A magyar fotósnővel, Yllával született meg a modern állatfotózás
Magyar fotóművész Ylla munkássága új dimenziókat nyitott a természet portréinak megörökítésében. A kihagyhatatlan emlékkiállítás bemutatja a fotós életútját, mely tele volt merész és szenvedélyes pillanatokkal. A bemutató nemcsak a képeket, hanem a mögöttük rejlő történeteket is újjáéleszti Budapesten. Még egy magyar nő, aki jobbá tette a világot!
Ezeket láttad már?
Az állatfotózás mestere, Ylla, új perspektívát adott a természet megörökítésének. Ebben a kiállításban a Mai Manó Ház ad otthont annak a művészeti utazásnak, amely a modern állatfotózás forradalmát hirdeti. Az innovatív képek és élmények újraértelmezik a természet és az ember kapcsolatát. Egy, a végletekig elhivatott fotóművész képe rajzolódik ki előttünk, ahogy Pryor Dodge, A modern állatfotózás születése című emlékkiállítás kurátora mesél keresztanyjáról a budapesti vernisszázson.
Párizs: a kezdetek
Ylla, vagyis Koffler Kamilla fotográfusi pályafutását huszonévesen, egy fotóművész asszisztenseként kezdte, miután 1931-ben Párizsba emigrált. Első portréját az Ernest névre hallgató, utcáról mentett cicájáról készítette, és már ekkor látszott, hogy sajátos humorát felvillantva képes interpretálni alanya személyiségét.
Kezdeti fotóinak kedvező fogadtatása, és az, hogy hamar bevonódott a fényképezés világába, feledtette vele a korábban kedvelt szobrászatot – minden idejét a fotografálásnak szentelte. Hamarosan megnyitotta Párizs első háziállat-portré stúdióját. Ügyfeleket a lakása szomszédságában működő állatorvosi rendelőből és kutya- macskakiállításokról szerzett, de egy idő után a vadabb fajokból is szeretett volna modelleket, ezért sűrűn látogatta az állatkerteket is, ahol nem egyszer merészkedett be ragadozók ketrecébe.
Felfigyelni is akkor kezdtek rá, amikor egy panda kuckójában fotózva megharapta őt a mackó. Vakmerősége már ekkoriban kitűnt, vagy legalábbis az, hogy nem érzett félelmet, ha állatok fotózásáról volt szó – és ez a szenvedélyes hozzáállás pecsételte meg későbbi sorsát.
Miért nincsenek nők a kötelező olvasmányaink között?
USA: vicces párok
A kor emberei még nem gondoltak úgy a házi állatokra, hogy azokat érdemes lenne fotón megörökíteni – Ylla sokat küzdött azért, hogy fotóművészként komolyan vegyék. Elérte, hogy a korszak szinte összes, Párizsban rendezett fotókiállításán szerepeljen, és a fotóit számos világhírű magazin is a címlapon hozta le.
Az egyik ilyen emlékezetes borítókép a Paris Match-é: vallási ünnephez feldíszített és kifestett elefánt fejét ábrázolja, amely Indiában készült. Ylla 1941-ben az Egyesült Államokba költözött, itt kezdte igazán érdekelni a gyermekeknek szánt fotózás is, aminek gyümölcseként állatmesés könyveket készített. Meghonosította a gyermekirodalom fényképekkel való illusztrálását, és ezzel új szintre emelte az állatfotózást.
Első mesés kötetéhez, az Egy oroszlánkölyök kalandjaihoz a világhírű francia költő, Jacques Prévert írta a szöveget, az angol változatét pedig Margaret Wise Brown jegyzi. Az életmű huszonöt könyve számos nyelven és kiadásban látott napvilágot, a Két medvebocs például huszonkét kiadást élt meg, tizenhárom nyelven.
Ylla időnként valamilyen vadállattal osztotta meg a lakását, és elsődleges koncepciója ebben az időben az volt, hogy két különböző fajhoz tartozó egyedet egymás közelségébe hozzon, megfigyelve, majd lefényképezve a reakcióikat. Emlékezetes alkalom volt, amikor egy macskát és egy mókust igyekezett összehozni, ám a kis mókus egyből kimutatta a foga fehérjét, így történhetett meg, hogy egy békésen ücsörgő cica mellett egy repülő mókus is megjelent a képen.
Világsztárokat is lencsevégre kapott Christian Dior divatfotósa, portréikat most te is megnézheted a Virág Judit Galériában
Afrika és India: elefántok
Ylla imádta az elefántokat, minden vágya volt, hogy egyszer természetes közegében fényképezhesse őket is, így jutott el 1952-ben Afrikába. „Miután addig csak állatkertben dolgoztam, erős volt bennem a késztetés, hogy természetes környezetükben fotózzam az állatokat, sőt, egész csordákat – hogy a ketrecbe zárt, elszigetelt állatok portréja után valami mást örökítsek meg.”
Indiába szinte csodával határos módon sikerült elutaznia a következő évben: elküldte az Állatok Afrikában című könyvét a természetért rajongó maiszúri maharadzsának, mire az uralkodó váratlanul meghívta magához. „Igazából gyermekkori álmom volt, hogy meghívást kapjak egy maharadzsától, és lássak egy fehér elefántot, de arról álmodni sem mertem, hogy elég lesz elküldenem egy könyvemet egy keleti hercegnek, aki cserébe meghív magához.”
Híres képe az is, amely egy kitátott szájú krokodilt ábrázol. A mű szimbolizálja az igaz és a hamis fotózást, mondván, lehet egy fotó témája visszataszító, ha őszinte, másrészt megmutatja a művész azon érdeklődését is, ami az állatok nyelvére vonatkozik: foglalkoztatta a kérdés, hogy a nyelvszervük olyan nyelvnek tekinthető-e, mint amilyen a miénk, embereké.
Farkas Franciska: „Én vagyok a biztos pont az életemben, ahova bármikor vissza tudok térni”
Ylla tragikus halála, munkásságának továbbélése
Utolsó fotózására 1955-ben, egy észak-indiai bikakocsi versenyen került sor: nem a befutónál várta meg a győztes kocsit, hanem a versenyzőkkel haladt egy dzsipen, hogy menet közben csinálhasson fotókat. Kocsija megingott és leesett róla, halálos sérülést szenvedve. A kiállítás emléket állít a fotóművésznek, akinek neve egybeforrott a modern állatfotózás megszületésével.
Az, hogy alanyait a természetes közegükben kapta lencsevégre, és hogy igyekezett megragadni egyéniségüket – olykor humort, olykor pedig drámaiságot csempészve a műbe –, megkülönböztette azoktól a fotósoktól, akik ekkoriban az állatott szinte csupán mint fajuk egy példáját mutatták meg felvételeiken, leginkább tudományos vagy információs célzattal. Nemcsak 2100 darab művészi fotográfiája, hanem széles körben ismert könyvei is hozzájárulnak a máig is tartó népszerűségének.
A kiállítás 2025. április 6-ig, keddtől vasárnapig 12:00 és 19:00 óra között tekinthető meg a Mai Manó Házban.
