Oláh Ibolya: „Én egy 45 éves baba vagyok”
Oláh Ibolya Budapesttől csaknem 115 kilométerre, egy csendes kis kertvárosban, visszavonultan éli a hétköznapjait. Közel tizenöt éve nem adott interjút, és tudatosan kerüli az újságírókat. Az énekesnő a GLAMOUR.hu-val most azonban kivételt tett, és egy exkluzív interjú keretében megtörte a csendet.
Ezeket láttad már?
Oláh Ibolya 2003-ban a Megasztár alatt vált ismertté a fél ország számára. A mindig lázadó aranytorkú énekesnő azonban egyszer csak eltűnt a média árgusan figyelő tekintete elől, és többet nem nyilatkozott. Magánéletéről azóta szinte semmit sem árult el. Most azonban ismét feltűnt a Tv2 képernyőjén, ezzel nem kis meglepetést okozva a rajongóinak. A Sztárban Sztár kilencedik évadának versenyzőjeként hétről hétre híres énekesek bőrébe bújva méretteti meg magát, a nyilvánosságot azonban még most is szigorúan kizárja az életéből.
Mi történt veled? Miért tűntél el az újságok címlapjáról?
A Megasztár után, konkrétan 2008 óta teljesen kivontam magamat a médiából. Tudatos döntést hoztam, tudom, ki vagyok és mit akarok. Nagyon-nagyon besokalltam. Tudtam, hogy én attól nem leszek jobb és nem leszek több, ha az újságok hülyeségeket írnak rólam, ha folyton rólam beszélnek. Azt gondolom, hogy alkotni és előadni dolgokat, valamint dolgozni csak úgy lehet, ha nem szerepelsz a médiában. A nagyon jó dolgok azonban akkor találnak meg, amikor teljes mértékben kivonod magadat ezekből a történetekből.
Miért döntöttél akkor mégis úgy, hogy elvállalod a Tv2-n immár kilencedik évada futó Sztárban Sztár műsorát?
Azóta nem tudok aludni, amióta felhívtak, hogy szerepeljek a műsorban, én magam is csodálkozom ezen az egészen. Nem igazán gondoltam azt, hogy egyszer majd megint a tévé képernyőjén leszek, mert nem volt benne a közeljövőben szereplő terveimben. Azonban most közel tizenöt év után megint a képernyőn vagyok, de aztán majd lehet, hogy tizenöt évre megint eltűnök, aztán majd megint megjelenek. Nem tudom, mit hoz még az élet. Az viszont biztos, hogy én nem versenyzek ebben a műsorban, hanem egyszerűen csak jól érzem magamat a stábtagokkal és a táncosokkal. Nálam nincsen versenyszellem. Szeretem a munkámat. Igyekszem az egész történetből úgy kijönni, hogy ha ki is esek, akkor az úgy történjen, hogy száz százalékot tudtam nyújtani.
Hogy látod, változtál az elmúlt évek alatt?
Nem, csak öregebb lettem és bölcsebb is talán. Én mindig megfogadtam a szakmai kritikát, csak nem mindig ismertek az emberek. Nem ismerték azt az oldalamat, hogy mennyire fegyelmezetten és alázattal dolgozom. Az engem méltatlanul ért kritikák inkább abból adódtak, hogy senki sem vette a fáradtságot arra, hogy megismerjenek, mint embert. Rengeteg munka van egy Sztárban Sztár mögött, az agyam biztosan nem fog elsorvadni nyolcvanéves koromra. Rengeteg mindent kell tanulni. Nagyon keményen és alázatosan dolgozom folyamatosan, mind a stúdió munkálatokban, mind pedig egy ilyen műsor alatt, mert nem hozhatom saját magamat. Nincs egyforma nap és nincsen egyforma előadás akkor, amikor reggel felkelek. Ebből kell kihoznom a lehető legtöbbet és a legjobbat. Ehhez viszont rutin kell.
Hogyan viseled a negatív kritikát?
Nem érdekel, mit gondolnak mások! Nem akarok senkinek sem megfelelni. Ösztönös ember vagyok, aki tudja, hogy mikor kell kiszállni. Én tudom, ki vagyok, ismerem önmagamat. Az, amit rólam elkönyveltek, az nem én vagyok. Ha én ilyen rossz ember lennék, akkor még tükörbe sem tudnék nézni. Elegem volt abból, hogy itt vagyok negyvenöt éves babaként és még nekem kell magyarázkodnom. Nem fogok magyarázkodni senkinek sem. Megtanultam Pici bácsitól (Presser Gábor), hogy nem hagyhatok magamon semmilyen támadási felületet, és ennek tudatosan hangot is adok.
Hol élsz most, hogyan telnek a mindennapjaid?
Ötödik éve élek Győrben, nagyon szeretem a várost, itt játszik a kedvenc kézilabda csapatom is, a Győr Audi ETO. Sok barátom van itt, egy igazán fiatalos, élhető város. A pandémia miatt azonban ki kellett kiköltöznünk a kertvárosba, Győrszentivánba. Ennek roppant egyszerű oka volt, beteg lettem, és el kellett különíteni magamat. Az itt töltött idő alatt viszont nagyon megszerettük a helyet és maradtunk. Amúgy zenéket írok másoknak, stúdiózom, duettezünk, koncertezek, színházban játszom. De most tudatosan nem vállaltam el semmit sem, mert a műsor leköti az időmet, teljes embert igényel, és én maximálisan odateszem magam.
Milyen az élet Győrszentivánon?
A párommal élünk egy kis házban, tavasszal burgonyát, paradicsomot, paprikát ültetünk magaságyon. Közben a kutyákat nevelem. A párom nemrég hazahozott egy labradort, mert az előző meghalt, és nagyon nehezen viselte, de van egy másfél éves kislány mudim is, Zsebike. A labrador még fél éves sincsen, őt Marlon Brandonak neveztük el. Imádom! Megeszi a kajáját és beletörli a pofáját a mackó nadrágomba. Nyáron napozom, megmártózom a medencémben, bár úszni nem tudok. Nagyon rossz alvó vagyok, emiatt például a Sztárban Sztár után is azonnal autóba ülök, és hazajövök Szentivánra, hogy tudjak pihenni.
Milyen autót vezetsz?
Az első autóm egy négyütemű trabant volt, azt még a Megasztáros gázsijaimból vettem. Leszakadt a kipufogója, úgy heggesztették vissza. Aztán sokáig nem volt autóm, mert nem volt rá pénzem, akkor pedig egy kedves takarítónő barátomtól kaptam egy Ford Fiestát. Azzal jövök-megyek, de a párom nem enged el vele Pestre, ezért egy nagy Renault Lagunával, a nagy hajóval megyek fel. Nekem nincsen Porschém, nem is lesz. A legnagyobb kincs nekem az életben nem az autó, vagy az anyagi javak, hanem az idő.
Hogyan látod magad, milyen ember valójában Oláh Ibolya?
Én egy őrült, bolond nő vagyok, aki nagyon szereti a munkáját, akinek csak az számít, hogy a színpadon legyen. Úgy hívom magamat, hogy a negyvenöt éves baba. Szerintem a hosszú élet titka az idő, az, hogy időben lefeküdj és regenerálódjon a tested és a bőröd. Edzem és sportolok, és nem megyek bele az éjszakákba. Lefekvés előtt olvasok, odafigyelek arra, hogy mit eszem. A munkámban alázatos és maximalista vagyok, aki folyamatosan tanul és fejlődik. Ez vagyok én, a pillanatnak élek, tervezni nem szoktam, sodródom az árral, hiszen sosem tudhatjuk, mit hoz a holnap. A boldogság csak egy másodpercnyi pillanat, amit megélek. Tudatosan távol tartom magamat a médiától. Szerintem jó helyen vagyok.
Anyácskával, aki egyben a nevelőanyád is még a tiszadobi nevelőintézetben töltött időkből, milyen a kapcsolatod?
Illésné Ancsa, azaz Aranka 16 éves korom óta a családom egyszemélyben, ő mindig itt van nekem, ha kell, hajnal négykor is mehetek hozzá. Kecskeméten lakik, rengeteget ingázok, számomra nincsen távolság, de telefonon is bármikor elérem, nem kell hozzá fizikálisan meglátogatnom. Ő mindenki édesanyja, ő az én lelkem anyja, ő a mindenki lelke. Így tudnám leginkább megfogalmazni mit is jelent számomra Anyukám, és nem utolsó sorban a legnagyobb rajongóm, akitől a legtöbb támogatást kapom.
