Miért elfogadhatatlanok és károsak a gyermekszépségversenyek?

A honlapon közzétett fotók még nem sok aggodalmat keltenek, de a hirdetést közzétevő Facebook-oldalon – néhány kivétellel – koruknál idősebbre maszkírozott kislányok képei követik egymást (néhány kisfiú társaságában, akik kevesebb tárgyiasítással megúszták). Habos ruhák (időnként combvillantós estélyi), besütött hajak, változó mértékű smink (élénkvörös rúzs több alig tízéves kislányon), mindemellett gyakoriak a korosztályhoz cseppet sem illő, kihívó pózok. A következő képeken népviselethez hasonlító öltözékek, majd néhány hétköznapi ruhás felvétel, ezek még egészen rendben vannak, kezdek megnyugodni – amíg nem szembesülök egy kiskamasz lány fotójával, akit erősen dekoltált, mellvillantós felsőben ültettek egy medence szélére. Nem egyszeri „baleset”: a vállat szabadon hagyó haspóló sem való egy nyolc-kilenc év körüli kislányra, pláne a felnőtt modellekre jellemző beállítással. Váltakoznak a viszonylag ártalmatlan és az erősen kifogásolható képek ezen a 27 ezer követővel rendelkező oldalon.

Hamarosan kiderül, hogy nem csak bennem keltett rossz érzéseket a látvány: egyre több ismerősöm panaszkodik, hogy szintén kapott ilyen hirdetést, és ettől megijedt, vagy felháborodott. Rászánom magam, és megnézem a megosztott videót. Egy pár évvel ezelőtti tv-interjú, amiben a szervező (jobbján és balján egy-egy, viszonylag természetes külsejű kislánnyal) szabadkozik: a versenyen tilos a smink, csak a fotózásnál használják. Ellenben a gyerekek önbizalomra tesznek szert, barátokra találnak, és a győztes világversenyre utazhat. Na, ettől sem nyugodtam meg.

A hirdetett gyermekszépségversenyt (olyannyira népszerű, hogy erről eddig mit sem tudtam) már tizenhét éve rendezik meg Magyarországon. 2014-ben egy (jelenleg nem aktív) civil szervezet, a Vállalkozók Érdekvédelmi Szövetsége tiltakozott ellene: szót emeltek a gyerekek szexualizálása ellen és közölték:

akik gyermekek gyötréséből húznak üzleti hasznot, azoknak nem terem fű Magyarországon.

A szervező akkor is az amerikai gyermekszépségversenyektől elhatárolódva igyekezett védeni az eseményét.

Az amerikai gyermekszépségversenyek világát a 2009 és 2013 közt sugárzott Toddlers and Tiaras c. dokumentumsorozat mutatta be. Paróka, póthaj, műszempilla, műköröm, műfogsor, barnító spray – a kislányokat mesterkélt babákká alakítják az ambiciózus (és a versenyeket szervező ügynökségek elvárásait követő) szülők. A túlérettre öltöztetett-sminkelt gyerekek a többségben groteszk, vagy éppen ijesztő benyomást keltenek – egy pedofilból azonban sajnos egészen más hatást váltanak ki. Emiatt azonban sem a szülők, sem a szervezők nem aggasztják magukat: az amerikai gyermekszépségverseny-iparág a becslések szerint évi 4,5 és 8 milliárd dollár közötti pénzforgalmat bonyolít le. A szülőket a tetemes: 15 ezer dollár körüli pénznyeremény is motiválhatja – noha ez jóval kevesebb annál, amit a szervezők zsebre tesznek, ráadásul lejön belőle a felkészülés 2 és 10 ezer dollár közé tehető költsége is. A szülők ugyanakkor azzal is indokolják gyermekeik benevezését, hogy így megalapozhatják a jövőjüket, és elindíthatják őket a modellszakma, vagy a színészi pálya felé. Ez egy-két gyermekszépségkirálynőnek sikerült, de ahhoz képest, hogy az USA-ban évi 5000 versenyen közel egymillió gyerek indul, nagyon kevesen futnak be.

Az izguló szülők közt szinte kizárólag anyukákat találunk – a láthatatlanság és távolmaradás ugyanakkor nem menti fel az apukákat sem a szülői felelősség alól. Talán arról (is) lehet szó, hogy az anyukák attól szenvedtek, hogy nem tudtak megfelelni a szépségkultusz szigorú elvárásainak, és az előnyös külsejű gyerekükön keresztül próbálnak elégtételt venni az őket ért sérelmekért? (Nem mintha ez önmagában elfogadható ok lenne, de)

ennek fényében sem értjük, mi visz rá egy szülőt arra, hogy Julia Roberts „Micsoda nő!”-jelmezébe - haspólóba, hosszú csizmába, szőke parókába - öltöztesse hároméves kislányát.

Vagy kitömje a mellét-fenekét, hogy tökéletes legyen a Dolly Partont imitáló öltözéke. Vagy koffeintartalmú üdítő és energiaital (!) keverékét adja neki, hogy bírja az egész napos strapát – a verseny ugyanis a felkészüléssel, fotózásokkal együtt kemény fizikai és mentális megterhelés. (Hol van ilyenkor a gyermekvédelem?)

A gyerek nyers, kendőzetlen szexualizálása e versenyek közösségében is felháborodást szokott kiváltani – csak éppen ez képmutató annak fényében, hogy az egész rendezvény ezt nemhogy eltűri, de még bátorítja is. A hatvanas évek óta egyre inkább elszabaduló gyermekszépségversenyek veszélyeire 1996-ban az egyik hatéves győztes máig felderítetlen meggyilkolása, majd egy 2001-es dokumentumfilm irányította a figyelmet. Hiába: a Toddlers and Tiaras c., kritikusnak éppen nem nevezhető dokumentumsorozat még csak ezután készült el, és napjainkban is találunk a Youtube-on olyan népszerű videókat, melyek szimplán celebként ünneplik a még most is nagyon fiatal résztvevőket. A versenyek az USA-n túl is elterjedtek, és Franciaországban telt be először a pohár: 2013-ban a gyerekek szexualizálására hivatkozva betiltotta a 16 éven aluliaknak rendezett szépségversenyeket.

Meglehet, hogy a magyar versenyre kevésbé vonatkoznak az amerikai mezőnyök szélsőségei, de így is marad több, aggodalomra okot adó tényező.

Más gyerek színjátszással foglalkozik, vagy táncol, vagy korcsolyázik, neki meg a szépségversenyeken való részvétel a hobbija

– szokták gyakran nyilatkozni az érintett szülők, hozzátéve, hogy a szépségversenyeken is szerepet kap a tehetség, mert a gyerekeknek elő is kell adniuk egy műsorszámot. A szépségverseny ennek fényében is problémás, mert a külső jelenik meg bennük fő értékként. A gyerek így nemcsak azt tanulja meg, hogy ez a fő pozitív tulajdonsága, de a versengés miatt azt is, hogy össze kell hasonlítania magát a társaival, mert mások is ezt teszik. Hiába nincs a magyar versenyen pénzdíj, a másokkal való összemérés romboló hatásait nem lehet kiiktatni. Elég, ha csak abba gondolunk bele, hogy a külső olyasvalami, amin csak korlátozott mértékben lehet változtatni: azaz, az adottság nagyobb súllyal esik latba, mint a teljesítmény. A színjátszás vagy a tánc ráadásul közösségi tevékenység, ahol a gyerek a társaival egy csapat része - ott egészen más értékrendet tesz magáévá, mint egy verseny egyéni indulójaként. A kamaszlányokat a pubertással így is, úgy is utoléri a testképzavar és az önbizalomhiány, ezek a versenyek ezt a folyamatot siettethetik. További gond, hogy még ha szívesen szerepel is a versenyző, a hosszas sminkelés és fotózás – melyek közben nyugodtan kell ülni, illetve állni – élesen elüt egy izgő-mozgó kisgyerek igényeitől. Ráadásul még ha szívesen is vesz részt a gyerek egy ilyen versenyen, nem lehet megállapítani, hogy ezt saját, belső motivációból teszi, vagy azért, mert meg akar felelni a verseny iránt lelkesedő szülőnek.

Megnézek még néhány felvételt az elmúlt évek magyar versenyeiről.

Én nem is tudtam, hogy hova jövünk, csak anyukám idehozott

– árulja el a riporternek az egyik gyerek. „Nem szeretem a méretemet, hogy ilyen kicsi vagyok” – mondja egy haspólós résztvevő. Egy másik kislány, váll és hát nélküli estélyi ruhában, puszit dob a közönségnek. A következő képkockákon hatéves kislány ringatja a csípőjét kibontott, hosszú hajjal, minisortban, a zsűri három férfi tagja előtt. E ponton hagyok fel a próbálkozással, hogy elnéző legyek és a másik oldalt is megpróbáljam megérteni: ezek a szépségversenyek elfogadhatatlanok, károsak a gyerekekre, és, követve a francia példát, Magyarországon is meg kell őket szüntetni.

Szerző: Antoni Rita - Nőkért Egyesület