnőim nemsokára elvisznek egy ötnapos jóga elvonulásra. Már előre „rettegek”, hogy fogom kibírni telefon nélkül. A férjem és a lányom fogadást kötöttek, hogy képes leszek-e elengedni a gondolataimat.