Exkluzív beszámoló: ilyen volt az Oscar gála a színfalak mögött
A Oscar felkészült csapata láthatóan megfeszített munkát végzett az elmúlt egy évben, de valahogy mégsem sikerült a 93. élő show-t annyira izgalmassá varázsolni, hogy megfeledkezzünk arról, hogy a csillogó díszletek mögött még nem ért véget a világjárvány.
Ezeket láttad már?
Hiába az új helyszín (Union Station), a valódi vörös szőnyeg és hiába a válogatott díjátadó csapat - csupa hiteles színésszel, a 2021-es Oscar gálára úgy fogunk emlékezni, mint -a körülmények miatt ugyan - de meglehetősen lehangoló akadémiai díjátadóra. Arra a díjátadóra, ahol a főkategória aranyszobrát nem tudta átvenni a színpadon személyesen a távol maradó Anthony Hopkins, sőt, még Zoom-on sem mondhatott beszédet…
Viszont járvány ide-oda, ez az Oscar mégis mérföldkő lesz az Akadémia történetében, mert megmutatta, hogy egy akkora szakmai szervezet, mint az Amerikai Film Akadémia és a filmvilág főszereplői egy emberként állnak ki a rasszizmus, a faji és nemi hovatartozásbeli megkülönböztetés és a gyűlöletkeltés ellen. És ennél talán nem is lehet fontosabb célja egy ilyen eseménynek.
Ez az üzenet (az egyébként kissé mostohagyermekként kezelt) Make up és Hair Stylist kategória díjazásakor élesedett ki igazán, amikor Mia Neil (a Ma Rainey’s - a jazz nagyasszonya című film vezető haj stylistja) és Jamika Wilson (Viola Davis személyi haj stylistja) elsőként vihetették haza fekete bőrű, női fodrászként a kategória arany szobrát - sőt a hangjukat is fel tudták emelni az ügy mellett.
Viszont az Oscar a kreatív csapata sem bízta a véletlenre idei arculatot. Hét kortárs képzőművészt kértek fel a logók tervezésére és talán soha ennyire igényes és izgalmas nem lett még az Oscar vizuális designja. Bevallom, amikor letöltöttem a képeket, olyan érzésem támadt, mintha egy tematikus, virtuális kortárs kiállítás megnyitó képeit csodálnám. Természetesen maguk a művészek is a faji sokszínűséget képviselték az afro-amerikai művésztől kezdve az indiai művészig.
A díjak elosztása mintha azt mutatta volna, hogy a mértékek megtartása, az extremitástól való tartózkodás az új irányelv az Akadémiában (is), ahol mindenkinek egyenlő esélye van díj elnyerésére. Bár a többi évhez hasonlóan volt olyan film, amelyet akár hat kategóriában is jelöltek, a gála legnagyobb nyertese - Chloé Zhao rendezőtől a Nomádok földje - is “csak” három Oscart gyűjthetett be. Két Oscar jutott a The Father, a Mank, a Judas and the Black Messiah és a Ma Rainey: A blues nagyasszonya, A Metál csendje és a Lelki ismeretek című filmeknek.
Cloé Zhao rendezőnő egészen új színt hozott az Oscar-gálák hangulatába. Nemcsak markáns rendezői stílusával és az ezért járó Oscar-díjjal lett az este egyik főszereplője, hanem a rendhagyó megjelenésével is. A két copfba font haja és a legyező szárnyú bézs kötött ruha egyszerre volt tradicionális, trendi és különleges. A rendezőnő magabiztossága mindannyiunk számára példa lehet arra, hogy hogyan vállaljuk fel és fejezzük ki önmagunkat és legyünk önmagunk minden esetben. Az öltözködésben is.
A női főszereplő kategória győztese, A Nomádok földjén című film főszereplő színésznője, Frances McDorman sem megy a szomszédba önbizalomért, amikor amikor önmagát kell adnia. A színfalak mögött a színésznő valahogyan véletlenül elcserélte az Oscar-szobrát Chloé Zhao-val és amikor ezt felfedezte, minden rossz érzés nélkül egyszerűen begyalogolt Zhao sajtóinterjújába és visszacserélte a szobrokat.
Szerencsére mindenki jól vette az akciót és jut nevettek a tévedésen. Minden évben vannak elhagyott és összecserélt Oscar szobrok, de az ritkaság, hogy egy ilyen jelenetet élőben láthatunk.
Az este tartogatott meglepetéseket is. Ezek közül kétségtelenül a legnagyobb az volt, hogy Anthony Hopkins, a The Father-ben való - egyébként zseniális - alakításáért elnyerte a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat. Ez önmagában nem is lenne akkora fordulat, viszont a díjra jelölték a tavaly elhunyt Chadwick Boseman-t is, akinek így már többé - sajnos - nem adhat Oscar-díjat az Akadémia.
A mindenféle izgalom és magával ragadó légkör hiányában ez a gála olyan volt, mint egy jól megszervezett esküvő vagy parti, ahol hiába minden felhajtás, valahogy sehogy se akar beindulni a buli. De az irány, amerre az Akadémia hajója fordult, mindenképp jó, már csak a vitorlákat kell felhúzni és beindulni a következő nagy széllel.
Beszámoló: Vida Virág