„Ameddig lesz magyarság, addig lesz Petőfi!” - interjú Berettyán Nándor színművésszel
A Most vagy soha! című film 2024-ben debütált, amely minden bizonnyal az évtized egyik legmaghatározóbb magyar alkotása. Interjú Berettyán Nándor színművésszel.
Ezeket láttad már?
Most vagy soha! Miért mérvadó ez az alkotás? Hogyan zajlott a forgatás? Mit jelent ez a magyarok számára? Berettyán Nándor elárulta, ugyanis többek között erről kérdeztük a Petőfi Sándor szerepébe bújt színészt.
Hogyan talált meg a főszerep?
Egy napon azzal kerestek, hogy lesz hamarosan egy casting, amire engem is várnak, én pedig boldogan fogadtam. Ekkor még nem tudtam, hogy milyen filmről van szó, majd küldtek egy Petőfi Sándor szöveget, és kezdett gyanús lenni, hogy talán egy történelmi film készül.
Lement az első meghallgatás, majd a második, a harmadik, és végül a negyedik rosta után, 2021. karácsonyán újabb hívás érkezett: engem választottak a főszerepre. Természetesen nagyon örültem a lehetőségnek, majd néhány óra múlva rádöbbentem, hogy hiszen ez óriási felelősséggel jár, és ez a munka az egész életemet meghatározza.
Feszélyezett a film?
Ezt nem mondanám, ugyanakkor a forgatás abban a tudatban telt, hogy ebbe mindent bele kell adni. Ami a munkát illeti, végig remek volt a hangulat, és hamar kialakult egy erős közösség az alkotók között, sokan mai napig tarjuk a kapcsolatot. Mindannyian érezzük ennek a filmnek a súlyát, hiszen a magyar történelem egyik meghatározó pontjáról szól.
Mindenkinek van egy képe a március 15-i eseményekről, legyen szó színészekről, stábtagokról, nézőkről vagy az egész magyarságról, és ezt a képet kellett megőriznünk a film elkészítésével. Fontos, hogy hősként ábrázoljuk a márciusi ifjakat, mert valóban hősök voltak, ugyanakkor szerettük volna megmutatni, hogy ezek a hősök is emberek voltak, méghozzá ugyanolyan emberek, mint bárki más.
Egy nagy költségvetésű, sokszereplős filmről beszélünk, mennyi ideig tartottak a forgatások?
Összesen közel száz napig forgatták a filmet, ebből nekem hatvannégy jutott. A munka első része a próbákkal indult 2022. januárjában, és egészen áprilisig tartott. Ez után kezdődtek a forgatások, először a Magyar Nemzeti Múzeumnál, majd külső helyszíneken Soprontól Komáromon és Pesten keresztül Budáig.
A budai forgatás különösen fontos lett számomra, emlékszem, éppen a Budai Várban voltunk a márciusi ifjakkal, és Pest felé néztünk, miközben az éjszakát felváltotta a nappal. Ott álltunk a napfelkeltében, csodálatos volt. Igaz, így utólag elmondva giccsesnek tűnik, de számomra ez egy felejthetetlen pillanat volt! Ezzel azt is elárultam, hogy a forgatások sokszor éjszaka zajlottak. Maga a forgatási idő általában tizenkét órás volt, ezt megelőzően egy óráig tartott a sminkelés, amelyre másfél órával korábban kellett érezni. Ez napi tizenöt órát jelent.
Úgy érted, több hónapig semmit nem aludt a csapat?
Áprilistól július közepéig tartottak a forgatások a külső helyszíneken. Ezek között azért voltak nagyobb szünetek, ami azt jelenti, hogy mondjuk forgattunk egy helyszínen egy hétig, aztán két hét szünet. Három-négy napig egy másik helyszínen, aztán egy másfél hét szünet. Szóval ebben az időben azért volt idő pihenni is.
Ebben az időszakban inkább az okozta a nehézséget, hogy a forgatást össze kellett egyeztetni a színházi munkáinkkal, ez a színészegyeztetők számára sem volt kis feladat. Aztán július közepén mentünk Fótra a stúdióba és ott forgattunk szeptember közepéig egyben. Ez azért eléggé húzós volt, de azért itt is volt egy-két szünnap, amikor az ember próbált feltöltődni.
A legnagyobb lelki nehézséget az okozta, hogy keveset tudtam a családommal lenni. A kislányom 2021. őszén született, fél éves volt, amikor elkezdődtek a forgatások. Ugyanakkor próbáltam minden szabadidőmet a kislányomnak adni, és amikor csak tudtam, mentem vele sétálni, játszótérre.
A feleséged nagy támasz lehet.
Ő maga is a Nemzeti Színház színésze, aki jól tudja, hogy milyen áldozatokkal jár ez a szakma. Mindenben támogatott engem. Valójában ez a teljesítmény az ő sikere is.
Belegondoltál már abba, hogy ez lesz az a film, amit a gyerekeid, az unokáid, sőt talán az ükunokáid is látni fognak?
Amikor egy nagy történelmi film születik, akkor vélhető, hogy jó ideig nem fognak újabb produkciót gyártani a témában. Tudom, hogy a Most vagy soha! című filmet valószínűleg harminc évig fogják nézni, és azt is, hogyha én rosszul játszom benne, akkor ezt harminc évig látják majd. Ennek a tudata megemeli az ember vérnyomását, amit tovább fokoz, hogy egy olyan történelmi személy megformálásáról van szó, aki hivatkozási alap a magyar történelemben.
Petőfi Sándor tudta, hogyan kell megszólítani a magyar embereket, érezte, hogyan és mire rezonál a magyar lélek, óriási jelentőségű személye ő a magyarságnak. Ameddig lesz magyarság, addig lesz Petőfi, és ez fordítva is igaz, ameddig lesz Petőfi, addig lesz magyarság is.
Mintha megtalálnának téged a legfontosabb magyar szerepek, gondolok itt arra, hogy a Puskás, a musical című produkcióban Grosics Gyula bőrébe bújtál.
Március 15., Aranycsapat, István király, Mohácsi vész. Ezek egytől egyig olyan történelmi események, amelyek meghatározzák a magyar emberek múltját. Nem számít, hogy hol élünk és mivel foglalkozunk, ezek a közös történeteink, amelyet nem lehet letagadni, legyen szó pozitív vagy negatív eseményekről. Mondhatni, hogy megtalálnak ezek a szerepek, és engem ez jó érzéssel tölt el.
Mostanra letetted Petőfi Sándor figuráját?
Másfél év eltelt a forgatások lezárása óta, de nekem még beletelt néhány hétbe, hogy újra megtaláljam magam. A családomnak és a munkámnak hála ez könnyen ment, hamar visszarázódtam a többi szerepembe, amit Petőfi Sándor mellett már régóta vittem. Most itt vagyunk hetekkel a film bemutatója előtt, nagy izgatottsággal várom a közönség reakcióját. Igen, ha arra gondolok, hogyan fogadják a filmet, elfog egy gyermeki izgalom.
