Margot Robbie elcsúfítása volt a legjobb dolog a Két királynő című filmben
Imádom a történelmi filmeket, ezért nagy reményeket fűztem a Két királynő című drámához, most viszont egy órával az után, hogy megnéztem semmit sem érzek.
Ezeket láttad már?
Általában, ha kijövök a moziból erős érzelmek vannak bennem az adott film által. Van, amikor szuperhősnek érzem magam, máskor magabiztos feministának, de olyan is van, hogy egy Humor Harold-nak. Most ott álltam a mozgólépcsőn és semmit, tényleg semmit sem éreztem.
Csodálatos fiú: Még soha nem beszélt egy film sem ilyen szívbemarkolóan a droggfüggőségről
Csodálatos fiú: Még soha nem beszélt egy film sem ilyen szívbemarkolóan a droggfüggőségről
Miért nem éreztem semmit?
Megnéztem egy filmet, ami semmi újat nem adott hozzá az életemhez, még egy jó élményt sem. A történet egyértelmű, nem nagyon lehet variálni a történelemmel, az tény. A Franciaországból visszatért királynő, Mary Stuart megérkezik Skóciába, ami már önmagában veszélyt jelent Anglia királynője , I. Erzsébet számára, aki sem férjhez nem ment, sem utódot nem szült, ezért hátrányos helyzetben van unokatestvérével szemben.
Történelem órákról ez valószínűleg mindenkinek ismerős. Egy ideig azon gondolkodtam, hogy vajon azért nem köt le engem ez a film, mert történelemből érettségiztem? Vajon érdekesebb lenne valakinek, akinek fogalma sincs, mi történt a két királynő között? Én nem vártam a csattanót, mert végig tudtam, hogy ki fogják végezni Máriát. Ha most azt hinnéd, hogy spoilerezem, tévedsz, mert ez már az előzetesből is kiderül. Szóval úgy tűnik az alkotók sem nagyon törekedtek arra, hogy meglepjenek minket.
Úgy ülni ott, hogy tudom mi lesz a vége nem volt túl bizalomgerjesztő, egy dologban reménykedtem, hogy amíg eljutunk a kivégzésig, addig sok meglepő fordulattal, gondolatébresztő eszmecserékkel, tanulságokkal tarkítják a történetet. Mintha ezek közül párat meg is próbáltak volna, de mind olyan felszínes volt, hogy mielőtt kimondták volna a világmegváltó gondolatot, az előtt öt perccel már tudtam, hogy arra megy ki a dolog, hogy kényszeresen beletuszkolják a helyzetbe a nagy tanulságot.
Ami viszont értékelhető
Egy kezemen meg tudom számolni, mi tetszett ebben a filmben. A legkiemelkedőbbek mindenképp a jelmezek és a sminkek voltak. Ha valamiért kaphat elismerést ez a film, az a díszlettervezők munkája. Tökéletesen megjelenítették a kor apró részleteit. Még Erzsébet himlője is olyan undorítóan élethű volt, hogy féltem, elkapom.
Nem véletlenül kap annyi díjat az Egy nap, idén az egyik legjobb magyar film
Nem véletlenül kap annyi díjat az Egy nap, idén az egyik legjobb magyar film
Margot Robbie volt a másik dolog, ami miatt érdemes megnézni a Két királynőt, ugyanis most végre sikerült elcsúfítani köszönhetően a mű orrnak és az elképesztően sok sminknek. Sok kritika érte amiatt, hogy egy filmben sem sikerül igazán csúnyának lennie, hát most aztán sikerült. És furcsán hangzik, de jól állt neki. Végre nem az tűnt fel állandóan, hogy milyen szép, hanem az, hogy milyen jól játssza a szerepét.
Összességében én nem nézném meg újra, mivel folyamatosan az járt a fejemben, hogy mit fogok ebédelni és közel voltam hozzá, hogy pár e-mailre is válaszoljak. Ilyen még sosem történt meg velem a moziban, ez pedig határozottan nem jó jel.
