Nem sajnálatot, hanem esélyt kérnek - a Cigány magyar előadásról

Elkezdődik a színdarab, kijön a színpadra 5 roma fiatal, és köszönés helyett flegmán végigmérik a közönséget. Bár pontosan tudom, hogy egy megrendezett előadáson ülök és színészeket látok, mégis felsejlenek előttem azok a mélyen gyökerező előítéletes érzések, amikre nem vagyok egyáltalán büszke, de amik sajnos nagyon sokunkban ott vannak akaratlanul, nőként meg főleg, és közben a Práter utca tipikus éjszakai atmoszférája lengi be a termet. Az a fajta, amitől felszökik az adrenalinszintem, amitől előre veszem a táskát a mellkasomra és telefonálást színlelek. Ettől persze rögtön bűntudatom támad, ami elkísér a darab végéig – de erről majd később.

Nem tudom, Császi Ádám hány hónapot fordított a castingra, de egészen biztos, hogy megtalálta a lehető leghitelesebb karaktereket, akiknél a profizmus nem csak a színészi képességből fakad: ők öten itt most nem játszanak, szimplán felelevenítenek egy-két emléket a saját életükből. Persze nincs új a nap alatt egy, a kisebbségek megrendítő sorsát feldolgozó darabban, ám aligha láttunk korábban ennyire személyes és komplex variációt a témára.

Ugyanis a darab nem mond ítéletet se rólad, aki nem mered felvenni a szemkontaktust ennek a közösségnek a tagjaival, se a cigányokról, akik nehezen asszimilálódnak. Ez egy szimpla társadalmi körkép, egy adott pillanat kiragadása, ami megmutatja, milyen lehetséges perspektívák állnak egy roma család sarja előtt, mely döntései milyen következményeket vonnak maguk után.

December 8-án az IBM Budapest Labben támogatói előadáson nézheted meg a Cigány magyar előadást! A támogatói jegy megvásárlásával hozzájárulsz, hogy a csapat együtt maradjon a következő évben is, és újabb fontos produkciókat hozhassanak létre. Tájékozódj a különleges támogatói eseményről a Facebookon, vedd meg a jegyedet és nézd meg ezt a különleges és fontos előadást!

Cigánylányokkal járhatod körbe a 8. kerületet egy hihetetlenül izgalmas séta keretében

Cigánylányokkal járhatod körbe a 8. kerületet egy hihetetlenül izgalmas séta keretében

Csúnya ördögi körről van szó. Ha Oláh névvel születsz, és gyerekként szemtanúja vagy, hogyan csépeli a nevelőapád az anyádat, kevesebb eséllyel lesz belőled csillagász vagy miniszterelnök, mint a rózsadombi ügyvédszülők gyerekéből. Ha pedig már kénytelen vagy nélkülözni, hiába van a szíved a helyén, előbb-utóbb lopni fogsz, mert el kell tartanod a családot. Ha pedig már beálltál a piti bűnözők sorába, könnyen sodródhatsz a komolyabb balhék felé, amiknek következtében egészen biztos, hogy nem tudsz majd reintegrálódni a dolgozó, törvénytisztelő állampolgárok sorába. Na, de akkor hol rontottad el?

Persze farkastörvények között is életben lehet maradni: a színészek "megtanítják", hogyan zsebelj ki profin valakit, hogyan lakj jól ingyen a TESCO pékárukból, hogyan ess túl gyorsan egy nemi erőszakon, vagy épp hogyan válassz méltósággal és becsülettel egy tisztességes életet. Ugyanis lehetséges. Farkas Franciska szerint például azért is jó cigánynak lenni, mert a szegénység kreatívvá, a kirekesztettség különlegessé tesz.

A példákból jól érezhető a darabot átható erős fekete humor, amikor kínomban azt sem tudtam, sírjak vagy nevessek. Ezt a feszültséget erősítik a zseniálisan megírt rap és slam poetry betétek, amiktől tényleg a hideg futkosott a hátamon.

Fotó: Lakatos Péter, Átrium

És ezen a ponton kell bővebben beszélnem arról a bizonyos bűntudatól, amit korábban említettem. Hiába ülsz be úgy az előadásra, mint elfogadó, nyitott gondolkodású, szociálisan érzékeny ember, mindenképpen rájössz, hogy te sem tudsz előítéletektől mentesen élni. Mert egyszerűen beléd van kódolva, és mert ért pár rossz tapasztalat, ami megerősítette ezt a már előre elrendelt attitűdöt. Ha nem is tekintesz megvetéssel a romákra, akkor is képtelen vagy elvonatkoztatni a származásuktól. Ez a csúnya igazság.

Az öt színész identitásának sokkal szervesebb része a cigányságuk, mint nekünk a magyarságunk, ugyanis velünk ellentétben őket folyamatosan emlékezteti erre a környezetük. Erre remek példa, hogy Farkas Franciska a mai napig csak cigánylányt alakíthat minden filmben, és gyakorlatilag nem tud interjút adni anélkül, hogy rá ne kérdeznének a hányattatott gyerekkorára.

Mindemellett újra és újra felmerül a kérdés, hogy máshogy tekintünk-e ezekre az emberekre, ha ismerjük a történetüket. Hogy felmenti-e őket nehéz családi helyzetük a tetteik súlya alól, hogy megsajnáljuk-e a bebörtönzött dealert, aki szülők nélkül nőtt fel, hogy együttérzünk félelem és rosszallás helyett? A Cigány magyar szereplői nem sajnálatot kérnek, hanem esélyt. Nem azt várják, hogy szavazzunk kérdés nélkül bizalmat nekik, csak azt, hogy ne ítéljünk elsőre. És legfőképpen nem azt kérik, hogy rajongjunk a cigányságért, csupán azt, hogy lássuk meg annak értékeit is a fekete-fehér ítélethozás helyett.