"New York az a hely, ahol jó felnőni" - interjú Marozsán Erikával

Mikor döntötted el, hogy a színészi pályát választod?

Az első ezzel kapcsolatos élményem, az Újfehértón töltött gyerekkoromhoz köthető. Mindig kimentünk a rétre futni az iskolával és róttuk a köröket hosszasan. Lassú, de kitartó voltam a futásban és ezért a hosszútávfutást általában meg is nyertem. Akkor az volt az első élményem, hogy futok a mezőn és arra gondolok, hogy most engem kétszáz ember néz, mindössze nyolc éves vagyok. Látom magam kívülről, ahogy lebeg a hajam, igaz rövid fiús hajam volt és a szél belekap az iskolaköpenyembe. A másik meghatározó dolog, a balettintézethez kötődik, amikor 15 évesen szerepet kaptam Balog Zsolt Az évszázad csütörtökig tart című filmjében. Ez is egy nagy löketet adott ahhoz, hogy elinduljak ezen a pályán. A balettintézet zárt világából, bekerültem ebbe a filmbe, majd felvételiztem a Színművészetire. Felvettek és onnantól kezdve az élet rakta alám a lépcsőket. Nekem nem nagyon kellett sehova kapaszkodnom, ami jó is meg nem is, mert így nem tanultam meg igazából, hogy milyen az, amikor magamat kell felépíteni. Azt vettem észre, hogy az exhibicionizmus már csírázik egy gyerekben, most már a saját gyerekemen látom, hogy egyszerűen benne van a lényében, a génjeimben.

Hogy talált meg 15 évesen ez a szerep?

Ez egy teljesen véletlennek köszönhető. Balogh Zsolt a Balettintézetbe ment szereplőválogatásra én meg pont a barátnőimmel sétáltam az utcán. Akkor már jópár lányt megnézett, majd meglátott és azt mondta én leszek az a lány, aki jó lesz erre a szerepre. Neki is volt egy ráérzése, olyan típus voltam, amit ő keresett. Tényleg egy szerencsének köszönhető, hogy megkaptam azt a szerepet.

A külföldi karriert is a szerencsének tulajdonítod?

Ezt az egész színészi szakmát úgy kell elképzelni, mint a világhálót, akárcsak egy háló összeérnek a szálak. A külföldi ismertség úgy kezdődött, hogy az egyik barátnőm Várnai Ági, látott engem a Rám csaj még nem volt ilyen hatással című Reich Péter filmben. Az akkori társa Klöpfler Tibor operatőr volt benne, így gyakorlatilag folyamatosan figyelt engem. És amikor a német rendező idejött Magyarországra a Szomorú vasárnap című filmhez castingolni, eszébe jutottam Áginak. Ő volt az, aki először beajánlott a rendezőnek. Hosszú-hosszú hónapokig tartó válogatás után végül engem választottak ki erre a szerepre. A sors fintora, hogy a filmből hosszú utam indult. Mégis akivel a legszorosabb barátságban maradtam, az Ági.

A Szomorú vasárnap című film tulajdonképpen a te vízválasztód.

Abszolút, de most már picit terhes is egyébként ez a szerep, mert sokan még mindig ehhez a filmhez kötnek mind Magyarországon és külföldön is, pedig azóta rengeteg filmet forgattam, sok színházi darabban játszottam, lemezt adtam ki. Ezt a szerepet ugyanúgy a hátamon cipelem, mint Romy Schneider, aki soha nem tudott kibújni a Sissy szerepből.

Zavar téged?

Zavarni nem zavar, szerettem a szerepet, a filmet, azt az időszakát az életemnek, csak közben meg telik az idő más dolgok is történnek. Szeretnék kinőni ebből a szerepből.

Köztudott, hogy jópár éve Amerika a második otthonod. Mesélj a kezdeti időszakról!

Egy hosszú lassú folyamat volt, különböző fázisokkal, pont bemutatták a Szomorú vasárnapot Amerikában, egy nagy bemutató körúttal kezdődött az ottani életem. Annak alapján szerződtetett egy ügynökség és megkértek költözzek ki egy évre. Közben sokat jártam vissza Európába forgatni. Aztán a párom, aki jött velem New Yorkba ott talál munkát és így telepedtünk le.

Hogyan látod kétlakiként New Yorkot és Magyarországot?

New York egy vibráló, csodálatos város, összehasonlíthatatlan bármilyen várossal. Nagyon izgalmas kulturálisan, az emberek is nyitottak, barátokozósak. A munkám nem köt a városhoz, mindig máshol dolgozom. Ott miközben nagyon boldog vagyok, mégis nagy hiányokkal küzdök, hiszen nincs színház. Kettős érzés van bennem, de ugyanakkor egyelőre még jól tudjuk balanszírozni a dolgokat. Ott anyuka vagyok, Magyarországon, Németországban színésznő. Érdekes New Yorkban még sosem forgattam, bár lehet idén ez az álmom teljesül.

Színészi karrier szempontjából akkor kijelenthető, hogy New York nem a lehetőségek városa?

Nem kell másképp elképzelni, mint Magyarországot. Ha ide jön valaki egy idegen országból és úgy dönt, hogy színész akar lenni, mindig nehéz a nekikezdés. Ahhoz, hogy az ember részese legyen ennek az egésznek szakmának muszáj, hogy főiskolára járjon, muszáj, hogy valamilyen castingra bekerüljön, és ott muszáj, hogy valaki felfigyeljen rá. Abszolút nem működik máshogy ott sem. Nekem szerencsém volt, mert rögtön lett egy ügynököm, aki a szállakat mozgatja. Egyedül sokkal nehezebb. A Szomorú vasárnap segített ahhoz, hogy további szerepeket kapjak.

Kik azok a hírességek, akikkel volt szerencséd találkozni? Van olyan, akivel esetleg baráti viszonyt ápolsz?

Egy olyan közegben vagyok szerződtetve, ahol napi szinten találkozhat az ember a hírességekkel, mivel nagyon nagy színészeket is képviselnek. Néha összehoznak közös vacsorákat és akkor összefutok a Jennifer Connelly-vel, vagy például a mi ügynökségünknél van Kate Winslet vagy Kate Blanchett. Az elején elég szédítő volt, amikor megláttam ügynököm polcán például Nicole Kidman forgatókönyveit és persze nem tudtam hová kapkodjam a fejem, amikor a Sean Pean sétált el mellettem és épp egy kávét kért az asszisztense. Egyszer forgattam Morgan Freeman-nel és a Greg Kinnearral, majd utóbbival teljesen váratlanul összefutottam az utcán. Észrevett, leültünk megittunk egy kávét. Ilyenek vannak, de nem ápolunk szoros kapcsolatot. Először fura érzés volt, de hamar hozzászokik az ember. Akárcsak itthon, hogy Cserhalmi Györggyel, Udvaros Dorottyával vagy például Tóth Ildikóval lép együtt színpadra az ember. Így ahhoz is hozzászoksz, hogy az ügynökségen leülsz kávézni egy hírességgel. Mikor összetalálkozol velük, emlékeznek rád, de egyébként nem alakulnak ki különösebb barátságok.

Mit forgattál mostanában?

Két év után újra főszerepet kaptam egy magyar mozifilmben melynek címe Paraziták a Paradicsomban. Fantasztikus volt a forgatás mindenegyes perce. A filmet Kasvinszki Attila rendezte, aki nagyon színész centrikus, hiszen maga is színész. Éppen ezért értettük meg mindig egymást. Csodás volt az operatőr Győri Márk, a sminkes Titkos Berni, aki nem egyszerűen sminkel. Festményeket, arcokat rajzol, olyan minimális eszközökkel, amire csak a legnagyobbak képesek. Téged akar megtalálni, nem önkifejezni. Heti hat napot forgattunk napi tizenkét-tizennégy órát. Nagyin intenzív időszak volt.

Emellett van más projekt?

Csináltunk egy lemezt, aminek nemrég volt a bemutatója. Az éneklés külön gyönyörűsége az életemnek. Nyáron akarunk egy turnét szervezni. Májusban valószínű elkezdek egy német filmben forgatni és őszre is van egy felkérésem, de erről még túl korai lenne beszélni.

Hogy tudod menedzselni a családdal a sok ingázást?

Általában mindig magammal viszem a kislányomat, persze amikor nincs különösebben intenzív időszak az iskolájukban. Nagyon szociális, szereti a gyerekeket és könnyen beilleszkedik. Amikor pedig otthon vagyok éppen New Yorkban abszolút neki élek. Gyerekmúzeumokba, játszóterekre járunk. Kevesen tudják, New York nagyon gyerekbarát város. Nincs olyan lépcső, ahol ne lenne gyerekkorlát, minden kapható gyerekméretben. New York az a hely, ahol jó felnőni.