Út a csillagokig: interjú Milánkovich Dorottya fizikus, űrkutatóval

Interjúnkból kiderül, milyen út vezetett a „csillagokig”, de szó lesz Elon Musk Mars-benépesítő tervéről, rakétaprojektről és űrszemétről is.

Hogy képzeljünk el téged gyerekként? Olyan voltál, aki babázás helyett inkább ismeretterjesztő meséket néz?

Az biztos, hogy nagyon kíváncsi gyerek voltam. Ebben közrejátszott az is, hogy mindkét szülőm geofizikusként végzett és ehhez kapcsolódó területen is dolgoznak a mai napig. Mindig bátran fordulhattam hozzájuk a kérdéseimmel, családi kirándulások alkalmával előszeretettel beszéltek földtani-geológiai dolgokról, és amikor iskolás lettem, apukám éjszakába nyúlóan, lelkesen magyarázta nekem a fizikát. Gyermekkorom óta érdekelt az űrkutatás, sokat olvastam ebben a témakörben, a szüleimtől pedig rengeteg természettudományokhoz kapcsolódó ismeretterjesztő könyvet kaptam. Általános iskolában és később is remek matematika tanáraim voltak, a gimnáziumban matematika, fizika és kémia fakultációkra jártam. Érettségi évében elmentem a Budapesti Műszaki Egyetem nyílt napjára, mondván, ott fogok majd továbbtanulni építészként. Az építész szak nyílt napjának terme aznap teljesen tele volt, én már nem fértem be, ezért úgy döntöttem, hogy benézek a mellettünk lévő helyiségbe, a matek-fizika szak nyílt napjára. Ennek hatására jelentkeztem az ELTE Természettudományi Karának fizikaszakára, amit el is végeztem.

Az érettségi után látogattál el a Magyar Asztronautika Társaság(MANT) űrtáborába. Hogyan képzeljük el a tábort?

Sok hasonló érdeklődésű fiatal gyűlik itt össze, akik rajonganak az űrkutatásért. A tábor során hazai űrkutatókkal és űriparban dolgozó szakértőkkel lehet találkozni, napközben számos érdekes programon, előadásokon vehetnek részt a diákok. Amikor én voltam először a táborban, találkoztam Farkas Bertalannal – óriási élmény volt!

Az űrtáborban már előadásokat is tartasz – 13 és 18 év közötti fiataloknak adsz elő a csillagászat és űrkutatás témakörében.

2012-ben megkerestek a MANT-tól, hogy dolgozzak nekik mint asszisztens, majd a leendő témavezetőm egy egyetemi hallgatóknak szóló rakétaprojektbe (REXUS/BEXUS Program) invitált, melyet többek között az Európai Űrügynökség is szponzorál. A projekt során kiutazhattam az Északi-sarkkörön túlra, a svéd ESRANGE űrközpontba, ahol valódi rakétákat láthattam, és végigkövethettem, hogyan épül fel egy űrprogram és milyen szakmai követelményeknek kell megfelelni.

Az elmúlt pár évben már táborvezető-helyettesként voltam jelen az űrtáborokban. Nagyon jó látni, ahogy a gyerekek fejlődnek és lelkesednek. Igyekszünk úgy összeállítani a programot, hogy egyaránt legyen benne kísérletezés, előadás és csapatprogram is.

Három inspiráló nő, akik megváltoztatják a jövőt

Melyek voltak karriered legfontosabb mérföldkövei?

Szakmai karrierem a magyar BHE Bonn Hungary Elektronikai Kft. nevű cégnél kezdődött gyakornokként. A világ élvonalába tartozó elektronikai cég többek között RF és mikrohullámú műszereket tervez és gyárt az űripar számára. Ezt követően az InnoStudio Zrt.-nél dolgoztam projektkoordinátorként a cég űrkémiai projektjén, ahol lehetőségem nyílt megismerni a hazai és külföldi űripart és ellátogathattam külföldi konferenciákra. A legnagyobb hatással a Nemzetközi Világűrkongresszus volt rám, melyen 2015-ben vettem részt, s ahol 58 országból 2000 résztvevő volt jelen az űrtevékenység különböző területeiről. Tagja vagyok az ENSZ által támogatott „űrgeneráció” nemzetközi szervezetének (Space Generation Advisory Council, SGAC), mellyel a célunk, hogy segítsük az ifjabb nemzedéket abban, hogy megismerje a hazai és a nemzetközi kutatásokat és szakembereket, illetve, hogy kapcsolatokat építsenek. Jelenleg projekmenedzserként a C3S Kft. kisműholdas projektjeiért felelek. Rendkívül izgalmas és kihívásokkal teli terület ez, ami hatalmas és széleskörű mérnöki szaktudást igényel a csapattól.

Ha egy férfival beszédbe elegyedsz, és megtudja, mivel foglalkozol, hogyan reagál? Ijedten elmenekül vagy marad?

Egyetemista korom óta olyan körökben mozgom, ahol hozzám hasonló érdeklődésű emberek vesznek körül, a kollégáim többnyire mérnökök, kutatók és üzletfejlesztéssel foglalkozó szakemberek, így könnyedén megtalálom a közös hangot a környezetemben lévőkkel. Azok szoktak meglepődni, akik nem szakmabeliek, közülük egyébként is csak kevesen tudnak arról, hogy Magyarországon nagy múltra visszatekintő űrtevékenység zajlik. Van, aki csillogó szemmel néz és faggat a munkámról, és van, aki megijed, és azt mondja, hogy akkor te biztos okos vagy, én sosem szerettem a fizikát! Volt már precedens arra is, hogy én lepődtem meg, mikor egy glasgow-i konferencián találkoztam egy sráccal, akiről kiderült, hogy a szülei is az űriparban tevékenykednek, az apukájának űripari cége van és ő már gyerekkorától kezdve állandó résztvevője a Világűrkongresszusoknak és tudományos konferenciáknak.

A minap olvastam egy érdekes szót: űrszemét. Kérlek, ne nevess ki, de laikusként először a következő kérdés futott át az agyamon: Mégis ki dob el újságpapírt vagy chipses zacskót az űrben?! Jól gondolom, hogy az űrben található hulladék teljesen mást jelent, mint amit a bolygónkon fellelhető szemét alatt értünk?

Bizony (nevet). Űrszemétnek nevezzük azokat a mesterségesen űrbe juttatott tárgyakat, amik már nincsenek kontroll alatt, nem lehet velük kommunikálni vagy más pályára állítani. Ha ezek eltalálnak egy másik űreszközt, például egy műholdat vagy űrállomást, akkor komoly strukturális károkat okozhatnak. Ezért kell őket folyamatosan megfigyelés alatt tartani, esetleg eltéríteni, ha van rá mód.

„Előbb vagy utóbb az emberiségnek el kell hagynia a Földet, mindannyian űrutazók leszünk” – mondta egy konferencián Zábori Balázs fizikus, űrkutató. Mit gondolsz erről a feltevésről?

Nagyon örülök ezeknek a terveknek, fontosnak tartom, hogy a lehetőségeinkhez mérten felfedezzük a körülöttünk lévő világot a Naprendszeren belül és kívül. Fantasztikus és hatalmas teljesítmény, hogy más égitestre is el tud jutni az emberiség, akár kutatói, akár letelepedési célból. A nagy űrügynökségek, kutatóhelyek és űripari cégek mellett Elon Musk is ezen dolgozik, aki szerint néhány évtizeden belül megvalósulhat az elképzelés, hogy építkezés kezdődjön és város jöjjön létre a Marson. Számos jel utal arra, hogy kezdjük kiaknázni a bolygónk adta lehetőségeket, éppen ezért megnyugtató lenne, ha kapnánk valahol egy második esélyt.