Milyen is valóján a mohácsi busójárás? Dombai Laura megmutatja közelről

A busójárás egy hatalmas buli. Mondják ezt sokan, köztük az én barátaim is, akik nem Mohácson vagy a környékén nőttek fel, viszont meghívás által volt szerencséjük átélni ezt a nem mindennapi télűzési szokást. Természetesen az ott élőknek azért ez ennél sokkal többet jelent, mint egy utcai "parádé". Gyakorlatilag kiskorunk óta belénk ívódik a busójárás életérzése, fontossága és annak történelme. Rajzórákon busókat festenek a gyerekek, a városban élő tehetséges maszkfaragók segítségével álarcokat készítenek, megismerkednek a bundákkal, bocskorral, kolomppal, kereplővel és egyéb fontos kellékekkel. Mára már az úgy nevezett Busóudvarba is ellátogatnak az osztályok, ahol a busójárás minden elemével találkozhatnak Rosta Endrének, valamint az ott kialakított interaktív kiállításnak és látványműhelynek köszönhetően. Alapvetően Mohácson és környéken rendkívül hagyománytisztelő és fenntartó lakosok élnek. Több nemzetiségből álló városnak tudhatja magát, hiszen felmenőink között nem csak magyarok, hanem svábok és sokácok is megtalálhatóak. Nem meglepő ma még az sem, ha esetleg az idősebb korosztály horvátul vagy németül beszélgetnek egymással, függetlenül attól, hogy magyarul is folyékonyan tudnak. Nagyszülők, szülők és a tanárok sokat segítenek abban, hogy az új generáció sem feledkezzen meg a felmenőktől örökölt hagyományokról.

25 elfeledett dal a 2000-es évekből, amiket tuti te is imádtál

25 elfeledett dal a 2000-es évekből, amiket tuti te is imádtál

Viszont most visszakanyarodnék a busójáráshoz-témájához, amiről egyébként ódákat tudnék zengeni és ha bárki kérdez róla, mindig büszkén meg is teszem. A város konkrétan egy évig készül erre a fontos eseményre. Utána olvastam (minden évben változnak a számok), hogy idén közel 60 busócsoport 1600 busója és egyéb maskarása fordítja majd feje tetejére a Dunai menti Baranya megyei várost hat napon át. Bizony hat nap, hiszen ahogyan ez mindig lenni szokott, csütörtöktől húshagyó keddig tart a farsangolás. Idén is akár százezer vendég érkezhet Mohácsra, akik garantáltan nem fognak unatkozni, hiszen 35 helyszínen több mint, 80 program, 350 népművész, árus és vendéglős várja őket. Nagyon büszke vagyok rá, hogy én is Mohácson születtem, ebben a színes kultúrájú városban. Minden évben izgatottan várom a busójárást, a vele járó vidám zenéket, a finom ételeket és a kolompok hangját. Amióta nem élek már ott, sajnos csak a hétvége marad nekem is belőle, viszont a anyukámtól mindig kapom telefonon a képeket és videókat, hogy mi zajlik éppen a városban. Apukám is minden évben beöltözik busónak, nagynénim pedig sokác lánynak, ami nem mellesleg én is voltam már középiskolásként. Fő napja egyébként a vasárnap, ekkor érkezik a legtöbb turista is, nem csak hazánkból, de a világ szinte minden pontjáról. Az utóbbihoz nagyban hozzájárul, hogy a busójárás 2009 óta az UNESCO szellemi örökség része.

A városban ilyenkor hangosan zengnek a sokác dalok, amiket a helyiek nagyon jól ismernek, sőt a hozzájuk tartozó táncokat is sokan járják. Én személy szerint sváb néptáncra jártam közel 8 évig, de ettől függetlenül én is elsajátítottam már jó néhány sokác lépést a barátnőimnek köszönhetően. Nálunk természetes egyébként, hogy már gyerekkortól néptánc órákra járunk, legyen az sváb vagy sokác. Természetesen a busójárás esetében az utóbbit érdemes megemlíteni, hiszen ez egy sokác télűzési szokás.

A kertészkedés mindig divat marad: Beh Mariannal beszélgettünk

A kertészkedés mindig divat marad: Beh Mariannal beszélgettünk

Egy szó, mint száz, idén várunk mindenkit sok szeretettel a mohácsi busójárásra, ahol kötelező a vidámság és farsangolás, azaz a POKLADE! Érdemes kényelmesen öltözködni és nem a legcsinosabb ruhákat elővenni a gardróbból, mert könnyen bepiszkolhatják az álarcosok vagy akár a tömegben forralt borozók.

A Busójárás története

A mohácsi sokácok messze földön ismert népszokása, a busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg. Régen Farsangvasárnap reggelétől Húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság. A Farsang utolsó csütörtökjén a gyermekek öltöznek maskarába.
A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik. Éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.

Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. A mondának – mely szerint a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkelve a Dunán, kizavarták a törököket Mohácsról – aligha van történeti alapja. A város 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, s a sokácság nagy arányú betelepítése csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, mely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. A népszokás megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.

A busó öltözete régen is olyan volt, mint ma: szőrével kifordított rövid bunda, szalmával kitömött gatya, amelyre színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát húztak, lábukon bocskort viseltek. A bundát az öv vagy marhakötél fogta össze derekukon, erre akasztották a marhakolompot. Kezükben az elmaradhatatlan kereplőt vagy a soktollú, fából összeállított buzogányt tartották. A leglényegesebb azonban, ami a busót busóvá teszi: a fűzfából faragott, hagyományosan állatvérrel festett birkabőrcsuklyás álarc.

Az így beöltözött busókat kísérik a jankelék, akiknek az a szerepe, hogy távol tartsák az utca népét, főleg a gyerekeket a busóktól. Hamuval, liszttel, ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal püfölik a csúfolódó gyerekhadat. A lefátyolozott arcú nőket és a lakodalmas viseletbe öltözött férfiakat, továbbá a karneváli jelmezű alakokat maskarának nevezik Mohácson.
Régen a tülkölő, kereplő, kolompot rázó és "bao-bao!"-t ordítozó busócsoportok tulajdonképpeni célja az volt, hogy házról-házra járva kifejezze jókívánságait, elvégezze varázslatait és részesüljön azokban az étel-ital adományokban, amiket sehol sem tagadtak meg tőlük.

Taroltak a magyar divattervezők a Milan Fashion Weeken!

Taroltak a magyar divattervezők a Milan Fashion Weeken!

Mára az idegenforgalom medrébe terelt népszokás sokat veszített az eredeti hagyományokból, ám látványosság szempontjából sokat nyert. A mai busójárás a régi népszokás központjában, a Kóló téren kezdődik. A beöltözött busók, jankelék, maskarák itt gyülekeznek, itt találkoznak a Dunán csónakokkal átkelt busók az ágyús, az ördögkerekes, a szekeres, a kürtös, a teknős és más busó csoportokkal. A régi elöltöltős busóágyú dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonulnak a város főterére, ahol szabad farsangolás kezdődik. Ezt követően a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. Szürkületkor visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak, dévajkodnak az emberekkel. Ezzel ér véget a Farsangvasárnap. A mohácsiak azonban kedden is farsangolnak, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett, telet jelképező koporsó elégetésével és körültáncolásával búcsúznak a hideg évszaktól, s köszöntik a tavasz eljövetelét. (forrás: www.mohacsibusojaras.hu )