Miért ne lehetne valakinek két anyukája? Az Anyáim története dokumentumfilmet látnod kell

Dér Ásia és Haragonics Sári 5 éven át készített dokumentumfilmje egy leszbikus pár örökbefogadási procedúráját és a kisgyerek megérkezését követő, családdá válás egy évét követi nyomon. Virág és Nóra külön-külön mindketten elindítják az örökbefogadási kérelmet, végül Virágot értesítik, hogy van egy kislány, akit adoptálhatna. Melissza két és fél éves, az ügyintézés során nem tudják biztosan megmondani, hogy kortársaitól való lemaradása mögött valamilyen fogyatékosság, vagy a körülményei állnak. A két nő szeretettel és sok előkészülettel fogadja a gyereket, elindul a közös életük, az örömökkel és nehézségekkel teli összecsiszolódás. A kislány és Virág gördülékenyebben kerülnek egymáshoz közel, Nórát Melissza elutasítóbb viselkedése megingatja döntésük helyességében, ami a pár kapcsolatát is beárnyékolja. A helyzet a film végére javulni kezd, amikor a család a szivárványcsaládok és azonos nemű párok magyarországi hátrányos megkülönböztetése miatt Bécsbe költözik.

Az örökbefogadási procedúrába és a család életébe Virág édesanyjával és a két nő barátaival folytatott beszélgetéseik révén nyerünk árnyaltabb betekintést. A mellettük állók gyakran félénken teszik fel kérdéseiket, támogató, de heteroszexualitásuk miatt a helyzetet nem mindig tökéletesen értő közeget jelentenek.

A filmmel nem csak a pár, majd a család életét követhetjük nyomon, hanem azt is, hogy az utóbbi években hogyan változtak az azonos nemű szülőkre vonatkozó törvények Magyarországon. A korábbi szabályozás szerint azonos nemű párok nem kezdeményezhettek közösen, párként örökbefogadást, ezért is fogott Virág és Nóra külön-külön neki a folyamatnak. Az ilyen adoptálás eredményeképp jogilag az örökbefogadott gyerek csak az egyik gondviselőjéhez tartozik. A filmben szereplő párhoz már megérkezett Melissza, mire bejátszásokat láthatunk a 2020. végi, elhíresült beszédből, amiben Orbán Viktor kijelentette, „az anya nő, az apa férfi”. Az Alaptörvény kilencedik módosításával el is vették a lehetőséget, hogy egyedülállók örökbefogadásra jelentkezzenek, ezzel bezárva a jogi kiskaput, amit a Nórához és Virághoz hasonlóan gyermeket nevelni vágyó azonos nemű párok korábban kihasználhattak.

A dokumentumfilmben a várakozás, az adoptálás hivatali útvesztői ugyan feszültséggel telik, érződik, hogy a két főhősnek fogy az ideje és a lehetőségei a törvényi szabályozás miatt, de a hangsúly mégis a Melissza megérkezését követő éven van. Láthatjuk a kezdeti elkényeztetést és nagy sírásokat, amik egyszerre lehetnek a szokatlan, új hely és emberek miatti rossz érzés, de a korosztályi hisztikorszak megnyilvánulásai is. Ezután Virág és Melissza kapcsolata egyre jobban alakul, közel kerülnek egymáshoz, Nórával viszont elutasítóbb a kislány, egyértelműen a tudtára adja, hogy másik örökbefogadóját részesíti előnyben. A nő ezt természetesen rosszul éli meg, Virággal is megromlik a kapcsolata. Viselkedésében érezhető némi – érthető – féltékenység és a döntésük helyességében is elbizonytalanodik, megkérdőjelezi a kétanyás családmodell működőképeségét.

Ugyan a heteroszexuális párok esetében is gyakori, hogy a gyerekük inkább az egyik szülőhöz húz, a film és a szivárványcsaládok ellenzői könnyen őket szolgáló bizonyítást találhatnak a filmben körvonalazódó problémában. Ugyanakkor már Melissza örökbefogadásakor kiderült, hogy az adoptálásra egyedülállóként jelentkezettek idősebb, roma származású vagy valamilyen fogyatékkal élő gyerek kiutalására számíthattak, mivel ők kevésbé kelendők az előnyben részesített heteroszexuális párok körében. A filmet nézve a pár nehézségei ellenére egyértelműen kijelenthető, hogy Melissza boldog gyerek, rengeteget fejlődik az új családjában. Annak, aki eddig kételkedett benne, eláruljuk, ez sokkal fontosabb, mint a szülők száma és neme!

Szerző: Dózsa Kamilla