"Néha túlságosan is vártam az elfogadásra a világtól" - egy meleg fiú története

Miért lehet egy nő számára nehezebb megérteni, hogyha egy másik nőbe szerelmes?

Ma pedig egy fiatal meleg sráccal fogunk beszélgetni, aki imád utazni, költözködni és kiskora óta rajong a divat és tánc iránt – a legtöbb fiatal kisfiúval ellentétben. Olvassatok tovább, hogy többet tudjatok meg az elfogadásról a világ körül – Leon szemszögéből!

Leon (23), Bosznia Hercegovina

Néha túlságosan is vártam az elfogadásra a világtól, de egy ponton rájöttem, hogy ez nem reális. Nem kell mindenkinek elfogadnia. Inkább arra kell koncentrálni, hogy önmagad szeresd. Hiszen ha nem szereted magadat, akkor más valakit hogyan fogsz szeretni? – mint ahogy RuPaul is mondja.

– hangzott el az ikonikus mondat, mikor az önelfogadásról beszélgettünk.

Egy igazi világutazó, aki az elmúlt 4 évben Spanyolország és Németország különböző részein élt, emellett pedig már 40 országot volt szerencséje lehúzni a bakancslistájáról. Először külföldön coming outolt és úgy érzi, nagyon kiváltságos helyzetben van, amiért ilyen elfogadó országokban volt szerencséje élni – hiszen a szülőországában járt olyan helyeken is, ahol az LGBTQ embereknek jogi nehézségekkel kell szembenézniük, vagy még betegségként kezelik és a gyakran igen csak kegyetlen módszerekkel működő „visszafordító” terápiával próbálják gyógyítani.

Már kisgyerek kora óta imádta felvenni az anyukája ruháit, kipróbálni a sminkeit. Anyukámnak volt ez a fekete, virágos táskája, amit mindig magammal akartam vinni mindenhova. Hogyha anyukám elvette tőlem, akkor egyből elkezdtem neki könyörögni, hogy legalább 5 percre adja vissza. Már itt észrevették a szülei, hogy más érdeklődési köre van, mint a korabeli kisfiúknak. Eleinte serdülőként viszont lányokkal randizott – mert azt a mintát látta, hogy ez a normális. Állítása szerint ebben a kapcsolatban is érezte a pillangókat a gyomrában, viszont a szexuális vágy egyszerűen nem volt jelen a kapcsolatban.

Mikor 16 éves volt, szerelmes lett egy fiú barátjába – soha nem leplezte le az érzéseit, mert félt a saját és a barátai reakciójától is. Viszont ebben az időszakban fogalmazódott meg benne, hogy a férfiakhoz vonzódik. 18 évesen az Erasmuson keresztül kijutott Svédországba, itt találkozott életében először biszexuális emberrel. Ez hatalmas megnyugvás volt számára, hiszen tudatosult benne, hogy vannak más emberek is, akik olyanok, mint ő. Legelőször 21 évesen coming outolt az egyik barátjának Németországban, ami egy nagyon megható emlék számára.

Egy évvel később anyukámnak is elmondtam. A legnagyobb megkönnyebbülést az adta, hogy neki elmondhattam, hiszen ő az, aki életet adott nekem.

Szerinte egy melegnek úgymond minden nap coming outolnia kell – hiszen hogyha egy új munkahelyre jelentkeznek, vagy új közösségbe kerülnek, mindig valahogyan közölnie kell. Arra a pillanatra vár, mikor már nem kell ezt mindig külön megemlítenie – mint ahogy a heteroszexuális emberek számára sem kell elmondaniuk mindenkinek, hogy az ellenkező nemhez vonzódnak.

A következő nagy célja az, hogy Berlinbe költözzön, ahol szeretne komolyabban elkezdeni foglalkozni a draggel, hiszen a sminkelés és öltözködés iránti szenvedélye kiskorából megmaradt, emellett pedig rendszeresen képzi tánc-, illetve énektudását. a A „drag queen”-ek lényegében szórakoztató módon imitálnak nőket, művészetükkel és showjaikkal az LGBTQ kultúrát is ünneplik egyben.

Már a művésznevemet is kitaláltam! Arra gondoltam, hogy vagy Leonarda da Vinci lenne, vagy pedig Leona, ami spanyolul a nőstény oroszlánt jelenti

– árulta el nekem Leon. A drag egyébként Spanyolországban is nagy népszerűségnek örvend. Akit bővebben érdekelne a műfaj, a magyar Netflixen is elérhető az amerikai RuPaul Drag Race versenye.

19 évig Boszniában éltem, ahol nagyon egyedül éreztem magamat – azóta viszont megerősödtem. Úgy érzem, hogy Németországban élve nagyon kiváltságos helyzetben vagyok, ezért inkább másoknak szeretnék segíteni!

– mondja Leon, mikor a küzdelmeiről, fájdalmairól kérdezem. Még megjegyzi, hogy nem engedi meg másoknak, hogy megbántsák. Az viszont nagyon zavarja, hogyha valaki ignoráns és nem tájékozódik a világ problémáiról – ezt a művészetében is szereti hangsúlyozni, itt például meg tudjátok tekinteni egy dalát, amit az Amazonas esőerdőtüzek ihlettek:

Remélem, hogy tudtatok valami újat tanulni ebből a cikksorozatból és lezárásként az első interjúpartneremtől, Dalmától szeretnék idézni:

Az önvalónk teljes megélése és felvállalása sokkal fontosabb, mint mások véleménye – teljesen mindegy, hogy itt a közeli családunkat vagy a társadalmat értjük. Leélni úgy egy életet, hogy nem vagyunk autentikus önmagunk, tragikus és felesleges elpazarlása mindannak, amiért megszülettünk.

Szerző: Horváth Anett