"Nem utálnak elegen" - Tommy Cash exkluzív interjúban számolt be extravagáns művészetéről
TOMMY €A$H kétségkívül napjaink egyik legizgalmasabb és egyben legmegosztóbb karaktere, aki elsősorban különc kinézetével és abszurd klipjeivel vált a kelet-európai trash kultúra meghatározó alakjává. Az észt rapper április 11-én ismét hazánkba látogat, ezúttal az Akvárium Klub nagyhalljában őrjíti meg közönségét. TOMMY zenei karrieréről, inspirációs forrásairól és legújabb klipjéről mesélt nekünk.
Ezeket láttad már?
Egy tallinni gettóban nőttél fel, és ebből merítettél inspirációt a művészetedhez. Hogyan kovácsoltál előnyt a hátrányból?
Az izoláltság már önmagában előny. Nehéz jó művésznek lenned, ha nincs valamilyen problémád, hiszen azáltal tudsz a legtisztábban önmagad lenni. Egy-két nehezebb időszak, a magány remek inspiráció lehet. A környezeted is meghatározó, de ha egyedül vagy, tényleg csak önmagadból merítkezhetsz.
Nem csak a zene áll hozzád közel, korábban graffitiztél és táncoltál is. Ezek most is részei az életednek?
Igen, sok hobbim volt, és szeretek új dolgokat kipróbálni. De valójában ezek nem különálló dolgok, mind az utcai szubkultúrához tartoznak, a zene pedig egy közös alapja mindnek.
Egy korábbi interjúdban nyilatkoztad, hogy szeretnél távolságot tartani a nyugati kultúrától. Mi vonzó számodra a kelet világában?
Ez az otthonom, innen jöttem, igazából csak próbálok hiteles maradni a gyökereimhez. Ez talán furcsa a külvilág számára, de már gyerekkoromtól kezdve inspirált, tetszett nekem, ami itt vesz körül. Nyugaton minden egyforma: ugyanúgy néznek ki az előadók, ugyanolyan a zene. Sosem változtatnám meg a gyerekkorom, a származásom, ez az imidzs hozzám tartozik.
Mesélj egy kicsit a videoklipjeidről! Hogyan születnek meg ezek az abszurd ötletek? Hogy néz ki az alkotói folyamat?
Olykor a video koncepciója van meg előbb, máskor a dalszövegek. Én írom a dalszövegeket és tervezem a klipeket, a barátnőm, Anne pedig a művészeti kivitelezést vállalta. Hosszú folyamat, amíg elkészülnek, olyan, mintha minden alkalommal egy konkrét filmet forgatnék, de alapvetően organikusan, maguktól épülnek fel a klipek.
És mi az a koncepció, ami minden klipedben megtalálható?
Azt hozom létre a videókban, amit látni akarok a való életben is. Alapvetően nem gondolkozom azon, hogy másoknak mi tetszik, csak a saját nézőpontom inspirál. Nem sokkolni akarok, ez az én ízlésemet tükrözi, és össz-vissz 3 percbe kell besűrítenem ezt a komplex világot. Bármi szolgálhat inspirációul a környezetemben: olykor csak egy sétából, egy utcán látott ember viseletéből, a világból merítkezem.
A legutóbb kiadott klipedben, a Pussy Money Weed ben fogyatékos embereket ábrázolsz közel sem hétköznapi szituációban. Miért ragadott meg ez a téma?
Lenyűgöz az emberek sokszínűsége, és úgy gondolom, nem lenne szabad az alapján kirekeszteni bárkit is, mert másmilyen, mint a nagy átlag. Realista szerettem volna maradni, hiszen a világ nem csak tökéletes testű, szép nőkből áll. Minden embertípust képviselni kell, és meg akartam mutatni, hogy a fogyatékkal élők is lehetnek gyönyörűek és fantasztikus táncosok. A társadalom általános reakciójának az ellenkezőjét csináltam: piedesztálra emeltem őket, és nagyon megható volt olvasni a kommentjeiket a videó alatt. Nagyon hálásak voltak, hogy benne lehetnek a klipben, hogy végre ők is megmutathatják magukat.
Mi a leggyakoribb kritika, amit kapsz?
Meglepő módon rengeteg szeretet kapok. Nem utálnak elegen. És akik kritizálnak, azok valójában nem is tudják, miről beszélnek, hiszen sosem hoztak létre semmi sajátot, nincs saját művészeti produktumuk.
Áprilisban immár harmadszorra látogatsz Magyarországra, mit gondolsz a magyar közönségről?
Imádom, a főváros és a közönség egyaránt nagyon király. Picit körbe is néztem amikor itt voltam három napig, és azt is el tudom képzelni, hogy itt éljek pár évet.
A férfiakat nem az zavarja, ha a nő dolgozik, csak az a fontos, hogy ebből fakadóan nekik ne kelljen nagyobb részt vállalni a gyereknevelésből vagy a háztartásból