Megnéztük a MOME Anim idén nyári online premierjeit – 4 diplomafilmet ajánlunk
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Animáció szakja idén is megrendezte a MOME Anim Summer Premier című online eseményt, aminek keretei között Vimeo csatornájukon olyan, a hallgatók által készített filmek tekinthetők meg, melyek korábban nem voltak elérhetők az interneten, csak fesztiválok szűk közönsége láthatta őket. Az idén közzétett négy alkotás már egytől-egyik fent van a videós platformon, megtekintésük remek időtöltés a hűs szobában a rekkenő hőség közepette vagy alkalmas időtöltés egy viharos estére.
Ezeket láttad már?
Gyulai Panni: Broken Things
A 2019-es diplomafilm egy, a családjától kevés figyelmet kapó kislány sivárnak ható mindennapjait és a menedékként szolgáló képzeletbeli világát mutatja be. A megjelenített hangulat átérezhetőségéhez nagyban hozzájárulnak az olyan univerzális, szinte mindenki által ismert részletek, mint a régi lakásokra jellemző mintás csempék vagy a kistányérra helyezett zserbó. A filmben a valóság és a képzelet – gyerekekre jellemző módon – összefolyik, az álomvilágban megjelenő növénymotívumok a nagymamát is körbeszövik. Az idős nő és a kislány rezignált édesanyja passzív szereplők a filmben, rezzenéstelenül lebegnek a számukra is élhetetlen helyzetben. Mozgalmas kibillenést ebből a hangulatból csak a kislány képzeletébe lépve tapasztalhatunk, ám a kezdeti idill és megnyugvás után ott is utolérik a valóság traumái.
Hana Yamazaki: The Act of Breathing
A rövidfilm néhány percre a kortárstánc előadások nézőterére repít, amint a tüdő működését fóliába burkolt emberekkel jeleníti meg. A szerv organikus mozgása kontrasztot képez a felhasznált anyag szervetlen ridegségével, a végeredmény mégis élettel teli, nézőként feszülten figyelhetjük a légzőszerv küzdelemhez hasonló lüktetését. Az apró rezzenések és az erőteljes, rémálomtól való forgolódásra emlékeztető mozgások a test műkésének – gyakran elfelejtett - elképesztő összetettségére, dinamizmusára is felhívják a figyelmet.
Ottlik Anna: Prímek
A film egy férfi lassú reggelét mutatja be tükörtojás sütéssel és gyerekkoron merengéssel. Az apjával való kapcsolatáról először idillikus, színes emlékeket idéz fel egészen kicsi korából, majd egy mindent átfordítani látszó mondat, sérelem kiemelése után az emlékek hangulatával együtt a képi világ is megváltozik. A fagyiszínek eltűnnek, lineárisan haladva eljut a narráció a szülei válásáig és a felnőtt koráig, apjához fűződő nem túl érzelemdús kapcsolatáig. A két idősíkot és a főszereplőt az apjával a matematika, azon belül is a prímszámok iránti eltörölhetetlen vonzalom köti össze: ezt az érdeklődést már az első emlékek felidézésekor megismerjük, ehhez kapcsolódik a törést jelentő apai megjegyzés és a felnőtt mozdulatai is gyakran önkéntelenül ezekhez vezetnek.
Balogh Fábián: Our House
Sokunkban él az emlék, hogy milyen érzés volt tizenévesen először szabályokat áthágni. Legyenek azok olyanok, amiket a szüleink tanítottak, a társadalom támasztott vagy csak magunktól azt gondoltuk, hogy van ott egy határ: ezeknek a csínyeknek, hecceknek visszagondolva már szinte semmi súlya nincs, értetlenül állunk azelőtt, hogy a maguk idejében mekkora dolognak éreztük megtenni őket. Ilyen szituációt mutat be Balogh Fábián diplomafilmje is: a három kertvárosi fiatal a délutáni lődörgés közepette bemászik egy, a jól karbantartott családi házaktól eltérő, befejezetlenségében már porladásnak indult villába.
Feszültségüket mutatva az épület a szemükön keresztül egyszerre hat oszlopos, múzeumra vagy klasszicista templomra emlékeztető érinthetetlen szentélyre és üres, szemetes ipari hodályra. Az egyik srác a betörés csúcsaként még rongál is, betör egy ablakot és elemel egy női úszódresszt. A fiúk megriadva rohannak el, ám a főhős hazaérve sem tud szabadulni a tettek súlya alól, az elkövetett csíny emlékei és az elemelt ruhadarab az otthon biztonságában is kisérti.
Szerző: Dózsa Kamilla
