Nőként megélt háborús tudósításokról és félelemről mesélt Al Ghaoui Hesna

Számos alkalommal tudósított konfliktuszónából, holott a háborús terep hagyományosan a férfiaké. De vajon volt-e konfliktusa férfikollégáival karrierje során? És ő, aki fél életében a bátorságáról tett tanúbizonyságot, tényleg nem szokott félni? Sok másról is megkérdeztük nemrég megjelent új könyve apropóján.

Megszokhattuk, hogy riportműsoraidban árnyalod a menekültekről és az arab térségről kialakult képet, hangoztatod, hogy a megítélés nem lehet fekete-fehér. Szót emelsz az előítéletesség ellen. A Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány jószolgálati nagykövetnek kért fel. A női jogegyenlőségről alkotott nézeteidről kevesebbet tudunk.

Nem gender alapon emelek szót – egyébként a Hősök tere kampány nagykövete is vagyok, ahol az előítéletesség és a közöny ellen próbálunk tenni –, sokkal inkább általános emberi értékek mentén. Szerintem a legnagyobb társadalmi problémáink alapvetően az emberi szolidaritás hiányáról, a közönyről szólnak. Fontos, hogy megváltozzanak a nemi sztereotípiák, hiszen ez fordítva, a férfiak felé ugyanúgy működik. Itt volt például a metoo kampány, hiba lenne csak gender szemszögből nézni a jelenséget. Nemcsak a nők-férfiak között előforduló erőszakról szól, hanem a közönyről is. Látjuk a problémát, de nem veszünk róla tudomást, esetleg félünk szót emelni. Vagyis nemcsak a nőknek kell egyenjogúság, hanem mindenkinek. Sok más elnyomott csoport van a társadalomban, melyek tagjai ugyanúgy elszenvednek jogsérelmeket. Nem kicsinyíteni akarom a női egyenjogúság kérdését, engem is felháborít, hogy a nőknek bizonyos pozíciókba kisebb esélyük van eljutni, vagy ugyanazért a munkáért kevesebb a fizetésük. Látom a környezetemben is, egyik barátnőmnek például akkor kellett komoly nehézségekkel megküzdenie, amikor egy multinál feljutott majdnem a ranglétra tetejére. Tényleg létezik üvegplafon, nem legenda. Sajnos a nők szerepvállalása terén sokszor még mindig sémákban gondolkodunk, ha képesek leszünk kevésbé általánosítani, akkor megszűnik a nők üvegplafonja is. A mai kommunikációs minták, a ha nem vagy velünk, ellenünk vagy típusú gondolkodás azonban csak felerősíti az előítéleteket, a kirekesztést. Választanunk kell térfelet, A- vagy B-oldalt, és gyorsan kell futnunk, mert ha a zsilipek bezáródnak, a kettő között, a senkiföldjén találjuk magunkat. Ez a kétpólusú gondolkodás veszélyes. Mindezek a problémák sokszor félelemből erednek – ezért is írtam könyvet a félelemről.

Ezt láttad már? Gera Marina az Örök tél című filmről mesélt nekünk

Tizenkét évet dolgoztál az MTV-nél (most MTVA). Sokszor jelentkeztél a Híradóban és a Panorámában, dokumentumfilmeket forgattál, legutóbb kéthetente láthattunk Bábel című ismeretterjesztő műsorodban – szokatlanul fényes karrier egy férfias világban. Sosem szenvedtél nőként hátrányt a csatornánál vagy akár terepen?
De igen, volt rá példa. Sokan azt gondolhatják, hogy háborús terepen nem vettek komolyan, pedig ez nem így volt. Inkább az fordult elő, hogy túl előzékenyek voltak velem a kollégák, vagy épp a helyiek, miközben nem akartam ebből előnyt sem kovácsolni. Főleg Magyarországon, a saját szerkesztőségemben találkoztam előítéletességgel amiatt, hogy nőként ezt a munkát csinálom. Egy férfikollégám meg volt arról győződve, hogy a nők nem lehetnek jók a külpolitikában, és hogy háborús terepen semmi keresnivalójuk. De női kolléga is próbálta akadályozni a karrieremet, ugyanakkor több férfi maximálisan kiállt mellettem, ezért nem akarok ebből gender-kérdést csinálni. Persze, néhányan a nemiségre helyezték a hangsúlyt, és mondhatnám, hogy igen, akkor engem is gáncsoltak, de így én is sztereotipizálnék. Néhányan akadályoztak, sokan támogattak és a mai napig hisznek bennem, nem teszem őket egy zsákba. Az emberek így vagy úgy gondolkodnak, nem sémákba szuszakolva kell vizsgálni a jelenségeket. Vannak, akiket az irigység motivál, vagy az egoizmus, a harmadikat a nemek közötti sztereotípiák és előítéletek,. Ne általánosítsunk!

Ezt olvastad már? Lelepleztük Csobot Adél tökéletes stílusának titkait!

Eddigi munkádat Prima Primissima díjjal jutalmazták. Erre a szakmai sikeredre vagy a legbüszkébb?

Az tölt el igazán büszkeséggel, amikor a munkám kapcsán odajönnek hozzám. Nemrégiben a dedikálásomon egy férfi elmesélte, hogy informatikusként dolgozott húsz évig, de végignézte a Bábel összes epizódját, és eldöntötte, pszichológus lesz. Rájött, hogy őt is foglalkoztatják a viselkedés mozgatórugói, emberekkel akar foglalkozni. Egy hölgy az egyik dokumentumfilmem hatására fogadott örökbe egy afrikai kislányt, aki azóta a legfontosabb az életében. Semmire sem lehetnék büszkébb, mint hogy riportjaim, könyveim elgondolkoztatnak, változtatásra sarkallnak. Szerintem az újságíró dolga az információátadáson kívül az is, hogy új megvilágításba helyezzen dolgokat. A díjak fontos szakmai visszajelzések, álszent lenne azt mondanom, hogy nem érdekelnek. A szakma elismerése megtisztelő, és erőt ad: egy díjat pont akkor kaptam meg, amikor azon gondolkodtam, hogy elhagyom az újságírói pályát, aztán minden nehézség ellenére is meggondoltam magam. Megéri küzdeni, mert látom, hogy vannak, akik figyelik, értékelik, amit csinálok.