Mautner Zsófi: Falun eszembe nem jutna curryt főzni!
Mautner Zsófinak, az ország egyik legismertebb és legkedveltebb gasztronómiai szakemberének sorban a tizenhetedik recepteskönyve jelent meg A falusi konyhám néven. A szerzővel a szezonokhoz igazított főzésről és evésről, valamint a családi hagyományok megőrzéséről beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
Mautner Zsófi megosztotta velünk kedvenc ünnepi receptjeit, melyek elkészítésével változatos, egészséges, na és persze ínycsiklandó fogásokat varázsolhatunk a karácsonyi asztalra!
A pályádnak és az életednek ezen a pontján minek a hatására érezted, hogy eljött az ideje egy ennyire személyes kötetnek?
Ez a tizenhetedik könyvem – hasonlóan nagy, fontos kötetem általában három-négy évente jön ki, nagyjából ennyi idő alatt érik meg annyi mondanivaló, ami kikívánkozik belőlem. Most éppen a falusi életmódról és a nagyszüleim által kapott kulináris, családi örökségről szerettem volna írni, ami biztosan összefüggésben van az életszakasszal és életkorral is; az ember középidőben kezd el igazán érdeklődni a saját családi múltja és a gyökerei iránt. Az egykori nagyszülői házban az elmúlt években egyre több időt töltöttem, a könyv tartalma ezalatt az öt-hat év alatt érett be.
Van olyan családi vagy gyerekkorodból ismerős recept, amit sosem osztanál meg, amit inkább megtartasz magadnak?
Ha lenne ilyen, akkor nem a gasztronómia lenne a hivatásom! Számomra ez többek között az adni szeretésről, a megosztásról szól. Nincs ilyen recept, rengeteg családi ételt írtam meg a blogon és a könyveimben.
Egy korábbi interjúdban arról meséltél, hogy a mai napig a kunmadarasi nagypapád székében írod a könyveidet. Mit jelent számodra a családi hagyományok ápolása? A főzésen kívül van még olyan tetted, amely a szeretteid emlékének előhívására irányul?
A kunmadarasi nagyszüleim emléke nagyon élénken van jelen a házban, mindig arra gondolok, hogy milyen boldogok lennének, ha tudnák, hogy az örökségük második életre kelt és ennyi öröme van benne a családnak. A mai napig nagymamám konyhai eszközeit használom, az általa választott tálakon és tányérokon tálalok, nagy becsben tartjuk azokat a tárgyakat is, amiket tőlük örököltünk. Budapesti nagymamámhoz nagyon szoros viszony fűzött és rengeteget főztem vele, az ő egész szellemisége és személye bennem él.
Sokaknak kikapcsolódás a főzés, számodra viszont hivatás. Te mivel vezeted le a feszültséget?
Számomra a főzés nem munka, ha három napig nem jutok tűzhelyhez, már viszket a tenyerem. Én ezt szenvedélyesen imádom, és minden pillanatát szeretem, a tervezéstől a tálalásig. Egyébként nagy kultúrarajongó vagyok, egy jó könyv vagy film mindig kikapcsol, alig várom, hogy az ünnepek alatt végre befaljak néhány regényt.
Saját otthonodban heti hány nap főzöl tradicionális magyar ételeket, illetve hányszor szoktál a nemzetközi ízekkel kísérletezni?
A hétköznapok nálam is gyakran a gyors világkonyháról szólnak, szeretem az ázsiai csípős leveseket, a sült zöldséges salátákat, a curryket, krémeket. Hétvégén jöhetnek a komótosabb, lassabb főzések, ezek sokszor hagyományos magyar ételek. Húslevesek, vadas, raguk, rakott és töltött ételek. De főzeléket például rengeteget főzök.
A falusi konyhám szakácskönyvedben a lokális alapanyagok felhasználására fókuszálsz, azonban úgy látod, hiába ugyanazok az alapanyagok állnak rendelkezésre, mégis más céllal főzünk manapság. Akiknek van vidéki nyaralójuk, azok gyakran azért főznek, hogy ott megteremtsenek egy ,,falusi miliőt” - hogy kicsit kiszakadjanak a városi rohanásból. Miben különböznek a ,,falusi” és a ,,városi” ételek?
Városban bármilyen alapanyaghoz hozzájutunk, az ázsiai fűszerektől a kókusztejig, a hétköznapi konyhánk ezért színesebb, nemzetközibb. Falun abból főzünk, amink van, vagy ami éppen megtermett, a feladat szerintem az, hogy ezekből az alapanyagokból hogyan hozzuk ki a maximumot. A könyvben pont ezt igyekszem megmutatni. De falun eleve úgy szeretek főzni, hogy kapcsolódjak a térhez, időhöz, helyhez; eszembe nem jutna ott curryt főzni!
Több, mint egy tucat szakácskönyved jelent meg. Úgy érzed maradt még benned mondanivaló?
Természetesen igen, életem végéig harminc könyv a cél, remélem, összejön.
Melyek a kedvenc karácsonyi receptjeid a könyvből?
A vendégváró rétesháromszög véreshurkával, sült almakrémmel; a vadrizzsel töltött kacsasült; a vega sültes tál; és a lisztmentes, fahéjas-diós csokitorta.
