Osvárt Andrea szeretne értéket képviselni és minőségre törekedni

Anonim segítő oldalt csinálsz, ápolsz egy nyolcvankét éves bácsit, tabudöngető női problémáról szóló filmben játszol. Nem gondoltál rá, hogy ha ilyen erős a szociális érzékenységed és a nőiséggel kapcsolatos érzékenyítéssel ennyire beleálltál problémákba, akkor ezen az úton haladj tovább művészileg?

Tény, hogy keresem az utam, a helyemet, és gondolkodom. Belekóstoltam a producerkedésbe, de nagyon férfiasnak éreztem. Kimerültem. Kicsit naiv voltam, és falakba ütköztem. Színészileg pedig inkább drámai szerepekre érzem magam alkalmasnak. Vannak terveim.

Ki a kedvenc rendeződ?

Clint Eastwood.

Magyar filmek közül mi érintett meg mostanában?

A Saul fia, a Testről és lélekről, a Van. Többek között.

Milyen ma itthon nőnek lenni? Más, mint külföldön?

Itthon úgy érzem, nőként nem teljesen tudok kiteljesedni. Például az öltözködésem más, mint mondjuk Olaszországban. Itthon szürkén öltözöm, hogy elvegyüljek. Mintha takargatnám magam, mert picit még mindig sok az irigység. Külföldön fel merek venni kevésbé hétköznapi, feltűnőbb ruhákat is.

Van, amit megbántál?

Ezt csak az utam végén fogom megtudni, jól döntöttem-e például akkor, amikor hazaköltöztem, de Amerikában nem éreztem jól magam: folyamatos kizsákmányolást láttam magam körül a szakmában. Én értéket akartam képviselni, és ott nem éreztem otthon magam. Kisebbségben élni külföldön – például egy hivatali ügyintézés is sokkal macerásabb – egyébként hosszú távon lelkileg is megterhelő.

Most hogy látod, mi vagy?

Én mindig a minőségre törekedtem, nem a mennyiségre. Tisztességesen akartam értéket teremteni. Tartalmat tenni az adottságaim mögé. Viszont a legnagyobb kasszasikeremben, a Szállítóban a szerepem szerint csak telefonáltam végig… Egy jó csajt kellett játszanom és ennyi. Nekem ez kevés volt kicsit. Ennél többre tartom magam.

Ha felkérne most egy magyar rendező, aki készít egy nagy költségvetésű filmet, amiben egy elég szimpla jó csajt kéne játszanod, de siker lenne itthon – vagy forgathatsz egy izgalmas, drámai kisebb szerepet Eastwood következő filmjében, melyiket választanád?

Az utóbbit. Ettől most sznob vagyok?

Nem, szerintem művész. Az életednek nagy százalékát veszi igénybe a közösségi médiával való foglalkozás?

Nem sokat. A saját Facebook-oldalamon például egy hete nem posztoltam, az instámon igen, de azok a munkámmal kapcsolatos tartalmak, kisminkelt, bevilágított, szereplésekkel kapcsolatos képek. A hétköznapi életembe nem engedek betekintést. Nem posztolgatom a reggelimet, vagy azt sem, hogy milyen vagyok ébredéskor.

Olvasd el az Andreával készült teljes interjúnkat a GLAMOUR májusi számában!

Szöveg: Szajki-Vörös Adél