Nők, akik megváltoztatják a világot - Jacinda Ardern

Új-Zélandon mindig is kicsit máshogy álltak a nőkhöz, mint máshol a világon: itt kaptak először választójogot, két női miniszterelnöke is volt már az országnak és a parlament 120 helyéből jelenleg 46 női képviselőké. Ebben a miliőben vált politikussá Ardern, miniszterelnökként pedig tovább harcol a nemek közti egyenlőtlenségek ellen. Kezdetként most megmutatja a világnak, egy női miniszterelnök is vállalhat gyereket.

Született politikus

Ardern mormon családban nőtt fel, de húszévesen szakított a vallással, mivel nem tudott azonosulni a homoszexualitás üldözésével. Fiatal lányként buszokat szervezett az iskolai bulik helyszíneire, nehogy valaki részegen vezessen, felszólalt azért, hogy a lányok viselhessenek nadrágot is az iskolában, ne csak egyenruhát, 17 évesen már részt vett a Munkáspárt egyik kampányában, 28 évesen pedig ő lett az új-zélandi parlament legfiatalabb tagja. A most 38 éves politikus főleg a fiatalok és a nők körében lett nagyon népszerű, a jelenség még nevet is kapott: ez lett a “Jacindamánia”. Nem véletlen az óriási rajongás: Ardern kiáll a nők jogaiért, dekriminalizálná az abortuszt, ingyenessé tenné a felsőoktatást, emellett politikája meghatározó eleme a gyermekszegénység felszámolása, illetve a klímaváltozás elleni küzdelem.

Habár Új-Zélandon eddig sem volt olyan nagy a nemek közötti bérkülönbség (9,4 százalék), mint például az EU-ban, ahol a nők átlagosan 16,2 százalékkal keresnek kevesebbet, mint a férfiak, Ardern még ennél is tovább menne: a teljes nemek közti egyenlőséget tűzte ki célul. De kampányolt például amellett is, hogy azonos nemű párok is házasodhassanak (2013-ban meg is szavazták), illetve örökbefogadhassanak, és ő volt az első új-zéldani miniszterelnök, aki részt vett a Pride-on. “Nem hiszem, hogy nekem, az államnak vagy akárki másnak kellene meghatároznia, hogy egy szerelmespár milyen kapcsolatban éljen. Nekünk az a feladatunk, hogy mindenki ugyanolyan szabadon dönthessen az életéről” - nyilatkozta. Ardern egy olyan igazságos nemzetet szeretne építeni, amelyben a sikert nem csak a GDP növekedésében mérik, hanem az emberek boldogulásában is.

Határozott világnézete és politikai célkitűzései mellett viszont képtelenség nem észrevenni Ardern elbűvölő, közvetlen oldalát. Például nagy zenerajongó, korábban még DJ-ként is kipróbálta magát. Legnagyobb sajnálatára azonban lemaradt Ed Sheeran új-zélandi turnéjának összes koncertjéről, ezért gondolt egyet, és elhívta a világsztár zenészt sütizni és teázni. Sheeran igent mondott a találkozóra, pedig erre saját bevallása szerint még maga Ardern sem számított. A miniszterelnök előszeretettel használja a közösségi médiát, így természetesen meg is osztott egy közös szelfit a zenésszel Instagramján.

Minden egyszerre jött

Ardern a 2017. októberi megválasztása előtt hat nappal tudta meg, hogy várandós, de ez egy pillanatra sem tántorította el a miniszterelnöki poszt betöltésétől. 2018 januárjában már miniszterelnökként osztotta meg terhessége hírét a nyilvánossággal, szintén Instagram-oldalán. Láthatóan számított a kritikus hangokra is amiatt, hogy miniszterelnökként nem csak az ország vezetéséről, hanem egy kisbabáról is gondoskodnia kell. Posztjában ezért mindenkit megnyugtatott: “Miniszterelnök leszek ÉS anya” - írta, majd hozzátette, élettársa, Clarke fog otthon maradni a kicsivel (ami szintén nem számít mindennapinak). Ezennel Ardern lett a második nő a világtörténelem során, aki miniszterelnöksége alatt vállalt gyereket, és úgy tűnik, az új-zélandiak többsége semmi kivetnivalót nem lát ebben. A miniszterelnök egy egyszerű közkórházban szült, ahonnan már kislányával a karján jelentkezett be élőben a Facebookon. A kicsi a Neve Te Aroha Ardern Gayford nevet kapta, amelyben a “Neve” azt jelenti, ragyogó, a “Te Aroha” pedig Új-Zéland őslakosainak nyelvéből, a maoriból származik, és azt jelenti, szeretet. Az élő videóban megköszönte a bába és a kórházi személyzet profi munkáját, és persze a rengeteg jókívánságot az új-zélandiaknak. Az elképesztően közvetlen miniszterelnökben egyes elemzők szerint az emberek végre olyan vezetőt láttak meg, akivel valami közös is van bennünk, míg korábban inkább kirekesztve érezték magukat az elitista politikai életből és döntéshozatalból. Jennifer Curtin politikaprofesszor szerint a politikában egyszerűen nincs tökéletes pillanat a gyermekvállaláshoz (Itt had tegyük hozzá, hogy nem csak a politikában nincs tökéletes pillanat erre!- A szerk.). A női politikusokra sokkal inkább jellemző a gyermektelenség, mint férfi kollégáikra, ami rámutat, mennyire nem “anyabarát” ez a szakma. Éppen ezért igazán jelképes az, hogy Ardern nemcsakhogy politikusként, hanem egyenesen miniszterelnökként vállalt gyermeket. Ezzel abszolút túllépve az elavult normákon, és még nagyobb nyilvánosságot szerez a nemek közti egyenlőségnek (amiért persze kapott kritikát is).

A Jacindamániában égő új-zélandiak rajongása bébimániával egészült ki, Ardern azonban amellett, hogy megköszönte a sok jókívánságot, nyomatékosította, nem szeretné, hogy az emberek valamiféle csodanőként tekintsenek rá, nem akarja azt a benyomást kelteni, hogy mindent a nőknek kell csinálniuk, épp ellenkezőleg. Ardern helyzete persze nem átlagos, de ezt ő sem tagadja. „A történetemmel egy teljesen hétköznapi jelenség került az érdeklődés középpontjába, amin minden szülő keresztülmegy. Elfogadom, hogy ekkora figyelmet kap a történetünk, hiszen tudom, mindez nem megszokott. De egy nap az lesz” - mondta a miniszterelnök.

Ez is csak egy munka

A munka és a gyermekvállalás közti örökös dilemmához nagyban hozzájárul a munkáltatók hozzáállása is a témához. Ahogy sok női munkavállaló, Ardern sem úszhatta meg a kérdést (még mielőtt nyilvánosságra hozta volna terhessége hírét), hogy tervez-e gyereket vállalni. Egyik politikai ellenfele szerint ugyanis egy munkáltatónak tudnia kell az ilyesmit a női munkavállalóiról. Szerinte az új-zélandiaknak joguk van tudni, hogy a miniszterelnökjelöltjük készül-e szülési szabadságra menni, a kérdés pedig az, egyáltalán megteheti-e ezt egy miniszterelnök. Ardern viszont nem érezte úgy, hogy Új-Zéland teljes lakosságával meg kellene vitatnia, mikor szeretne szülni. Szerinte teljességgel elfogadhatatlan, hogy 2017-ben ilyet kérdeznek egy nőtől egy munkahelyen, főleg, hogy ezt törvény tiltja.

Végső soron a miniszterelnökség is “csak” egy munka, és Ardern is “csak” egy nő, aki gyereket szeretne nevelni anélkül, hogy feladná a karrierjét. Szerinte ebből a szempontból pont ugyanolyan mint bármelyik más új-zélandi nő, akik rengeteg feladat és felelősség között próbálnak egyensúlyozni egész életükben. A miniszterelnöknek nem titkolt célja, hogy felszabadítsa a nőket a bűntudat alól, amit akkor éreznek, amikor valami nagyobb hangsúlyt kap az életükben, közben pedig attól félnek, valami mást feláldoznak ezért. Szerinte a nők legnagyobb kihívása a mai világban ezzel a bűntudattal való küzdelem. Ardern személyes példája és elhivatott küzdelme a nemek közti egyenlőtlenségek megszüntetéséért egyaránt inspirálhat minden egyes nőt a világon, abban viszont csak reménykedhetünk, hogy a világ politikusaihoz is eljut az üzenet.

Te vajon hogy csinálod majd?

Küzdelemből bőven jut idehaza is: ahogy Új-Zélandon, Magyarországon is otthon maradhat az apa a gyerekkel, az anya pedig visszamehet dolgozni. 2016 óta a GYED-et igénylő szülő akár féléves gyermeke mellett is korlátlanul dolgozhat, aminek egyszerre pozitív és negatív hatásai is megmutatkoztak a nemek közötti egyenlőség terén. Egyrészt 4,7-ről 8%-ra nőtt az otthon maradó magyar apák aránya, másrészt viszont, mivel a magyar családok többségében az apa keres többet, sok esetben papíron ő igényli a GYED-et, de továbbra is dolgozik, és továbbra is az anya marad otthon a gyerekkel, kiesve a munkából. A magyar nőknek ráadásul továbbra sem egyszerű a munka és a gyerekvállalás összehangolása: amellett, hogy az “elnőiesedett” szakmák fizetnek a legrosszabbul, ezért az anyáknak kell otthon maradniuk a gyerekkel, már bőven a terhesség gondolata előtt diszkriminálják a nőket az állásinterjúkon. A munka törvénykönyve ugyan itthon is tiltja a gyermekvállalási tervekre vonatkozó kérdések feltevését, a legtöbb nő tapasztalt már a munkáltató részéről ezzel kapcsolatos puhatolózást. Egy fokkal jobb helyzetben van az, akinek éppen van munkája a terhessége bejelentésekor, de még ekkor is megtörténhet, hogy jogsértően elbocsátják, vagy ha el is engedik szülési szabadságra, csak nehézkesen veszik vissza.

Jacinda Ardern példaértékűen vonja be a döntéseibe az új-zélandi őslakosokat, és a koronavírus-járványt az egész világon az egyik legjobban kezelő ország vezetőjeként bebizonyította, hogy egy komoly válsághelyzetben egy női vezető képes sokkal jobb döntéseket hozni.

Csengel Karina

Ez a cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2019. márciusi számában jelent meg.